Bad | minsung ✓

2

- Voltál már tanúja bűncselekménynek? - Jisung megkérdezi Jeongint, aki az ágyán ült.

Másnap volt, és Jeongin Jisung házában volt. Gyakran jártak egymásnál, nagyon közel állnak egymáshoz. Úgy ismerkedtek meg, hogy a szüleik céges barátok.

- Honnan jött ez a kérdés? - kérdezi Jeongin.

Jisung megpördült az íróasztala melletti széken. - Nem tudom, csak kíváncsi voltam.

- Miért? Tanúja voltál egy bűncselekménynek?

- Talán.

- Jaj istenem Jisung mit láttál? Jelentetted?!

- Lopott és beszélt velem.. - Jisung folytatni készült, de aztán abbahagyta. "Miért nem jelentettem?"

- Hozzád beszélt? Mit mondott? - kérdezte Jeongin most már kíváncsibban.

- Azt mondta, ha elmondom valakinek, megtalál, és gondoskodik arról, hogy soha többé ne beszéljek.

- És feljelentetted?

- N-nem..

- Mi? Miért Jisung?

Jisung valójában nem tudta, miért. Ha ennyire fél a fenyegetéstől, jelenthette volna, de nem tette.

- Nem tudom.

- Úristen, te megőrültél. - mondta Jeongin, és visszatért ahhoz, amit a telefonján csinált, mielőtt Jisung feltette volna a kérdést.

•

Késő este volt, és Jisung a kisbolt felé tartott.

Nem is kívánt semmit, látni akarta, hátha ma megint ellop valamit a rabló, meg akarta állítani. Nem azért hogy lássa őt és a sötét, gyönyörű szemeit, amelyek a pulcsija és a maszkja között kiemelkedtek. Határozottan nem azért tartott a boltba.

- Mi a fenére gondolok? - motyogta magában Jisung, miközben átsétált az üzleten. Üdvözölte a pénztárost, de nem kapott választ. " Nem csoda, hogy innen könnyű lopni."

Jisung körülbelül 5 perce volt a boltban, és úgy kóborolt ​​a sorok között, mintha keresne valamit. Egy középkorú hölgy is belép a boltba, így már nem volt egyedül, ezért lesütötte a szemét.

Megszólalt a csengő az ajtón, és Jisung tekintete egyenesen a zaj irányába nézett.

A férfi volt, ma piros pulcsit és fekete farmert viselt, ugyanazzal a fekete jansport táskával és természetesen fekete maszkkal.

Jisung szíve kihagyott egy ütemet, figyelte, ahogy a bolt végére sétál, és Jisung követni kezdte.

- Látom, hogy követsz, mit akarsz? - a férfi megszólalt, miközben a táskájába dobta a dolgokat, Jisung pedig majdnem megfulladt a saját nyálától.

- Csak azt akartam látni, hogy ma megint lopsz-e. - Jisungnak sikerült kimondania. Nem tudta, miért olyan nehéz beszélni vele. Nem mintha annyira félt volna.

- Miért? Feldobsz engem?

- Nem! Nem, nem. Tegnap sem jelentettelek fel.

- Igen, azt hiszem, ez igaz. - mondta a férfi, becipzárazta a táskáját, és továbbment egy másik sorhoz.

- Miért kell neked ennyi? Tegnap is sokat vittél. - kérdezte Jisung, és követni kezdte.

- A srácok azt mondták, hogy ez nem elég. 10 perc alatt megették az egészet. - válaszolta, miközben egy polcot fürkészett.

" Vannak még rablók? "

- Ó... - Jisung figyelte, ahogy újabb dolgokat rak be a táskájába. - Olyanok vagytok, mint egy tolvajbanda, vagy ilyesmi?

- Mondhatjuk ezt is. - A férfi megfordult, és ránézett. - Tudod, csak kétszer találkoztam veled, nem tudom miért mondom el neked ezeket.. - kezdte, de aztán abba is hagyta..

- Fiatalember, te lopsz? - a középkorú hölgy, akit Jisung látott belépni az üzletbe, karba tett kézzel kérdezte.

- Nem, miből gondolja ezt? - A férfi nyugodtan válaszolt.  Jisung megdöbbent.  Biztos sokszor csinálta már ezt.

- Hadd nézzem meg, mi van a táskában. - mondta, és a táska felé nyújtotta a kezét.  A férfi megmarkolta a táskát, nem akarta odaadni neki.  Jisung észrevette, hogy nyugalma kissé eltűnt.

- Hölgyem, ki maga, hogy a személyes tárgyai között kutasson?  - kérdezte Jisung. 
" Mi a fenét csinálok!!"

- Gyanúsnak tűnik, csak nézd rá. -  mondta a nő, és fel-le mutatott a férfin.

- Kicsoda maga, hogy ítélkezzen?  – vágott vissza Jisung.  – Csak azért akarja átkutatni, mert gyanúsnak tűnik?

A nőt visszafogták a szavai. 
- Sajnálom fiatalember.  - mondta és elment.

A férfi kisétált az üzletből, Jisung pedig követte, de hirtelen megállt, amikor az üzlet előtti járdán voltak.

- Köszönöm, hogy megmentetted a seggem. - mondta.

Jisungot megrázták a szavak, amelyek most jöttek ki a száján.
- S-semmiség.

" Egyáltalán miért fedeztem őt?" - gondolta, de gondolatait megzavarták, amikor a férfi ismét megszólalt.

- Minho.

- Tessék?

- A nevem Minho.

" Minho." - gondolta és elmosolyodott.

- Én Jisung vagyok.

- Jisung... - ismételte, majd megfordult. - Majd találkozunk Jisung. - intett Minho és elindult.

Addig figyelte Minho alakját, amíg le nem kanyarodott a sikátorba, mint tegnap este.

Abban a pillanatban csak arra tudott gondolni, hogy Minho gyönyörű szemei néztek rá, amikor megismételte a nevét.

" Ha a szeme ilyen szép, az arca egy angyalé lehet." - gondolta Jisung, és sarkon fordult a háza felé.

"Majd találkozunk Jisung." -  hangja a fejében csengett, és nem tudta nem érezni a belsejében a pillangókat.