Elbaszott egy társaság

Fifth

Eathen szemszöge

Október 25. 8:00

A gépek sípolni kezdtek...

Azonnak kicsordult első könnycseppem, ami a kézfejére esett.

Egyenletesen kezdett el sípolni a gép....

- MMIIIIAAAAAAAAAAAAAAA - kiabáltam és betörtek az orvosok és engem kiküldtek.

<<<>>>

Október 25. 9:00

Már egy órája kint ülünk... Azóta az orvosok és nővérek folyamatosan szaladgálnak. Mindenki kiabál... Az ajtó kinyílik, majd becsukódik.... Ez megy már egy órája...

Egyszer csak elhalkul minden. Csend van. Őrjítő csend. Mindenki befut.

Mintha megállt volna az idő....

Egyszer csak valaki felkiállt.

- SIKERÜÜLT - majd mindenki ujjongott bent.

- Önök miss King hozzátartozói? - kérdezte egy orvos

- Igen - felettük egyszerre, majd felálltunk

- King kisasszony még nem kelt fel, de nagyon közel van a felkeléshez. Éppenhogy sikerült megmenteni az életét. Óriási nagy szerencséje volt. Menjenek be és mindenképpen beszéljenek hozzá. - mondta - DE semmiképpen sem egyszerre! Lassan beszéljenek, hogy minden szó eljusson az agyáig! Tessék, bemehetnek! - állt félre az orvos majd mindenki kijött a szobából és mi bementünk

- Ó, Istenem, hogy élted túl te lány..? Annyit bántottunk... Hogy lehet ez?? - kérdeztem magamtól elhaló hangon

- Óriási nagy szeretet van ebben a lányban. 3 éves kora óta ismerem. Rengeteget beszélgettünk azóta... Sosem értettem, hogy miért utáljátok és bántjátok... Tudnátok, hogy hányszor aludt el sírva a karjaimban... Hányszor zokogott a vállamon és hányszor kezeltem le a sebeit mikor ájult volt. Nem tudtok róla semmit.!!! - mondta Nathan nagyon idegesen

J-vel lehajtottuk a fejünket és kikullogtunk a folyosóra, hogy Nathan bent egyedül lehessen vele.

<<<>>>

Nathan szemszöge

Október 25. 9:30

Mikor kimenetek a fiúk, megkönnyebbültem. Nagyon mérges voltam, vagyok és leszek is mindig rájuk. Amiket csináltak, azok megbocsáthatatlan tettek.

Sok olyan volt, hogy a vonatró hívtak zokogva, de közben nem is ő hívott, hanem egy nő, hogy Mia elájult és hogy menjek érte.

Borzasztó idők voltak ezek. Csak az a baj, hogy ilyen mostanában is előfordult.

Így látni őt... Azt a csöppke kis testét, amit oly sokszor láttam sebesen és véresen.

De most itt fekszik előttem. 

Az a fontos, hogy felkeljen és felépüljön.

Leültem és beszéltem hozzá majd 1,5 órát. Ez után kimentem.

Eathen és Jack ott ültek lehajtott fejjel és halkan suttogva beszéltek.

- Menjetek be hozzá nyugodtan. - mondtam majd elindultam lefele a lépcsőn, hogy keressek egy kávéautómatát. Muszáj egy kis koffeint vinni a szervezetembe, mert ragadnak le a szemeim. Nem csoda, hisz az elmúlt 2 napban alig aludtam.