In The Devil's Hand

Az árulok nem élhetnek

×Daniel×

   Mondtam már hogy utálom az olyan rendezvényeket ahol kötelező a megjelenés? Nem? Akkor most mondom. Az igazat megvallva azt sem tudom minek is tartják a ma estit, oké valószínűleg csak pénz és hatalom mutogatásra. De hogy minek, mikor mind nagyon jól tudják, vagy ha nem, akkor sejtik hogy ez a kettő a Johnson és a Reyes családnak van. Főleg most, hogy mindenki azt hiszi hogy együtt vagyunk Kathel. Két hét telt el azóta hogy az újoncot megölték, és a rakomány megint nem érkezett meg. Nem azt mondom hogy nagy kiesésünk lenne ezekkel, mert a birodalmunk még mindig beton biztosan áll, és egy pillanatra sem rogyott meg. Carter a kamera felvételeken talált valamit, az emberünk arcát is kitudta szedni és már rajta vagyunk az ügyön de eddig csak annyit találtunk hogy még nem hagyta el a várost, a kamerák szerint ott kapta el az emberünket ahova pont nem lát a kamera, viszont a konténer előtt pont van egy, és akkor vihette oda mikor próbáltuk lenyomozni a hívást. Viszont azt senki sem tudja hogyan jutott be és ki. Gondolkozások közepette el is készültem, egy egyszerű sötét öltöny nadrág, fehér ing, nyakkendő és zakó. A raktárhoz és az irodához közel van egy ház ami a két családé, 17 éves korunk óta csak mi hárman használjuk, de akkor is azért mert ez közelebb van mint a saját lakásunk, vagy esetleg itt készülődünk az ilyen eseményekre, vagy egyszerűen csak azért vagyunk itt mert itt nem zavar minket senki. Mindenkinek megvan a saját szobája, fürdőszobával és gardróbbal. A földszinten a konyha és a nappali egybe van, és egy terasz nyílik onnan.
   Említettem már hogy utálom az ilyen jellegű estéket?

-Főni, melyik nyakkendő legyen?-Ethan szokás szerint nem tanult meg kopogni. Egy boxerben, zokniban aminek az egyik fele felhúzva a másik pedig lecsúszva, és fehér ing ami még be sem volt gombolva.

-Ethan szerintem te nagyon nem tudod hogyan kell öltözködni. Még nadrág sincs rajtad de már nyakkendőt akarod felvenni. Húzd már fel rendesen azt a zoknit istenem!

-Ah te semmit sem tudsz. Majd Kath segít.

-Engem hagyjatok békén a faszságaitokkal!-hallottuk az említett hangját lentről. Mosolyomat elrejtve indultam el a konyhába, mert az biztos hogy én nem fogom kibírni az estét kávé nélkül. Csak azzal nem számoltam hogy ő is ott lesz teljes harci díszben a konyha közepén. Földig érő fekete ruha, a háta szinte fedetlen jobb lábánál felsliccelt és egy fekete magassarkú, azon gondolkozom hogy ez alá hogyan vett fel fehérneműt? Már csak azon imádkoztam hogy amikor  megfordul nem lesz mély dekoltázsa mert akkor engem teljesen elvesztenek. Csak hogy nekem nincs akkora szerencsém, mikor megfordult nem csak a mélyen dekoltált ruhával találtam szembe magam, de még a vörösre festett telt ajkaival is. Dús fekete haja hullámokban omlott vállára, kék szemeiben ott csillogott a fáradság de ennek arcán egy csepp jele sem volt. Felém nyújtott egy bögrét miben most nem kakaó volt hanem az életmentő kávém. Biztos vagyok benne hogy észre vette, hogy tüzetesen szemügyre vettem de annyiban hagyta, felkapva a pulton heverő kis dobozkát és kiment a teraszra. Mielőtt elindultam volna én is a telefonom megcsörrent és Carter neve villogott a képernyőn.

-Mond!

-Van egy jó és egy rossz hírem.

-Kezd a rosszal.-sóhajtottam és az orr nyergemet kezdtem el masszírozni.

-Még mindig nem tudok semmit az emberünkről, hogy ki ő, mit csinál vagy esetleg mit tervez.

-Hát ez nagyon fantasztikus. És akkor mi a jó hír?

-Annyit viszont kiderítettem hogy orosz amit sejtettünk, és hogy ott lesz a mai estélyen. Elküldöm mindhármotoknak a képet. Viszont szólnotok kéne Amarának és Damienek.

-Miért?

-Dan, ha tényleg az oroszok baszakodnak akkor nem csak ellenetek mennek. Hátba szúrják a saját főnöküket. És mind nagyon jól ismerjük Amarát. Élvezi ha azzal a kicseszett, piros tűsarkújával kitaposhatja az emberek szemét, főleg ha az áruló.