Dallamok szárnyán

A meglepetés

A meglepetés

A napok telte-múltak, mióta a fiatal énekes hazajött. A szerelmével eltöltött idő kárpótolta minden fáradozásért, amely a turné során érte. Luna energiája kifogyhatatlannak tűnt, és ez átragadt Matteóra is.

Egyik nap közösen elmentek a Jam&Rollerbe. Matteo nem járt ott több hónapja, de mégis egy különös megnyugtató érzés lett úrrá rajta, amikor belépett a színes épületbe. Kellemes zene szólt a hangszórókból és kerekek zúgása hallatszott a pálya irányából, mint mindig.

– Várj egy picit! – tette fel a kezét Luna, és előre ment a kávézó irányába.

Matteo nem értette, hogy mire fel, hiszen már annyiszor járt itt, tudta mi a dörgés – de mégis engedelmeskedett barátnőjének.

– Most már jöhetsz – jelent meg Luna előtte, és karon ragadta a srácot. Luna szinte húzta maga után Matteót, aki nevetve követte. Most már tudta, hogy a barátai valószínűleg valamilyen meglepetéssel készülhettek.

Luna elengedte a karját, amint beléptek a kávézó területére, és a barátaihoz szaladt, akik valami hatalmas dolgot tartottak a kezükben, ami egy feltekert vászonra hasonlított.

– Meglepetés! – kiáltották kórusban a barátai, és a széken álló Jim leengedte a vásznat.

Matteo szembetalálta magát saját képmásával. A kép az egyik koncertjén készült a turné során, és igen előnyös szögből kapták el. Egy mikrofont tartott a kezében, és a szokásos félmosoly ott ült az arcán, miközben énekelt. A ruhájából ítélve az Allá Voy lehetett a dala.

Matteo arcán a mosoly még szélesebbé változott.

– Írd alá! – nyújtott egy tollat Nina Matteónak. A srác elvette, és ráfirkantotta a nevét a sarkára, kacskaringós aláírásával, amelyet a sok autogram adogatása közben már oly jól betanult.

– Köszönöm srácok!

– Egy Matteónak mindig helye van a Jam&Rollerben, még ha csak papír is – nevetett Simón, és vállon veregette visszatért barátját.

– Jól mondod, Gitáros – helyeselt Matteo. – Hova rakjuk?

– Szerintem ott lenne a dicső helye – mutatott Ámbar a kávézó falára, ami a színpaddal szemben állt.

– Köszönöm, Főnökasszony – válaszolta Matteo.

– Tessék.

Jim átnyújtotta a plakátot Matteónak, aki elvitte a kijelölt ponthoz, és felakasztotta a falba fúrt szögre. Már ezt is elintézték a srácok.

Matteo nagyon örült a meglepetésüknek, mivel ő mindig is szerette az ilyesfajta magamutogatást, másrészről a Rollerből indult, ezért illik feltüntetni valahogy, hogy honnan jött.

Órákig beszélgettek. Matteo nekik is elmesélt mindent a turnéjáról, és a barátai szívesen hallgatták beszámolóját, főleg a zenészpalánták – Simón, Pedro és Yam. Egytől egyig az járt a fejükben, hogy milyen jó lenne, ha ez egyszer nekik is megadódna ez az életben.

– Hopá, hopá, hopá! Kit látnak szemeim? Csak nem visszatért a szupersztárunk? – lépett be a kávézóba Juliana, a Jam&Roller görkorcsolya csapatának az edzője. – Meddig maradsz? – kérdezte, és egy széket húzott a többiek asztalához, hogy ő is helyet tudjon foglalni.

– Az itteni nyár elején, vagyis decemberben kezdődik a dél-amerikai turném. Addig kéne valami újjal előrukkolnom – vonta meg a vállát Matteo.

Hiába volt otthon, hiába kellett volna pihennie, így is foglalkoznia kellett a karrierjével, mivel egy zenésznek soha sincs megállás. Ha nincsenek koncertek, akkor zajlik a háttérmunka: a dalok megírása, felvétele és a videóklipek forgatása is.

– Majd előrukkolsz valamivel – tette Luna a kezét Matteóéra. – És ha nem megy, mi itt vagyunk neked és segítünk – eresztett meg egy kedves mosolyt.

– Köszönöm.

Matteo magához ölelte barátnőjét, mire Jim és Yam hangosan olvadozott. Reménytelenül romantikus lelkek.

-------

Kedves Olvasók!

Sajnálom, hogy ilyen hosszú kihagyás után tudtam csak folytatni. Kicsit nehezebben megy most az írás, ezért továbbra is türelmet kérek Tőletek!

Remélem tetszett a rész! Kérlek szépen tudassátok valamilyen formában.

SoyBia1