Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

Bocsánat

-Ranboo szemszög-

Reggel tapogatóztam, Lisát kerestem de nem találtam. Nem volt az ágyamban. Csodálkozva ültem fel, hisz mindig sokáig alszik. Nem szokot korán kelni, az nem Elisabeth lenne. Körbe néztem de nem találtam semmit. Mondjuk nem nehéz észre venni egy két és fél méter magas lányt.

[ egy írói hozzászólás, kb a magasság különbség olyan 10 centi, ebből Ranboo olyan 260cm- ugye bár ez a canon magasága-, Lisa 250...bocsi a megszakításért, csak ezt így konkrétan nem írtam még le... és most jutott eszembe...bocsi...]

Az ágyam szélére kúsztam mivel éjszaka valahogy a közepére kavarodtam. Az éjjeliszekrényen akadt meg a szemem. Egy boríték. Vagy inkább A boríték. Felkaptam és elkezdtem a szobámból kisétálni, ugyan is úgy véltem hogy Lisa majd lent lesz és főzöcskézik. Bár ha tudnám miből is lett ez az elmélet azt nem tudom ,mivel egyszer se csinált még ilyet.

Persze, amint beléptem a konyhába üresen tátongott az enyhén rumlis helység. Visszaléptem az étkezőbe és leültem Lisa helyére. Körbe forgattam a borítékot hátúlján találtam egy kis iratot.

"Szeretnék szeretni, szerelmet szerezni,
szerelmes szívemet szívednek szegezni.
Szólj hát szaporán szívemnek szerelme,
szerelmes szívedet szeretni, szabad-e?"

Lisa kézírása. Felismerem bármennyire is ritkán láttam. Mondjuk az is segített, hogy hatalmas cicomás betűkkel ki volt írva hogy "Lisától". Buzgón téptem fel enyhén csunya borítékát.

Kihajtogattam hosszú levelét. És elkezdtem olvasni, féltem. Miért kapok levelet? Miért ? És miért tűnik el? Csak úgy hirtelen?

"Ha jól tudom megkaptad levelem, és egyben üzenetem is, Ranboo. Ez a levél egyféle búcsúlevél. Ha ezt olvasod, valószínűleg több mérföldre leszek tőled, tőletek. Bocsánat kérés ügyben is írom ezt most neked.

Első leszögezni való, hogy ne keress meg, elmegyek tőled, tőletek a lehető legmesszebbre. Fáj nekem hisz szeretlek és szerelmes is beléd egyben. De ez most a legjobb döntés, hamar elfelejtesz és könnyet se ejts ezért hisz nem vagyok rá méltó.

A bocsánat része csak most jön Mister. Olyan dolgot tetem véled mit magam se képzeltem, hogy megtenném ebben a létben. Elárultalak, de nagyon rútul rossz pillanatban mikor nem álltál mellettem és gyengének éreztem magam emiatt. A személyt nem árulom el hisz nem akarok nektek rosszat. Egy csók csattant el köztünk, akkor élveztem és bele se gondoltam, hogy mit is teszek egy másik srác lelkével. Elvarázsolt, egyszerűen és nem tettem ellene, sőt én is akartam. Majd miután megtörtént a dolog, hihetetlenül rosszul éreztem magam. Ez a nap a mai. Ezen a napon történt és most írom ezeket a leveleket nektek. Elbújok szégyenemben hisz nagyon, de ténylegesen nagyon röstellem magam ezek miatt, amit tettem.

Mindig szeretni foglak, én nem felejtelek el. De neked jó volna, ha egy csöppnyi részt sem hagysz rólam emlékedben. Bajt okoz neked, Tommynak és Tubbonak is. De legfőképp neked. Ha nem volnék nem lett volna az eset melykor Dream fogságába estél. Ez is az én hibám.

És a búcsú sorok melyek szívemből szólnak most következnek. Szeretlek és soha nem foglak elfelejteni ,szívem utolsó részlegébe melyet törölni soha nem fogok rejtelek el. Minden élmény, szó és tett hozzád köt akár a kinézetem. De mindezt érted, és értetek teszem. Szeretlek Ranboo. A halálomon túl is szeretni foglak"

-Tessék?-mondtam ki hangosan.- Itt hagyott engem? Konkrétan elhagyott?-a levelet elejtettem és az asztalra hult. -És megcsókólta? Amíg nem voltam mellette? De kit?- túrtam idegesen hajamba.