Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

Érkezés

Mielőtt elkezdeném a történetet , mondanám hogy picit változik a felállás. Mások lesznek egy picit a korok , és az érkezési  idő .Nem lesz az a sok különböző "kingdom" (nem tudom magyarul vagy az összes együttes megnevezését , ha meg azt írnám kerület úgy érezném magam mintha a gettóba zárnám Őket XD) Mind együtt egy helyen egy nevezetes területen lesz, és nem élnek a külön izé bizéjükben hanem együtt egy helyen néhányan enyhén messzebb   (XD) miután ezt jól megmagyaráztam (nem tudok magyarázni) Élvezzétek a sztorit 

---------------------------------------------------------------------------------

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Kiáltottam hangosan amennyire csak tudtam ,mintha ezen a helyzeten valamit is változtatott volna. Jött felém a zöld, a szép zöld rét. Talán, ha nem épp fejjel előre zuhannék bele akkor talán még élvezném is, imádom a réteket.

Hirtelen megláttam egy mozgó pontot. Egy ember? Úgy is mindegy, meghalok. Most zuhanok kb 10 perce, ha ezt én túl élem, Isten vagyok. Valahogy úgy vettem ki, hogy pont addigra landolok mire az a manusz alám ér. Nem akarom megölni.

-MENJ AZ ÚTBÓL! VAGY ÁLLJ MEG DE NE GYERE ALÁM! -kiabáltam amilyen hangosan csak tudtam.

Ez a kölyök értettelen. Megállt de pont alattam és fel felé nézet. Rám, egyenesen engem nézet. És hát kedves barátom Newton egyszer feltalálta a gravitációt így nem tudtam megállni. Puff... Nagy puffanó hanggal megérkeztem, és hát szegény srác. Kapott egy ajándékot a nyakába. Engem.

-EGY ISTEN VAGYOK! Nem haltam meg! -kiáltottam fel örömből.

Au! -hallottam meg egy fiatalos fiú hangot alólam.

-Jaj, elnézést, nagyon, tényleg áhh.... Restellem magam! - annyira zavaromban voltam, hogy elkezdtem minden fajta baromságot mondani.

Nem mintha meg tudtam volna állni, de marhára össze voltam zavarodva. Nem haltam meg, ő sem halt meg pedig ráestem. Nem voltam jól fizikából, de szerintem ez így nem egészséges.

-Semmi baj, asszem de azért, ha leszállnál rólam sokat segítene az állapotomon. -mondta nem annyira fájdalmas hangon, enyhe mosollyal a hangján.

-JAJ, Elnézést észre se vettem! Uuu de barom vagyok!

Ahogy álltam fel egyre, és egyre magasodni kezdtem. Öhm... én úgy emlékeztem én csak 170 centi vagyok, de most minimum vagyok 190 ha nem 2 méter. Felsegítettem a fiút a földről.

-Köszönöm szépen. Amúgy meg tegezél má' kérlek, 17 éves vagyok! -mondta a srác boldogan. -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! -kiáltott fel.

-Mi az van rajtam valami? -néztem körbe magamon.

Nem, nem volt rajtam semmi. Azon kívül, hogy lett egy farkam melyen fekete és  fehér bojt van, tejesen más lett a ruhám, és még a kezem is fekete-fehér volt.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ -kiáltottam fel én is.

-Te miért kiabálsz? -kérdezte zavarodottan.

-ÉS.... Te miért kiabáltál? -kérdeztem vissza mert az én válaszom az lett volna, hogy "mert zöld a káposzta, szerinted?"

-Mert tiszta úgy nézel ki, mint az egyik haverom, Ranboo csak te lány vagy meg kicsit alacsonyabb.

-Hát az remek! Én nem szeretnék Ranboona lenni, én ÉN akarok lenni most rögtön!

-Miért? Te nem Így szoktál kinézni? Itt mindenkinek egy adott kinézete van, és nem nagyon tud rajta változtatni. -nézett rám zavarodottan.