Két Maffia Között

4.

Lea Lauren Genet

Arra eszmélek fel, hogy valaki rázza a vállam és a combom. Máris Londonban volnánk? Szemeim megpróbálom kinyitni, de eszméletlen fejfájás kap el. Az a reggeli kávé nagyon nem tett nekem jót. Fejem elfordítom, mert idegesít, hogy Zayn még mindig ráz. Egy hang sem jön ki a torkomon, ezzel próbálom neki jelezni, hog, ébren vagyok. Bár ő tudja, hogy alvás után csak hümmögök, mert be szoktam rekedni. Ennek ellenére csak nem hagy nyugton. Megint erőt veszek magamon és lassan nyitogatni kezdem pilláim. Szemöldököm összeráncolom, mert nem erre számítottam. Egy szürkefalú szobában vagyok, egy ágyon fekszem és amikor a fejem visszafordítom az eredti állapotába, megijedek. Olyannyira, hogy felülök az ágyon, de lefejelem a fölöttem magasodó embert. Ha eddig nem fájt volna kellőkép a fejem, hát most biztosan fáj. Az engem keltegető nagyon nem Zayn volt, hanem egy ismeretlen férfi. Agyam ezerrel kezd pörögni és szépen sorban előjönnek a történtek.
A kávétól kavarogni kezd a gyomrom és Zayn elkísér a mosdóhoz. Elvégzem a dolgom, megmosom az arcom, megtörlöm a kezem és észreveszek egy férfit a női mosdóban. Szólok neki, hogy eltévesztette a helységet, aztán innentől nem emlékszem.
A mellettem elterülő férfi felül és az orrát fogja. Szegényt nagyon eltalálhattam. Csak ülök mellette és várom, hogy történjen valami. Megrázza kicsit a fejét és rám néz. Hosszúkás barna haja és szeme van. Sötétbarna pólót visel egy fekete szaggatott farmerral.
-Azért erre nem számítottam. -mérgelődik és végre abbahagyja az orra vizsgálását. Tetőtől talpig végigmér és beletúr hajába.
-Ki vagy te? És hol van Zayn? -a fiú felnevet. Talán vicceset kérdeztem volna?
-Zayn? Aranyos, hogy aggódsz érte. -gúnyolódik, de nem tudom miért. Megint semmit sem értek. Tehát ismeri.
-Szóval ismered? Hol vagyok? Te a cégénél dolgozol? -bombázom sorra a kérdéseimmel ő meg csak mosolyog. Valaki dobjon meg egy férfi szótárral, had keressem ki, mit jelent, ha a kérdések sokaságára csak mosolyognak?
-Jó, állj le. Nem dolgozom a... -itt megáll egy pillanatra és kérdőn néz rám- hogy is mondtad? Cégénél? -bólintok, erre megint nevetni kezd. Ez az ember teljesen kattant, hogy mindenen nevet? -Liam vagyok, de Styles mindent el fog neked mondani, ha akarja. Megvizsgállak.
-Mi van? -mit akar ez rajtam vizsgálni?
-Hogy nem lett-e bajod a kábítószertől. -kábítószer? Na most kezdek el kegyetkenül félni. Hol vagyok én, pszihiátrián vagy hol az ördögbe? Fejem rázni kezdem és felpattanok az ágyról.
-Feküdj vissza, kérlek! Nem foglak bántani, ne aggódj!
-Miért higgyek neked?
-Jogos, de én csak a munkám végzem. -elém sétál és óvatosan kezei közé veszi ar arcom. Elrántom a fejem, de megibt utána nyúl. A szemem alját lehúzza és belenéz. Aztán megnézi a pulzusom a nyakamon és a csuklómon is. -Fejed fáj?
-Igen. -a táskából kivesz egy gyógyszeres tasakot és a kezembe ad egy pirulát. Gyanakvóan ránézek, mire ő sóhajt egy nagyot. Nem bízom benne, hisz' a nevén kívül semmit sem tudok róla.
-Fájdalomcsillapító. -lenyeltem egy kevés vízzel. -Styles már vár, menjünk.

...

Liam egy irodába hozott. Elég hátborzongató ez a hely. A falak szürkék, a bútorok feketék. A falakon térképek vannak Olaszországról, Amerikáról és a Földről. Ez nagyon érdekes. Itt minden olyan sötét, semmi szín, csak a fekete. Az ajtóval szemben van egy hatalmas szekrénysor. A szoba közepén egy íróasztal kapott helyet, előtte 2 bőrfotellel. A jobb oldalon van egy tévé a falon, a bal oldalon pedig ablakok találhatóak.
Liam az egyik fotelbe leültet és mögém áll. Nagyon ideges vagyok, az ujjaim tördelem és várom, hogy mi fog történni. Könnyeimet erősen kell visszatartanom, nehogy utat törjenek maguknak. Aggódom magam miatt és Zayn miatt. Szegény biztosan Ő is meg van iedve az eltűnésem miatt. Vajon hány óra lehet? A Nap még süt, de fogalmam sincs, mennyi ideje lehetek itt.
Lépteket hallok, de hiába fordulok meg, mert Liam teste mindent eltakar. Felnézek rá, ő meg csak unottan bámul rám. Puffanásra kapom vissza a fejem. Előttem egy zselézett hajú férfi ül. Kék ingje lezseren van csak begombolva. Az egyik kezén rengeteg minta díszeleg és ha jobban megnézem, az ing takarásában is vannak motívumok. Szemei méregzöldek, orra pedig hegyes, ami nagyon cuki. Képzeletben felpofozom magam és csendben, fülem-farkam behúzva figyelni kezdek. Ez az emver kevésbé tesz rám jó benyomást. Nagyon félelmetesen néz ki a sok tetoválás miatt. Mondjuk Zaynnek is van egy csomó, de az más.

-Lauren! -szólít meg mély hangján. Utálom, ha így hívnak de jelen esetben nem merek megszólalni -örülök, hogy megismerhetlek! Harry Styles vagyok! Bizonyára tudni szeretnéd, hogy miért vagy itt, igaz? -kérdésére félve bólintok. Ismét lépteket hallok és ha jól számolom még 3 férfi jön be és áll Styles mögé. Mindannyian engem néznek szigorú tekintettel.
-Ha kérdezek, te válaszolsz!
-I..igen.
-A drága szerelmed, Zayn, meglopott, amiért te a vendégszeretetemet fogod élvezni egy kis ideig. -mi van? Ez komolyan így megy az üzleti világban? Ha valaki meglopja a másikat, az elrabolja a barátnőjét? Zayn biztos, hogy nem lopott. Ezt biztosra merem állítaní.
-E..ez valami félreértés lesz. A barátom tisztességes üzletember. -a férfi felnéz a mellette állókra és gúnyosan felnevetett. Mi van, itt mindenki röhögő rohamban szenved? Vagy csak az itteni férfiak ilyen viccesek?
-Üzletember? Szegénykém, mivel etetett téged az a szemét? A szicíliai maffia feje vagyok, a Déliek ura. Mit gondolsz, ki a te szerelmed? -maffia? Mibe keveredtem? Milyen Déliek? Zayn az olasz maffiával tárgyalt? Én már semmit sem értek.
-Látom teljes nálad a képzavar. Akkor szögezzünk le pár dolgot! -előregurul székével és az asztalon megtámaszkodik -azért jött Palermoba, hogy özletet kössön velem. Minden sikeresen ment, de a barátod átvert. Útközben megloptak és nem fizetett ki. Meg fogom bosszulni a pénzem és a hírnevem. Ehez kellesz te, pontosabban a félelmed. Ha Malik látja, hogy itt vagy velem és szórakozom veled, mindent meg fog tenni, hogy visszaszerezzen. Kár volt elhoznia téged. -sajnálkozva néz rám. Szemeimből hullani kezdenek a könnyek, levegővételem megsokszorozódik. Nem jut el a tudatomig. Nem bírom felfogni az imént hallottakat. Körbenézek a bent lévő személyeken, hátha ők segítenek, de mindegyik csak karbatett kézzel bámul. Zayn, ha ezek igazak, mibe kevertél?
-Nem... nem... ez nem lehet. Kérem, engedjenek szabadon. Én nem vagyok olasz, angliába kell mennem. A... a szülem... már várnak. És... Zayn is biztosan.... keres. -zokogom. Harry csak mosolyogva a fejét rázza.
-Pontosan tudom és ez a cél. Most szépen visszamész a szobádba és várod, hogy mikor megyek be. Liam! -csettint a mögöttem állónak. Ő megfogja a vállam és felállít.

Visszakísér a szobámba, bezárja az ajtót maga után és az ágyamra ül. Én csak állok vele szemben és hullatom a könnyeim. Fogalmam sincs, mi tévő legyek. Nem tudom elhinni, amiket mondott. Válaszokat kell kapnom a rengeteg kérdésre.
-Igaz, amit mondott az a... maffiafőnök?
-Melyikre gondolsz? -nyújtózkodik egyet, majd hátra dől az ágyon és két könyökén megtámaszkodik. Kényelembe helyezi magát. Most komolyan, mintha nem tudná...
-Zayn hogyan lenne már egy alvilági ember? Ő csak átlagos üzletember. Ez... -erősen a hajamba túrok és hátat fordítok neki, ami eléggé illemtelen, de jelen esetben teljesen ki vagyok bukva- ez... annyira sokkoló és hihetetlen.
-Pedig ez így van -térdére csap és feláll -nézd, amit Styles mondott az mind igaz. De nyugodj meg, neked nem lesz semmi bajod. Ha Zayn fizet, te szabadulsz, ennyi. -ezzel kilép a szobából és engem egyedül hagy. Fogalmam sincs, mi ez az egész. Válaszokat várok és nagyon remélem, hogy Zayn gyorsan elő dugja a képét, mert szörnyű ez a bezártság. Komolyan, fogva tartanak valamiért, amihez közöm sincs.
Felmászom az ágyra és magzatpózba kuporodom. Zsepim nincs, hogy ki tudjam fújni az orrom, ezért szipogva és könnyesen nagy nehezen elalszom.