Játékban a valóság (DNF fanfiction)

Baráti összejövetel

//Dream//

Néztem ahogy alattam az emberek megtalálják a helyüket. Néhány ismerős arcot is felfedeztem a tömegben. Tommy. Wilbur. Puffy. Tubbo. Sőt megpillantottam Hannaht és Fundyt is.

Tudtam, hogy ellenem vannak. De ha még nem is, hamarosan ellenem lesznek.

Bad és Sap együtt érkeztek. BBH azonnal odaszaladt köszönteni a nem sokkal előtte érkezett Skeppyt. Sap azonban nem mozdult sehova.

Hirtelen felnézett. Egyenesen a szemembe. Láttam az értetlenséget és a sajnálatot az arcán. Ő még nem tudta, hogy mi fog történni. De én igen.

Végül a tömeg nagy megdöbbenésére Quackity is betoppant. Mögötte Sam sétált. A duó egyenesen a pódium felé tartott. Mikor felértek mellém meghajoltak előttem.

Mikor felegyenesedtek Quackity a gyülekezethez fordult. Megkezdődött a "baráti összejövetel".

-Üdvözlök mindenkit. Régen találkoztunk. Mégis mikor rátok nézek előjönnek a közös pillanataink. Köszönöm, hogy mind eljöttetek! Nem is tudjátok mekkora öröm számomra, hogy újra láthatlak titeket! Azonban örömömet elhomályosítja a lesújtó gyász, mely arra kötelez engem, hogy megosszam veletek fájdalmam okát. Biztosan mindenki emlékszik még George-ra. A kedves, segítőkész, színvak fiúra. Aki annyit segített nekünk. Támogatott minket. Felkarolt minket, vigasztalt minket. Aki mindig nevetésre késztette az embereket. Akit csak szeretni lehetett. Halott. Saját kezűleg vetett véget életének. És hogy miért? Az ok itt áll mellettem! George írt egy levelet. Amiben beszámolt arról, hogy öngyilkosságának oka nem más, mint uralkodón Dream. Kérdem én... milyen uralkodó az, aki egy csupaszív, szeretetre méltó embert öngyilkosságba hajszol. Dream nem érdemli meg, hogy uralkodónkként tiszteljük. Csupan azért az egy indokért, miért nem is tett semmit. Az nem az ő érdeme, hogy minek született. Nem tett SEMMIT az uralkodói címért! Mégis ott ül a trónon. Kérdem én helyes ez...? Címet adni egy arra érdemtelennek?

-Igen ám Quackity. De mit tegyünk vele, ha leváltjuk...? -vágott közbe hirtelen a mellette álló Sam.

-Azt tanácsolom, hogy amíg Dream bűnössége be nem bizonyosodik teljes mértékben, addig határozatlan időre börtönbe zárjuk. Ám, ha bűnössége bebizonyosodik... nehéz szívvel bár... de... a büntetése halál.

-Börtönbe vele! -kiabálták mindenhonnan a tömegből. Láttam ahogy barátaim teljes sokkban merednek rám. Mikor Sap szemébe néztem, már nyoma sem volt a sajnálatnak és a zavarodottságnak. Helyét a csalódottság, a düh és a gyász fájdalmas keveréke váltotta fel.

Puffy sírva fakadt az első sorban. Nem csodálom. Mindig is fiaként szerette Gogy-t. Badet már nem is láttam sehol. Ahogy Skeppy-t sem. Ám a Hannah Fundy páros nagyon is észrevehető volt. Egymást átkarolva vigasztalták a másikat. És egy kicsit saját magukat is. A gyászszemlémet Quackity hangja szakította félbe.

-Akkor ez eldöntetett. Dreamet a volt assassin uralkodót határozatlan ideig börtönbe küldjük. Sam lennél szíves...?

A lény erre mögém lépett és a hátamnak szegezte időközben elővett szigonyát.

-Kérlek ne próbálj meg megszökni. A kivégzésedet nem mostanra terveztük...

Tűrtem, ahogy összeköti a kezeimet, majd lassan átvezet a gyászoló tömegen. Egyenesen a börtön felé...

Az egész helyzetnek megvolt az iróniája. A börtönt ugyanis én és Sam terveztük és építettük. Samet később kineveztem börtönőrnek. És most pont én és Sam fogunk a börtönben lakni.

Ami pedig a határozatlan időt illeti. Pontosan tudom, hogy Quackity előbb vagy utóbb talál majd elegendő bizonyítékot ellenem. Ha nem is valódit, de találni fog...

Viszont ez engem már egyáltalán nem izgat. Meghalt Gogy. Az egyetlen ember akiért érdemes volt élnem. Mindenki hátat fordított nekem. Kérdem én: Mi értelme tovább léteznie egy ilyen embernek? Aki a szeretteire csak balszerencsét és halált hoz? Semmi igaz?

A börtön ajtaja lassan kinyílt előttem. Ám én meg mindig a létem értelmén töprengtem. Gondolkodásomból Sam hangja riasztott fel.

-Megérkeztünk. Kérlek továbbra se tanúsíts ellenállást. Ígérem, ha jól viselkedsz valamennyire visszafogom Quackity-t...

Először a portálon vitt keresztül, majd elvezetett a lávafalhoz. A gyengeség azonnal rámtört. Emlékszem, ez még az én ötletem volt, nehogy a rabok esetleg kiássák magukat valahogyan az obszidiánketrecből.

-Fel kell szólítanalak rá, hogy rakj le a földre minden olyan tárgyat, ami nálad van!

Nem szóltam semmit, csak némán engedelmeskedtem. Egyedül az ingem alá rejtett kardomat nem vettem elő. Köztudott, hogy az assassin és a fegyvere soha nem válik el egymástól. Hülye lennék pont a legrosszabb helyzetben felfedni és eldobni!

Mikor ezzel is végeztünk Sam meghúzta az egyik kart, mire a lávafal lassan ereszkedni kezdett, majd teljesen eltűnt. Ekkor Sam odaállított a téglaösvényre, mely egy újabb kar meghúzása után elindult alattam. Egyenesen a cellám felé.

Emlékszem mikor ezt a cellát terveztük. Ez a legjobban védett az összes közül...

A kis sziget megállt, arra várva, hogy leszálljak és megtehesse útját visszafelé. Vettem egy nagy levegőt, majd leléptem egyenesen a cellám padlójára. Itt fogok eltölteni egy jó adagnyi időt az életemből... Otthon édes otthon...

Már csak az életkedv hiányzik...

Sziasztok!!!

Tudom, hogy régen volt rész, és nagyon nagyon sajnálom! Ez az egész sulikezdés, meg az első félévi hajrá teljesen kikészít. Az tanulás mellett alig van időm a táncra és a vasútra! De ígérem, hogy minden héten megpróbálok kihozni részeket. Szörnyen érzem most magam, hogy ennyire elhanyagolom a story-t, de a Berzsenyi nem vár... mindegy. A drámából elég mára ennyi.

Észrevettem azt is, hogy az előző 2-3 fejezethez nem írtam könyvajánlót. Nos ez azért van, mert mostanság alig van időm nem csak írni, hanem olvasni is. De ma (pontosabban tegnap) találtam egy remek könyvet! Ami nem más miiiiint... @kowai_kenyer  től a Megváltoztál! (Dnf)  Remélem tetszeni fog! 

Na, de mostmár nem húzom az időt! Jó tanulást, vagy pihenést, vagy amit éppen csinálsz! :) És remélem tudod, hogy fantasztikus napod lesz! Igen, neked ott a monitor előtt! Tudd, hogy egy gyönyörű, fantasztikus ember vagy! Megismételhetetlen a társadalomban! Fantasztikus napot, hetet, hónapot, évet és életet kívánok neked! És csakhogy boldog legyél... hamarosan jelentkezem a kövi résszel!! 

Addig is: SZIASZTOOOOOOK!!!! :)