Vezess (Larry ff) /Befejezett/

32 fejezet

Kimondtam... ő pedig csak a szememet figyeli. Miért csak néz? Miért nem mondasz semmit? Érzem, ahogy a gombóc nő a torkomba.

-

A szíved? Ezt, hogy érted?

-Szerinted, hogy értettem? – motyogtam majd a kocsihoz mentem jelzés képpen, hogy induljunk. Nem akarom hallani a válaszát inkább, mert lehet elsírnám magam az meg nem biztos, hogy férfias lenne tőlem.

Az úton egyetlen szót se szóltam. Valahol hibásnak érzem magam, hogy egyetlen szóval képes voltam a jó kedvét tönkretenni.

-Szerinted az elegáns ruha most fog kelleni? – próbált beszélgetést kezdeményezni, de most inkább csak a tájat akarom nézni.

-Nem tudom. – feleltem és ismét az ablak felé fordultam. Annyira utálom magam! Hogy lehettem ennyire hülye, hogy ezt mondtam neki? Sose kellet volna még célzás képen se megtudnia ezt, erre én..

-Lehet, hogy valami különleges autó lesz most...

-Aha... – erre már csak sóhajtott és nem próbálkozott többet.

***

-Sziasztok! – jött oda hozzánk vigyorogva Zayn. -Harry Ferrari 458 Italia hajrá! – veregette meg a vállát Harrynek, aki bólintott majd elindult az autóhoz. -Mi a baj Louis?

-Semmi csak rosszul aludtam.. – hazudtam szemrebbenés nélkül. Utálom, ha megszánnak az emberek.

-Ha itt nyer, akkor ott vagytok a legjobb 4-ben.

-Azt hittem csak 4 fordulós.

-Ezek tét nélküliek. Itt ha veszítesz, akkor ez van, de ha a végén akkor bukod a kocsit.

-Nem értem, hogy neked ebben mi a haszon.

-Louis pont neked kellene tudnod, hogy a gazdagság átka, hogy nem tudod elkölteni a pénzed. Meg amúgy is. Szerinted hány versenyző fizet, hogy az ő kocsijának legyen előnyösebb a pálya? – vigyorgott rám. Sejtettem, hogy van ebből jövedelme különben nem csinálná. -A lényeg. Ha nyer holnap a The Royal-ba várunk mindenkit. Amolyan győztesek partiára. De most megyek. Szurkolj a fürtösnek! – intett majd ismét egy pódiumra állt.

Az egész városrész a két autó motorjától hangos. Egy szőke vasalt hajú lány indította őket. Elég nagy porral indultak neki a versenynek. Ez a pálya más, mint a többi. Az első fele egy kicsit szerpentines, a második fele végén van egy 180°-os kanyar. Ahogy a Ferrari egy kicsit leterelte Harryt a szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Nem akarom, hogy megismétlődjön az előző verseny. Nem akarom, hogy baja legyen! Az első szerpentines résznél Harry egy kicsit lassít. Eddig egész jól ment a váltás most mi történt?! A Ferrari átvette a vezetést, így nagyobb gázt adott. A kanyarbejáraton nagy a bemeneti tempó, így Ferrari lecsúszott a pálya részről, a gyorsulása pedig Harry McLarenjének sokkal jobb. Ő ért előbb célba. Ismét ő nyert.

-Nyert a McLaren P1 GTR! – intett Zayn majd felém biccentett. 

-Szép volt. – szólaltam meg mikor ide ért Harry.

-Köszönöm. – köszönte meg színtelen hangon. Tudom, hogy én vagyok az oka, amiért nem örül ennek a győzelemnek annyira.

-Ez nagyon szép volt Harry! Louisval már megbeszéltük, de neked is mondom. Holnap a The Royal-ba este 9-kor! Ne késsetek! A recepciónál csak hivatkozzatok rám és elnavigálnak. – gratulált Zayn Harrynek majd a többiekhez sétált.

-Mehetünk? – kérdezte majd válaszként hümmögtem neki. Ahogy beszálltunk a kocsiba, a csend most is elég kínos, de milyen is lehetne most? -Beszélnünk kellene a verseny előttről...

-Csak tegyél úgy mintha nem mondtam volna semmit.

-De nem tudok úgy tenni...

-Most miért nem tudsz úgy tenni? Amikor mondtam neked, hogy... annál tudtál úgy tenni mintha mi sem történt volna. – már át sem gondolom a szavaimat. De igazam van! Rosszul esett, hogy nem mondta el, hogy mit gondol. Bár lehet jobb is...

-Figyelj Lou.. én... – pillantott rám egy pillanatra majd ismét az útra.

-Hagyd! Hülyeség volt ezt mondani. – ezzel lezártnak tekintem a vitát. A fejem elfordítom és a fákat nézem az üvegen át.

-Melyik része volt hülyeség? Az, hogy büszke vagy rám vagy, hogy jól választott a szíved valamivel kapcsolatban...

-Nem tudom... – nem akarom ezt a napot tovább firtatni. Azt akarom, hogy vége legyen ennek a napnak. -Hülyeség volt, így mondani... így jobb? Soha nem csináltam ilyet. Soha nem... én... – az ablak felé fordultam majd behunytam a szemem. -Soha nem szerettem még bele senkibe. – kertelés nélkül elmondtam. Tudja. -Nem kell ezt viszonoznod. Csak kérlek tegyél úgy mintha ezt nem tudnád. – nem vagyok képes ránézni. Nem akarom tudni mit gondol vagy érez most.  

-Mondtam már, hogy nem tudok úgy tenni... – ez a mondata volt miután kifolyt a szememből az első könnycsepp. Már délután óta várt, hogy végre leszánthasson az arcomon. -Lou tudom, hogy mit érzel...

-Nem! Rohadtul nem tudod! Te nem érzed azt, amit én mikor rám nézel... neked nem kezd el a gyomrod...

-Pillangózni? Vagy neked nem kell mosolyognod , amikor nevetsz... – felé fordítottam a fejem, hogy ránéztek. De ő csak az utat bámulta meredten. -Nagyon bátor vagy.

-Nem vagyok az...

-Én soha nem mertem volna a szemedbe mondani, hogy mit érzek. Ezért örülök, hogy te mondtad el a saját szavaiddal... – mi? -Mondtam, hogy nem tudok úgy tenni mintha mi sem történt volna, mert nem akarok úgy tenni. Tudod sose hittem volna, hogy egyszer ezt fogod mondani... vagyis sose reméltem. Egyszerűen leblokkoltam. Azt hittem viccelsz. Nem akartam, hogy azt hidd én nem így érzek csak nem hittem el, hogy ezeket tényleg kimondod.

-Szóval tetszem neked?

-Már az első nap is tetszettél. Ha nem így lett volna, akkor nem mentem volna oda. – most egy érzelmi hullámvasúton ülök. Most kezdek felfelé tartani és csak remélem, hogy nem jön több zuhanás.

-Úgy értem... van esély arra, hogy talán egyszer te és én... mi legyünk?

-Igen...

Sziasztok 💚💙
Hát igen tudom, hogy ez a rész nem feltétlenül lett olyan, mint amit vártatok. De azért remélem legalább egy kicsit örültök Harry válaszának.
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰