Vezess (Larry ff) /Befejezett/

14 fejezet

-Messzire mentem? – lépett közelebb, de nem ért hozzám.

-Harry én... – léptem tőle hátra majd felültem az egyik sziklára. A holdfénye visszatükröződik a vízen. Bár sokkal szebben látszódna, ha a parton lévő lámpák nem világítanának bele. Mit csinálok egyáltalán? Vagy Harry mit vár tőlem? Én nem vagyok meleg! A fenébe is! Már azt se tudom mi vagyok... A kisszikláról lehajoltam, hogy a kezembe vegyek egy marék kavicsot, amit egyesével hajigálok bele a vízbe.

-Sajnálom... – ahogy meghallottam a hangját mögöttem megfordultam. Lassan mellém mászik majd leül mellém. -Tudom, hogy rád erőltettem ezt az egészet. Mikor te kurvára nem akartad, de... Nem is tudom mi a faszomat gondoltam én csak... Nem akartam átlépni a határaid pedig már kurvára a legelején megtettem! Bűntudatom van... – azt a.. Soha nem hittem, hogy bocsánatot fog kérni. De most miért is kért bocsánatot?

-Nem lépted át a határokat.

-Mi, tényleg? – kérdezte meglepetten. Most két lehetőségem van. Vagy saját magam védem vagy őt. Csak az a baj nem tudom, hogy melyik az igaz vagy, hogy mit kellene mondanom.

-Nem igazán húztam még a határokat szóval ez az én hibám is. Szóval úgy érte... uhm... nem igazán ellenkeztem az ellen, hogy bármit is csinálj velem... – bele temettem az arcom a tenyerembe majd sóhajtottam egyet. Most mondjam el neki az igazat? De én nem voltam meleg! És most? -Én... – nem megy... Mit mondjak? Ez az egész helyzet elcseszett.

-Vissza menjünk? – kérdezte egy perc csend után.

-Nem tudok úszni. – ahogy ezt mondtam Harry mögém mászott és a fülembe suttogott.

-Megtanítsalak szépfiú?

-Még mindig szépfiú? Miért? – fordítottam felé a fejem majd az orrunk össze ért ezért Harry elhúzódott.

-Mert szép vagy. – nem tudom miért, de olyan jó érzés kerített hatalmába. Nem kellene, hogy így érezzek igaz? Biztos.

-Egy kicsit félek a vízbe. Nem vagyok víziszonyos, de félek... – ha ez nem akkor semmi nem tántorítja el attól, hogy vízbe menjünk.

-Ha egy kicsit bízol bennem és elhiszed nem hagyom, hogy elsüllyedj akkor megtaníthatlak. – nézett szemembe majd elmosolyodott. Ez nem az a tipikus Harrys mosoly. Most inkább barátságos kisugárzása van, mint perverz.

-De... - hezitáltam. Mindig hezitálok... miért nem tudok egy igent vagy egy nemet mondani? 

-Oké, akkor nem. De legalább sétálunk? – kérdezte szinte reménykedve majd bólintottam. Egészen a vizes homokig mentünk. Harry zsebre tette a kezét majd elindultunk a víz nyomvonalán. Egy kapucnis ember elkocogott mellettünk, de rajta kívül senki sincs a parton. Az egyik stég végén vagy egy bár, de ott sincs valami sok ember. Néha arrébb mentünk mikor a víz feljebb jött, de egy szót se szóltunk egymáshoz.

-A szüleidet nem zavarja, hogy itt vagy? -kérdeztem mert már kezd kínos lenni a csend. Mondjuk már eddig is az volt...

-Nem. Bár szerintem ezt nekem kellett volna megkérdezni. Te ilyen tipikusan a szüleid szemefénye vagy nem? – ha az lennék akkor érdekelné őket, hogy mi van velem...

-Talán. Nem én vagyok az egyetlen gyerek szóval kis esélyt látok rá. – nem kell neki tudni mindent. Ő sem mesél magáról. Semmit. Most is kérdeztem és már terel. Miért? -Soha nem járkáltam ilyen későn kint. Mindig olyan menő mikor a filmekben este kiszöknek bulizni. Még mindig olyan hihetetlen, hogy itt vagyok.