28 fejezet

1.2K 111 3
                                    

Harry arckifejezéséből szinte semmit nem tudtam leolvasni. Kiléptem az ajtó elé. Apám és Sebastian arca között jóindulattal is csak 2 cm van. Mi az isten?! Sebastian az asztalnál van dőlve a kezeivel a háta mögött támaszkodik apám pedig teljesen neki nyomja a mellkasát. Ugye nem azt akarták, amire gondolok? Ezért védte annyira Sebastian apámat?! Próbálok feltűnés mentesen vissza húzódni, de persze Harry megköszörüli a torkát mire apám hátra ugrott.

-

Ez nem az, aminek látszik! – szólalt meg egyből apám. Akkor mi? Hiába is tagadja Sebastian arcán a csalódottság mindent elárul..

-Mióta? – kérdezem halkan.

-Te miről beszélsz? Mi nem... – védekezik apám, de egy kicsit se hihetően. Hol van ilyenkor a hátborzongató dominanciája?!

-Most kinek hazudsz? Nekem vagy magadnak? – ezt egyszerűen nem hiszem el! Apám megcsalja anyát... Lehet még ennél rosszabb? Már persze attól eltekintve, hogy akivel csalja az inasunk.

-És még maga buzizott le... – fonta karba a kezét vigyorogva Harry. Figyelmeztetően megböktem a könyökét mire megforgatta a szemeit.

-Anya tudja? – néztem a szemébe mire elfordult.

-Menjetek ki! – ez komoly?! Ennyi?

-Nem! Legalább egy kérdésemre válaszolj! – szóltam rá majd apám háta megfeszült.

-Takarodj ki! Most! – fordult felém idegesen. Ismerem ezt a nézést. Még egy szó és jön a pofon. Egyszerűen képtelen vagyok megmozdulni. Apa idegesen feszíti be a karját mire Harry olyat lök rajta, hogy neki esik az író asztalnak.

-Nem ő tehet arról, hogy maga egy gyáva féreg. Azt az undorító homofób álca eddig tartott? Hogy van képe kezét emelni a gyerekére?! A felesége mit fog szólni, hogy a szeretet férje a faszt akarja helyette? – lehet, hogy Harry átlépte a határt, de nem zavar. Ő az első ember, aki helyre meri tenni apámat.

-Szeret?! Komolyan?! Már akkor biszex voltam mikor megismertem! Az a nő több, mint 10 férfival csalt meg! Mit szeressek?!? Mikor először megcsalt megbocsájtottam, érted? Még az ötödik után is! De már nem! Elegem van! – apa könnyezve vert bele egyet az asztal oldalába. Még soha nem láttam őt így. Ennyire szétesve. Valahol megijeszt a gondolat, hogy mekkora a baj, ha már ő is elengedte magát. Sebastian Harry és apám közé állt majd magához húzta apámat. Hazudnék, ha azt mondanám nem furcsa. Mert nagyon is az. -Azt akarom, hogy vége legyen! – suttogta apám majd ő is átkarolta Sebastiant. Én még mindig nem tudom felfogni, hogy mi is játszódik épp a szemem előtt.

-Louis arra kérem, hogy tartsa a száját. Legalább az édesapja miatt. – mondta az inasunk mire csak egy alig láthatót bólintottam. Most kezd elérni az agyamig, hogy mi történik. Egy kocsi miatt a tökéletes életünk álca teljesen leesett. Most látom csak igazán mennyire vak voltam. Azt hittem minden annyira tökéletes közben semmi nem volt az. Mind ez mikor történt?

***

Csendben sétáltunk Harry házáig. Én csak a cipőm kopogására tudok figyelni. Szinte szó nélkül érünk oda. Rose is kérdőn nézett ránk viszont Harry megrázta a fejét.

-Figyelj Louis. A maihoz tudom, hogy semmi közöm nem volt, de úgy éreztem... – mentegetőzik, de közbe szólok.

-Nem baj. Úgy látszik nálunk örökletes ez a defekt. – morogtam az orrom alatt a végét mire Harry meglökött.

-Miért lennél defektes? Én se vagyok defektes! Szeretem az életem így is...  Ez nem választás kérdése. -egy gyenge mosolyt küldtem felé majd leültem az ágyhoz. Harry is ráugrott az ágyra mire majdnem lerepültem az ágyról. Átkarolta a derekam majd maga alá gyűrt. -Nekem semmi bajom azzal, ha valaki defektes. Utolsó esély, hogy vissza vond a defektes jelzőt! – morogta a nyakamba. Én szinte levegőt alig merek venni. -Érints meg... – suttogta. A kezemmel végig simítottam a karján majd a nyakán. Ilyenkor Harry mindig az arcom vizsgálja. Mintha próbálná megfejteni mi jár a fejemben. Imádom felfedezni őt. Az izmai vonalát, a tetoválásai mintáját, mindent. Tudom, hogy ő is fiú és gyakorlatilag nincs mit „megismernem" a testén, de valahogy ő annyival másabb. Különlegesebb. -A felsőm is levegyem? – kérdezte mire szinte azonnal bólintottam. Először elmosolyodott majd levette a felsőt.

-Tetszenek a madaraid... – suttogtam szinte a mellkasára.

-Ezt még anya emlékére csináltattam. Már vagy 2 éves.. – imádom mikor magától mesél. Olyankor úgy érzem bízik bennem.

***

Itt vagyunk. Újra Los Angelesbe. Egy napot még Harrynél aludtam másnap reggel pedig már indultunk is a reptérre. Ugyan azt a szobát kaptuk, mint amikor elmentünk. Ma este lesz a következő futam. Ismét ebbe a végtelenített szerencse faktorok... Ma már megfordult a fejembe, hogy feleslegesen vagyunk itt. Mi van, ha Harry ezúttal veszít? Akkor feleslegesen jöttünk ki. Apám üzlete a kocsi leszállításával kapcsolatban pedig jövő héten jár le.
Harry kintről jön vissza. Valakivel telefonál.

-Most?.. Nem, igazából semmit, de... Ennyire fontos?... Ide is lehet... oké szia. – Harry értetlen arca kezd nyugtalanítani. -Greg és Niall ide jönnek.

-Miért?

-Fogalmam sincs. Azt mondták fontos és most kell beszélnetek. Figyelj én tényleg nem akarok pánikot kellteni vagy ilyesmi, de ha nem a Sirettes ügy lenne szerintem nem lenne ennyire fontos. – pontosan ettől tartok én is. Már csak abba tudok reménykedni, hogy valami jó az, amivel már nem tudnak várni...

-Szerinted a legrosszabbra számítsak?

-Ne. Nincs rosszabb mikor annál mikor retteg az ember. Félünk egy olyan dologtól, ami talán sose történik meg. – annyira sajnálom Harryt, hogy az élet ezen oldalát is kellett látnia. Bárcsak segítettem volna neki, hogy ne így legyen!

Egy röpke 10 perc után már kopogtatott Niall és Greg.

-Na, srácok a következő van. Amit eddig kilogikáztunk az kuka. – magyarázta Niall miközben vattacukrot pakolászott a szájába. Eddig tudtunk valamit?

-Az öcsém azt akarta mondani, hogy hibás volt az elképzelésünk. Egyre kisebb esélyt látunk rá, hogy Tim Sirettnek a fia. Vagyis a srácot nem Sirettnek hívják. Ez persze nem zárja ki, hogy a srác nem változtatott nevet. Viszont egyenlőre új embert kell találnunk. – hát ez szuper... lehet, hogy feleslegesen vesztem össze Lottieval?! -Nem találtuk meg, hogy hívják a fiát azon kívül , hogy Tim. Így gondolkodnunk kell, ha véletlen nem ő az, aki elintézte ezt az egészet. – mikor már tényleg kezdtem azt hinni, hogy közelebb vagyunk... Gondolkozzunk! Aznap este közölte velünk apa ezt az egészet. Este pedig már a kocsi eltűnt. Egy 3 órás idő intervallum alatt nem lehet megtervezni egy rablást! Ugye? A két tesóm és én tuti, hogy akkor tudtuk meg. Ha Tim az „elkövető" akkor Lottienak rögtön kellett szólnia. De, ha Timet láttam aznap este akkor az is felejtős. Előbb csak anya és Sebastian tudhatta! Sebastian elméletileg együtt van apámmal... szóval ő csak nem árulná el a szerelmét. Én sem árulnám el mondjuk Harryt.. Istenem! Én tényleg szerelmemnek neveztem?!...

Sziasztok 💚💙
Na, kit leptem meg? De csak gondoljatok bele Sebastian eddig is nagyon védte az apját és ,mint kiderült nem véletlenül. Véleményeket most is várom, ha van. Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰

Vezess (Larry ff) /Befejezett/Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz