Vezess (Larry ff) /Befejezett/

22 fejezet

Hihetetlen, hogy egy éjszaka alatt mennyi minden megfogalmazódik egy emberben. Rájöttem, hogy nincs értelme a létezésemnek. Nincs senki, aki szeretne vagy legalább törődnek velem. Nincs is mit szépíteni az egyetlen ember, aki nem néz semmibe még ha csak egy kicsit is az Harry. Akinek a mellkasán felszem. Nem akarom elveszíteni azt a minimális kedvességet vagy talán szeretetet, amit felőle kapok. Reggel elmegyek vele sütizni hiszen már mióta az édességet hajtogatja. Ha ez kell, hogy ne lökjön el ő is akkor megteszem.

Félek... ha haza megyek mindent úgy csinálunk, mint eddig? Változni fog bármi is? Vagy azt csináljuk, mint eddig? Harry dereka köré teszem a kezem majd szorosan átölelem. Tudom, hogy nem fog vissza ölelni hiszen alszik, de mégis olyan jó lenne. Egy vissza jelzés vagy bármi vagy csak annyi: „Én itt vagyok neked". Az orrom a nyakához fúrom és mélyet szappanok az illatából. Valahogy ez megnyugtat. Érzékelteti velem, hogy nem vagyok egyedül.

-Jó reggelt... Louis! – kezdett lökdösni majd szinte rögtön kinyitottam a szemem.

-Jó reggelt Harry. – mosolyogtam rá ő pedig vissza mosolygott rám. -Mi lenne, ha ma elmennénk valami sütit enni?

-Azta... még nagyon álmos lehetsz... De csak akkor megyek ha valami csokiban tocsogó tömény édes dolgot eszünk. – válaszolt nyújtózkodás közben.

-Ha nem baj én kevésbé töménnyel is beérem. – akármennyire kedvére akarok tenni nem fogok elhízni e miatt.

-Ugye vágod, hogy nem fogsz elhízni ennyitől? Ha meg igen akkor lesz rajtad egy kis fogás. Én úgy vagyok vele, ha valaki szeret az szeressen kövéren is. – mondta majd a fürdőbe ment. Igazából lehet, hogy igaza van. Nem a külsőm az, ami miatt nem szeretnek. Biztos, hogy a belsővel van a baj...

Egy 10 perc séta után megtaláltunk egy kis cukrászda szerűséget. Harry még mindig úgy néz rám mintha bármelyik pillanatban rászólhatnék, hogy csak vicceltem. A hely nem valami nagy. Egy kis sütis pult van szemben az ajtóval mellette pedig kis asztalkák. Rajtunk kívül és az eladó lányon kívül csak egy idős pár és egy gördeszkás fejhallgatós fiú ült. A cukrászda hátsó sarkába lévő asztalhoz tettük le egy pulcsit amolyan foglalás képpen. Harry egy csokoládé tortát választott én pedig egy túró tortát, aminek a tetején lévő zsebében apró gyümölcs darabok voltak. Egyetlen szó nélkül ültünk egymással szembe majd, amikor jött egy férfi a számlával elővettem a pénztárcát és mindkettőnk édességét kifizettem.

-Nem kellet volna kifizetned helyettem. Van pénzem.

-Ki szerettem volna fizetni.

-Aha... ettől most felsőbb rendűnek érzed magad? – most mi baja van megint? Az hogy kedves voltam miért nem lehetséges opció?!

-Miért te randin soha nem fizettél még a partnered helyett? – ahogy ezt kimondtam Harry elvigyorodott. Én nem úgy gondoltam! Mármint ezt csak egy hasonlatnak szántam! Hogy vagyok képes mindig ekkora öngólt adni magamnak?

-Miért ez egy randi? – látom az arcán, hogy tetszik neki a szenvedésem ez hihetetlen...

-Nem, de...

-Kellet valami magyarázat. Tudom. Mehetünk? – lehet már csak én képzelem bele, de olyan mintha rosszul esett volna neki. Nem látszik rajta, de én ezt érzem.

-Hová menjünk?

-Vissza a motelba. – mit rontottam el? Elegem van, hogy minden egyes alkalommal én cseszek el valamit.

-Máris? – hogy húzzam ki belőle a magyarázatott?

-Már így is elég félre érthető volt, hogy egy fiúval voltál valahol nem? – már ő akar meggyőzni arról, hogy rossz ötlet vele lenni?

-Ha én egy fiúval vagyok itt, akkor egy fiúval vagyok itt. Semmi közük hozzá, hogy kivel érzem jól magam. Bár ezek szerint elég borzasztó társaság lehetek. És az a legrosszabb, hogy nem tudom mit rontottam el minden egyes alkalommal... Miért nem vagyok szerethető? – ömlöttek belőlem a szavak. Észre sem vettem mikor lábadt könnybe a szemem.

-Jó társaság vagy! Soha nem mondtam, hogy nem vagy az. Louis... csodálatos ember vagy és ha ők ezt nem látják akkor biztos, hogy hülyék. De menjünk, mert nem akarom hogy miattam szakadjon meg a diétád. Tudod csak egy ágyunk van és hát... elkell férnünk valahogy.

-Hülye! – löktem meg majd kisétáltunk. -De ez túl rövid lenne randinak nem?

-Ja, ha az lenne, de mivel leszögezted, hogy ez nem az, így...

-Soha nem ettem még vattacukrot – váltottam témát mikor megláttam egy vattacukor árust. Harry megfogta a kezem, hogy oda húzzon, de két lépés után megállt, lenézett a kezeinkre majd rám és elengedte a kezem. Az árushoz érve kért kettő epres vattacukrot. Miközben vártuk, hogy kész legyen a kezem a kezébe csúsztattam majd össze fűztem az ujjainkat. Már éppen el akartam engedni, de akkor rászorított a kezemre és nem hagyta, hogy elengedjem. Kerestünk egy padot majd a kezembe adta az egyik adag cukrot. -Ha nem hízok ma vagy 5kg-ot akkor semminyit.

-Megrontottalak. – mondta majd elkezdett darabokat csipkedni a rózsaszín puffancsról. -Jégkását veszünk? – tuti, hogy hízni fogok

-Ha nemet mondok is veszel ugye?

-Igazából igen. Mindig ki akartam próbálni valamit. Várj meg itt! – mondta majd elment a vattacukros mellett lévő jégkásáshoz. Vissza egy kék és egy piros színű jégkásával jött. Szinte biztos vagyok benne, hogy tudom mit akar kipróbálni.

-De csak akkor ha nem csalunk. Nem ér bele inni a másikéba. – ahogy mondtam Harry elmosolyodott majd bele itt a kék színű jeges italba. Én is kortyoltam egy keveset. Amikor megittuk a felét Harry közelebb hajolt majd megcsókolt. A nyelvét megpróbálta a lehető legjobban az enyémhez dörgölni, hogy majd a kék és piros színből lilát tudjunk kihozni.

Rájöttem, hogy ez az egész annyira természetes már köztünk, hogy még csak meg se hökkent a gondolat, hogy az utcán csinálom ezt egy fiúval. Egy olyan emberrel, akivel nagyon jól érzem magam. Senkivel nem lennék itt szívesebben.

-Nyújtsd ki a nyelved! – szólt rám majd tettem, amit kért. – Egy kicsit látszik, hogy lila! – ujjongott mire elnevettem magam. -Tudom, hogy nálam nem találtál volna jobb partnert erre. – lehet, hogy tényleg nem...

-Nem is olyan rossz egy randi veled... – suttogtam zavartan.

-Igen? Ez egy nagy dicséret egy heteró fiútól.

-Nem vagyok heteró... – Harry szemei egy picit elkerekedtek majd elmosolyodott.

-Csak nem igazam lett? Mi segített erre rájönni szépfiú? – kérdezte majd végig simított az arcomon.

-Te...

 
Sziasztok💚💙
Kinek, hogy tetszett ez a rögtönzött randi? És hát... Lou elmondta Harrynek, amit már amúgy is tudott, de tőle hallani ez egészen más. Véleményeket most is várom, ha van. Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰