Kemény János, az elfeledett mecénás

IV. Fejezet

1926-nyarán új társulat költözik a Marosvécsi várkastélyba méghozzá az ujjoná alapított, székhely nélküli Helikoni írói közösség, Bánffy Miklós, Berde Mária ötletéből pattant ki a mai "Tineretului" - ban, Szászrégenben. Kemény János ezt meg hallota és fel ajánlotta, hogy a kastélyában ez megrendezhető lenne.
Egy téli napon János Kolozsvárról érkezett haza izgatottan és sovarogva kérdezte Agusztától, hogy nagy gondot okoz a e ha a nyári hónapok egyikében meghívna vagy 30 írót 3 napra az otthonukba. Nagy vágyavolt, hogy fejlessze Erdély kultúráját és nyelvét, amelyet a románok elnyomtak.
János ekkor leveleket küldött és Aguszta megszervezte az alvási rendet és a szobákat, meg minden szükséges dolgot be szereztettek.
1926 júliusában eljött a nagy nap.
Az utolsó nap, fel hívták a falu értelmiségit a várba az írók közé.
A Helikon 1926-tól 1938-ig tartott Vécsen később 44-ig Kolozsváron.
Minden év hozott valami újat , könyvkiadást,lapkiadást, vásárlókat, könyvtárakat.
És szinte mindig volt egy olyan esemény, amelyen újból és újból bebizonyosodott Kemény János és hitvese Aguszta asszony önzetlen segítsége.
Minden nyáron fáradhatatlan munkával szervezte meg a három napos „tábort". Az egyik feltétel ez volt, hogy minden író be kellet mutasson egy olyan művet ami még nem volt publikálva. Dsida Jenő itt mutatta be a vár „nagypipázojában" a Psalmus Hungaricus-t mikor ezt fel olvasta a többi író elérzékenyülve ült a széksorokban. Koós Károly felkelt könnyes szemmel és oda ment, ennyit mondott „Te taknyos, hogy mertél ilyen szépet írni? " aztán átölelte. Dsida ekkor díjat is kapott Jánostól.
Kemény János nem csak ezt az irodalmi alakulatot segítette de még a művészet mellé olyan hatalmas anyagi vagyonokat volt képes adni, amire úgy vélte, hogy az ember haladását segíti elő,iskolák, könyvtárak, kórházak építése sőt még az Asbóth Oszkár féle helikopter Rolls Royce motor anyagi fedezetének átvállalása is, mely szerkezet 1928 szeptember 9-én emelkedett a magasba. Első szárnyasok között.
Kemény János önzetlenül segített rászorulokon, ahogy önéletrajzában is mondja, mindig össze szorul a szíve ha anyagi hejzetben valaki hátul van. Nem igényeltek nagy cselédséget sem, egyedül a gyerekek miatt volt és a Helikoni írói közösség miatt jöttek segíteni.
A bárónak nem számított a pénz. Jó volt ha volt, de mindig optimista volt, ha van egészség a többi majd jön. Szóval nem mondhatni, hogy volt egy ilyen távolság tartás, hogy most nekem van pénzem neked nincs.
Mesélte valaki, hogy az édesanyja járt fel segíteni a Helikoni találkozókon. A báró dolgozószobájában volt a pénz is. A bárónak volt egy hintaszéke és abban lógatta magát. A pénz meg ott volt a szekrényben nyitott ajtóval, szóval ha valaki szerette volna ki tudta volna rabolni. De nem tette meg senki, mert még volt a tisztelet. És mondta Aguszta báróné, hogy igen amikor ő ott ül nem hal se nem lát, hanem gondolkodik egy következő íráson vagy hasonló.
Kemény Jánosról mind lelkész sem szabad megfeletkezni. Kemény János segéd lelkész volt Marosvécsen. Ez azt jelenti, hogy ha nem tudott a lelkész istentiszteletet tartani ő be ugrott, szóval nem állandó lelkész.
Egyszer a báróné azt mondta valakinek "Igaz, Juliska, mikor a báró prédikál még a templom is kissebb lesz" ezt arra értette, hogy annyian, hogy már nem férnek, tény hogy a vécsiek nem voltak templomba járó emberek, de mikor a báró prédikált a templom tele volt.
Naponta fogadott falusiakat is.
Mivel most a Kemény János munkásságán van a hangsúly ebben a részben a színházról is beszélni szeretnék. Mint tudjuk nagyon szerette kis kora óta a színházat. És ugye a tükör előtt, grimaszolt, próbált. Kiskorában meglátott valahol egy játék színházat ennek volt külön világítása is, ki lehetett húzni a függönyt... Ez nagyon meg tetszett neki. A tulajdonos csinált neki eggyet de ez nem mulhatta föl azt amit ő látott. Ezért hamar is a sarokba került. Na de most a felnőtt János bácsinál vagyunk és a szinháznál.
Kemény Jánosról bátran lehet állítani, hogy legnagyobb szenvedélye a színház volt.
Mint ismeret, később az Ő kezdeményezésére az Erdélyi Helikon első találkozóján a résztvevők elhatározták, hogy a kisebbségi élet összes erőit összefogják az erdélyi magyar színjátszás támogatására.
1929-ben megszületett a másik lánya, Klió. Fekete, hullámos haja volt és görgögös vonásai. Akár csak egy régi játékbaba.
Ugyan ebben az évben megjelemt egy újabb írása Kákoc Kis Mihály.
Harmadik gyerek ként megszületik a várva várt fiú örökös akit szintén Jánosnak neveztek el. Nagyon sok örömet okozott. Ám az öröm nem tartott sokáig. Alig négyévesen karácsony táján diftériában meghalt. A kastély termei már fel voltak díszítve. Aguszta az egészet letépte. Ezután szerény karácsonyok jöttek azonban meghittek, de továbbá is az iskola és óvoda kapott fát.
A szervező mindig János bácsi volt,hogyan kerül be a fa, ki foglalkozik a gyerekekkel, mikor és hogy kerül az ajándék a fa alá...
Közben mikor Jánoska meghalt Kliónak tüdőgyulladása lett. De viszonylag hamar rendbe jött. Mikolt oltást kapott, a helyére viszketős kiütés lett, ami három éjszakát elvette. Aguszta és János egész éjszakát felváltva meséket olvasott, hogy ne vakarozzon.
Új évre szerencsére mind a két gyerek rendbe jött.
A '30-as évek elején a Kolozsvári Magyar Színház olyan gazdasági krízisbe sodródott, hogy a több millió lejt kitevő készpénz és váltó adósságait nem tudta fizetni... A színház, hogy el kerülje a bezárást és a csődöt, Kemény János segítségét kérte.
1931-ben vette át a Kolozsvári Thália Magyar Színház Rt. vezetését elnök igazgatói minőségben, melyet tíz éven át folytatott.
Itt első feladata az volt, hogy kiegyenlítése ezt a millió lejes tartozást. Halála előtt nemsokkal mesélte el egy jó ismerősének, hogy sikerült ezt meg menteni. Erdőiből eladott több holdat, hogy a bevételből fedezni tudja a színház adósságát. Az ismerősét megkérte ne szóljon a feleségének, Agusztának, mert még mindig nem tud róla.
Ebben az időszakra jellemzővé vált az anekonda miszerint „Ezt a Kemény Jánost aranyba kell foglalni". Sokat ügyködöt, hogy a színházat meg lehessen menteni.
1934-ben Kolozsváron tartózkodtak, mivel a gyerekek itt jártak iskolába . Ekkor Cecile néni megmutatta, hogy ő nem csak komor, parancsolgatos, Zsófia főhercegné alak, hanem kedves is tud lenni.
Aguszta épp szülés előtt ált. Cecile hallani sem akar arról, hogy kórházba menjen, ezért egy nővért hívott ki mellé.
Szilvássy Karola természetesen jelen volt és fogta a kezét és be kapcsolta a rádiót. Igy hát Zsuzsko Beethoven 5.szinfoniárája jött a világra. Szőke és gyönyörű volt. Apja nagy kék szemeivel.
Továbbá ugyan ebben az évben megjelent a Kutyakomédia című írása is.
1937-ben megszületett Árpád. Amikor az orvos meglatta egyből azt mondta, hogy művész lett. Szerencséjére az is lett. Sosem volt az az örökös akire számítottak.
Kolozsváron végre vett János házat. De annak udvarán volt egy medence és a gyerekek meg a vendég gyerekek mindig bele estek.
Amiért az iskola és a munka Kolozsvárra szólította őket, csak nyáron jöttek vissza vécsre és Galonyára. A gyerekek élvezték a nagy teret. Bár néha féltek a kastély vastag falaitól.
Amikor Aguszta megtudta, hogy az oroszok kezet fogtak Hitlerrel ( 1939. agusztus 23.), Agusztának volt egy rossz előérzete. Ezért egy ügyes székely szolgáljával befalazta az értékes szőnyegeket és étkészleteket. Mikor a várat kifosztották azután is maradtak tartalékok.
Hallotam egyszer, hogy van egy szoba amit be falaztak a várban (a falra mutatták ahol a bejárata kéne legyen) . Valaki poénosan meg is jegyezte ki tudja lehet egy múmia várja őket. Most hogy bele gondolok, lehet Aguszta rejtett kincsei vannak ott.
Thethisz Aguszta testvére Angliába igyekezett. Aguszta is vele tartott, Mikoltal. Bécsben már féltek, hogy háború lesz, mert mindenhol, motorbiciklis katonák suhogtak. Aguszta optimista volt. Nem félt.
Angliából vissza fele George és Mikolt integetett vissza ezután Agusztának a peronról. Eközben az asszony kisirta szemeit. Két hét múlva kellet volna jöjjön Thethisz és Mikolt. Aguszta többé soha nem látta Thethiszt és Mikoltot is csak 25 év után.
Elsüllyedt egy hajó is a Csatornán. Eközben a németek elfoglalták Bécset. Thethiszt és Aguszta rettenetesen félt most már , ráadasul Aguszta ismét terhes lett.
Közben megszületett a fia, akit Miklósnak kereszteltek, Horthy Miklós után. Olyan gyorsan jött a világra, hogy jóformán a kórházba se értek. János panaszkodott, hogy még egy cigarettát sem szivhatott el.
Akkorjaban még jó világ volt többnyire,jó buszok, utak, jó élelem.
Jánost közben megvállasztották a Kolozsvári Nagy-színház igazgatójának ezt a tisztséget 1940-1944 között töltötte be.
Gyönyörűen újraduszitette a színházat. Mindenki diszmagyarban jelent meg.
1944-ben be mutatták talán leghiresebb színművét a „Pétert" Pesten. Amiben ha jól tudom ő is fellépet, de ez az információm nem biztos.
Mikor arra tartottak, vagyis Budapestre úgy döntöttek megállnaka Bethlen birtokon meg látogatni János Gizella nővérét. Mikor meg érkeztek, Zsuzsko ki ugrott az autóból és futni kezdett, Aguszta meg utánna. Aguszta elesett és ki törte a bokáját és a karját eltörte igy nem vehetett részt a bemutatón.
-Kemény konkrétan a színháznak IS élt. Hisz a kisemizés után a nyomorúságba a színházba járás is életet vitt számára.
Aguszta elrejtette a saját és ismerősei kincseit is Vécsen. Ahol működött egy Zsidó tábor és mindig csempesztek be nekik egy kis mézet.
A háború már vége felé mind minden romániai arisztokrata vagyonát vesztette ez alatt a Marosvécsi várur sem lett kivétel. De ez később.