II. Fejezet

4 0 0
                                    


Mind minden diák életében, az ifjú Kemény János életében sem volt másképp az, hogy tanulmányai miatt el kell válnia szüleitől, otthonától, pajtásaitól és még sorolhatnám, Kemény János élete itt folytatódik.
1913 júniusában tette le utolsó elemi iskolai vizsgáját. Kemény János és testvérei ekkor látták utoljára féltestvérük, Fredet.
Fred azon a nyáron hozott Jánoskának egy igazi focilabdát! Amihez dress is tartozott, meg síp.
Ez a nyár után, 10 évesen be iratkozik a még ma is működő Kolozsvári Református Kollégiumba. Következő évben ki tört a világháború. Ennek viszonylag nem volt olyan nagy hatással a Kemény családra mind a későbbi, II. Világháború ami következtében... Na mindegy is éljünk a történetünk jelenséget.
Kolozsvári szállása helyéül a Farkas utcai 17. számú ház szolgált. Itt el volt helyezve mind kosztos lakó, bizonyos Nagy Jenő tanárúrnál és feleségénél. Legszebb szobát kapta elmondása szerint.
A tanárúr szerette azokat a fiú gyermekeket akik fellázadtak a maguk igazsága ellen. Mennyire más lehetett ez. Saját tapasztalataim szerint e miatt jobb esetben csak a szobámig lettem volna küldve.
Családias hangulatú környezetben töltötte mind a hat évet. Két fiú testvére volt Erzsike néninek. A legnagyobb kiváló tornász volt, talán Erdély legjobbja! A másik meg poénos, művészi és nagyon szeretett a gyerekekkel foglalkozni. Sajnos a háború után elesett és meghalt.
A kollégiumi koszton szintén egy Erzsike néni dolgozott aki még a háborúban is incsiklando ételeket főzött. Ez az Erzsike néni az előbbi Erzsike néni testvérének felesége.
Sokszor megkérte Jánoskát, hogy derítse ki mit énnének a kicsik. Meg nagyon sokszor "csontvelő - evő orgiákat" rendezték. Hát mit ne mondjak a kantin sem volt egy unalmas hely.
Vége lett az első évének a Kollégiumban.
Jó tanuló volt. Ám jó gyereknek nem mondható,mármint apróbb szabályokat szegett meg mind például a sugás. Az volt az elképzelése, hogy segíteni kell azon aki nem érti. Ki ne vágyna egy ilyen kedves padtársra?
Kollegista korában egyetlen egyszer csak azért náspángolt el valakit, mert nem akart sugni a barátjának.
A Kolozsvári kollégiumban nem alkalmaztak testi fenyitést, fizikai fájdalmat a tanár a diáknak. Ellentétben a Marosvásárhelyi református kollégiumba elég gyakori volt a nadpálca és más fenyitések használata. Kemény János evel sosem értett eggyet. Összesen két tanár általi bántalmazást látott. De azt jogosan kapta egyik, a másik az nem, ezért a Kovács Dezső, a novellista író, igazgató a tanárt szidta le azért amit tett. Az említett tanár később bocsánatot kért a gyerekektől.
Ezen a nyáron Jánoska Budapest utazott Ákos és Cecile nénivel. Az utóbbi mind minden utazásnál nem igazán aludt, mert migrén gyötörte.
Kemény Jánost Budapesten elvitték a miniszterelnöki lakosztályba egy zsurra ahova ő nem igazán akart menni, de itt találkozott Tisza Istvánnal.
Tisza István feleség fogadta és még kért egy horihorgas asszonyt, hogy vezesse be a többi gyerekhez. Egy szemüveges férfi volt ott, fekete ruhában, kissé már őszült.
Kemény János vacsoránál megkérdezte nenikéjét vajon ki lehetett az az ember aki velük szögdéncselt. Legnagyobb dobbenetre Tisza István volt az maga!
Ezután Margit néni jól felcsomagolta őket és elindultak az Adriai tenger partjaihoz.
Itt sok gyerekekkel játszott, köztük a Lukács gyerekekkel is, köztük Lukács Miklósal a Budapesti Állami Operett színház későbbi igazgatojával.
Bernáth Ernő anyja nagyon féltette a gyereket így mikor szúnyokált az édesanyja Jánoska és a nagynénje elvitték eggyet csonakázni. Vissza jövet az ideges asszony várta őket, aki később már le is nyugodott.
Pár nap után, robogott velük a gyors. Egy bizonyos csodaszép, arany homlokú, fátylas üstökös a Halley üstökös... Azon a napon kellet volna egyes tudósok szerint becsapodjon a földben. Éjj leple alatt a vonat le lassított, majd még ált. A reumás Etelka néni aki amúgy sem tudott aludni órájára nézett. 5 perc a becsapodásig. Ki nézett az ablakon, egy falu vagy város fénye sem tündökölt a messzeségben. Egyedül a csillagok látszódtak.
Még három perc. Szépen tündököl a Halley az égen. Még kettő... Egy... Nem! Nem! Nem!
Valaki kiáltott. Ajtó csapkodás. Kezilámpák halovány, álmos fényei cikáztak a vonat folyosóján.
NEM!
Szaladgálás, csapkodás egyre. És a vonat csak áll.
Egy férfi hang parancsra válaszolt kintről. Be halszott a vonatra
- Igen! Megértettük! Mindenkit kiszállitani. Csomagostól. Az összes utast! Igenis!
Jajj, istenem. Futhatott végig ez is Etelka néni agyán.
Be jött valaki, ki kell szállni. Adta a parancsokat. Mi lesz velük, a dolog egyre rémisztőbb. Kint már futottak az emberek össze vissza. Szitkozodás, káromkodás, csititás ment végbe kint.
Szerencsére nem az üstökös miatt történt ez. Ez is szörnyűség volt, de mondhatni "csak" földcsuszamlás volt az oka. És tovább kellet gyalogolni a következő ép vasúti részre.
Már jól be voltak melegedve a nyaralásba, mikor jött a hír : megölték Ferenc Ferdinándot az osztrák magyar trónörököst!
Nem telt el 24 óra, az emberek hányat homlok indultak el haza felé, háború lesz!
Ákos bácsi mindig is tartotta az ígéretét így elvitte Jánoskát hajokázni.
Egy szigeten is megáltak. Mire jöttek Pólába, hatalmas vihar kerekedett, hatalmas hullámok. Mindenki beteg volt es a kabinokban ültek, egyedül Ákos bácsi és Jánoska volt a fedélzeten.
Gyönyörködtek a vihar utáni csendben, milyen szép színű az ég, a hullámok.
Ezután füstöt okádó hajohad lépett elő,a tenger vizét ismét megbolygatva... Cirkáló, pancélosok,torpedok, torpedórombolók, s négy (!) tengeralattjáró. A monarchia hajó hadja! Közepén a büszke páncélos a Viribus Unitis!
Hihetetlen lehetett ezt látni, nem tudták féljenek vagy ne. De Ákos bácsi meg kérte, hogy Cecile néninek ne szóljon erről, hogy mit látták, csak, hogy sok szép hajót.
A háború kitörése már otthon érte őket. Szörnyű és hátborzongató volt. Jarában is gyülekeztek különböző ezredek. Románok és magyarok törjük szakdtából énekelték "Megállj, megállj, kutya Szerbia! Nem lesz tiéd Hercegovina!"
Mikor haza felé utazták akkor kellet volna le essen egy Halley-csillag. Etelka néni a reumája miatt nem tudott aludni. A vonat egyszer csak megált még volt 5 perc a becsapodásig. Marcsak 4...3...2...1 visitás, sikitás, ajtó csalódás törte meg ekkor a csendet. Mindenkit le szállítottak. Mind kiderült nem a csillag miatt hanem mert földcsuszamlás keletkezett.
Az ezutáni nyarat Dicsőben töltötték. Aztán parancsra innen is el kellet menni a háború miatt. Bár mindenki ostobaságnak tartotta, mert a város nem volt jó stratégiai hely. Innentől kolozsvárig egészen Budapestig mentek.
Azelőtt való este Jánoska nem bírta tovább. Felette köntösét, papucsát és elindult az ajtó felé, valakivel kölcsönösen nyomták le a szoba hideg kilincsét. Az ajtó nyillot, pislákoló gyertyafényben Piroska volt az. Le ültek, Piroska elmondta, hogy ő nem megy el Dicsőből. És azt szerette volna ha egyszer majd az idő oda ér, János úrfi is oda ér ő legyen az első nő az életében. Ekkor meg fogta Jánoska kezét, kimonoja alá rejtette, végig húzta testén, emlékezzen ez is ő volt. Ismét egymáshoz koccant Piroska gyönygyfehér foga és Jánoskáé.
Piroska ki ment. János sírni kezdett, amibe bele is aludt.
Az Eötvös utca 7-ben
Budapesten nagyapjával került egy szobába. Egész nap a könyveket bujták általában.
Néha a vécsi nagyúr elment a cukrászdában, néha Jánoska is velle tartott. Gerbeaud-cukrászda.
Kemény János itt éli meg Ferenc József halálát. Érdekesség, hogy minden hölgy aval fejezte ki, hogy nem személyes gyász, hogy fehér csíkot varratot a fekete fátyla végére. Ezért, hogy mindenki a fátyla miatt rohangált inkább egy divatbemutatónak látta.
Károly király koronázását is látta. Nagyon tetszett neki a szépen megszervezett esemény egy ilyen háborúban. Egy ház ablakából nézte végig, címet már pontosan nem tudom, de ma is áll.
Pólika néni egészsége egyre jobban romlott és már inkább volt mondható élőhalottnak, mind szimplán élőnek.
Végül Ákos bácsi értük jött. Otthon le mondott és a Kis-Zeyk házba húzta meg magát Cecile nénivel. Apropó Jánoskának érdekes volt, hogy ameddig Budapesten tartózkodtak, Cecile néni nem bajlodott vele.
Nem akarom ezt a fejezetet már sokáig húzni, hisz a református kollégiumban tett eredményei kiválóak voltak. Azonban most meg említenék egy csinyt. Az ének órát a kántor úr tartotta nekik, aki legtöbbször „kissé " pityokás volt. El döntötték, hogy meg heccelik. Elaltassák a tanárt.
Következő órán megint az ital hatása miatt csoszogva jött be. Itt volt a megfelelő pillanat. A már rongyosra énekelt Református dicséretet énekelték. Gyorsabban, gyorsabban és ennél szebben még sohasem. A tanár már nem tudta lépést tartani velük le ült és a pislogásai megritkultak. Ekkor lassabban énekelték egy hozzá értő diák vezénylésével. Isten tudja hányszor énekelték el ugyanazt a szakaszt egymás után. Mikor a kántor elaludt egy gyereket elküldtek az igazgatóságra
-Bocsánat, azt hisszük a kántor urat meg ütötte a guta.
Jött az igazgató és ekkor ki küldte az egész osztályt.
A Kolozsvári nyáron töbször is bele kötöttek az öregek János nővérei öltözködésébe. Gizella egyszer egy piros blúzót vett fel színházba. Ebben az volt a baj, hogy még félgyász van ( Ferenc Józsefet a koronázás után is gyászolták), dehisz Ida, János anyja, nem tudatta mi a szokás, mert ugye Amerikában nincs monarchia.
Fürödtek a Jára patakban, Erdélyben akkor még nem volt illendő, hogy fiú és lány eggyüt fürödjön, de ő testvéreivel felbontotta ezt a szabályt,tancoltak, énekeltek.
Az 1917-18 tanévben sem volt rosz tanuló, csak sokat logót.
Szombaton táncolt, nem volt sok fiú a háború miatt, ezért néha ők helyetesitették a nagyoknál. Egyszer pénzt gyűjtött hadiárvák javára, egy jol ismert huszár óra alá nyomta perselyét, az el is vette és mindegyik tarsától százat kért. Ekkor még nem tudta az a huszár mikben szokott részt venni...
1918-ban az utolsó nyarát töltötte Alsójárán. Azonban a szomszéd faluban is nagy volt az éhínség ezért be törtek járába., Jánost majdnem le ütötték, de három ember le állította a barna embert, hogy az a báró unokája. Az udvarháznál önkéntes örök álltak, nehogy a tömeg oda is be törjön. Anyáék nem voltak otthon de még üzenték, hogy a falu nyugodtabb részében vannak. Addig minden hír el ment oda, hogy Jánost megölték így hurcolták úgy hurcolták a hulláját. Mikor oda ért mindenki ujjongot.

Kemény János, az elfeledett mecénásWhere stories live. Discover now