Kemény János, az elfeledett mecénás

I. Fejezet

Kemény János 1903-ban született Pittsburghban az Amerikai Egyesült Államok Pennsylvania államában.
Édesapja, Kemény István, aki botrányba keveredett ugyanis egy gazdag herceg, felkérte a váltója aláírására. Kemény tudva, hogy a herceg nagyon gazdag, gondolkodás nélkül aláírta, ám a herceg nyomtalanul eltűnt, így neki kellett fizetni. A kétségbeesett fiatal a vécsi rokonokhoz fordult, Kálmán bácsi adott is neki pénzt de Pólika néni rendelete szerint el kell hagynia a szülőhazáját és Amerikába kellet emigráljon, ahol sajnos korán elhunyt. Kemény János utolsó évei felé közeledve elbeszélt egy úrral aki tudott egy Marokkói leszerelt ezredesről akiről azt pletykálták, hogy herceg volt Ausztriában, de egy bizonyos botrány miatt száműzték. Ez aztán a hátborzongató egybeesés!
István Amerikában megismermedett egy világszép színésznővel Bernie Ida Michelel akivel egybe keltek, házzaságukból 3 gyermek született. 1903-ban a kis Kemény István-János. Idának még volt egy gyereke Fred.
Ida a képeken is láthatóan, tényleg nem volt csúf asszony. Tekintetéből szeretet és melegség sugárzott. Haja és öltözete a kor stílusát viszonozta. Alakja vékony és magas volt.
Ida nem volt amivel eltartsa a gyerekeit így 1904-ben úgy döntött némi segítséget várva tért be Erdélybe.
Jánosnak mindig a szemére vetették, hogy milyen logósak a léptei, de az ő elmondása szerint valószínűleg azért volt, mert a hajón tanult meg járni amin jöttek Erdély felé.
Jánoskáék első Erdélyi megállásuk Mátyás király szülővárosa, Kolozsvár volt. Ahol apja két leánytestvére várta őket. Az akorjában Kossuth Lajos utcában egy sötét házban szállasolták el. Ahol aztán két testvére Gizella és Berenice nekivágott a nagy városnak hat és öt évesen. Marci bácsi, a házmester kétségbe volt esve, de a Ida ki jelentette, hogy vissza találnak maguktól is. És lám, csakugyan igaza lett.
A hazatelepült Kemények ezután Alsójárában húzták meg magukat, apai nagyapjánalál, Kemény Ödönnél. Kemény János így ír erről :"Alsójárában ébredtem öntudatra. Alsójárához kötnek kisgyermekkorom legszebb emlékei. Ezért vallom - az amerikai Pittsburgh helyett - ezt a mezővárosnak is beillő helységet szülőfalumnak, Erdélyt szülőhazámnak."
Kemény Ödön, a báró nagyapja igen szerény volt es olvasott. Napjait a könyveibe vagy a csodaszép rozsakerjébe temetkezve töltötte.
Kemény Jánosnak itt rengeteg barátja volt. Legtöbbször indiánosdit vagy vadászóst játszódtak. Ahol egyszer le esett és szét hasadt a bőre, Tili barátja gondosan ápolta, ki tisztította a sebet és be rakta pokrócba akárcsak egy kisbabát. A kis Jánoska az ölében rá eszmélt akár hányszor felsír ő meg csokolja, ezután Jánoska már követelte.
Január el jött. Váratlanul a család átköltozott Alsójárából, Enyedre. Fél esztendő múlva elérkezett a vizsgák időpontja. Félelmeket le küzdve (amit sosem tudott teljesen, semilyen helyzetben ) sikerült neki.
Kemény János mesélt szerető nagynénjéről aki asszisztens volt és mindent könnyen tudott elintézni, úgy amikor az üveges szekrény rá esett olyan hamar rendbe szedte a kisgyermeket, hogy az észre sem vette,mire az orvos kiért már a sebek tiszták voltak és a gyerek nyugodt.
Aztán Jánoskát nagyon megfogta a színház, ez a későbbiekben is meglátszik majd. Így mindig grimaszokat vágott nagynénje tükre előtt. Egyik reggel repedések voltak rajta. Nagyon meg ilyed. Elkezdte torolgetni, le jött mivel az szénnel volt ráfestve, a nővérei voltak. Aztán arany porral. De ez már a tükör tulajdonosa tette. Az angyaltól is jöttek a levelek, hogy gyorsan fejezze be a grimaszait. A gyerek eleinte nem ilyet meg, mert biztos a testvérei tették ezt is, aztán egyre inkább fenyegetőbb lett és be fejezte.
A lap írással is el volt ragadva. Saját lapot szerkesztett barátaival, Benedek Elek példájára. Neve nem volt valami kreatív „Kispajtás" de szeretettel csinálták, ára pár krajcár volt. Olvasása úgy ment, hogy pár példányban meg jelent és adták tovább, de fizetni is kellet.
Viszonylag rövid ideig Dicsőszentmártonon tartózkodott. A megyeháznál élt ahol egy szép park volt a háta megett ahova a város előkelőségei jártak néha sétálni, de volt ott bolondokháza is ahonnan ki engették néha az el látottakat. Senki sem tett szemrehányást nekik, vagy nem csufolkodtak. Mindenki szépen mosolygott egymásra.
Kemény János akorjában itt táncolni járt, amit nagyon szeretett, egy író barátja aki csakugyan ott táncolt akorjában, később megjegyezte, hogy inkább tánctanári páját kellet volna vállaszon hisz az kevesebb gondolkodást igényel mind az írói pája.
Na de egyszer történt, hogy két fiú, lópórt kent a kislányok csuklójára és mindenki viszketni kezdett. Mindenkit kihalgattak, köztük Jánoskát is. Jánoska természetesen gyermekiesen ártatlan volt.
Cecile nenikéje mégis erősítette, hogy ő volt és, hogy Kálmán bácsi örökségétől el is búcsúzhat.
Ezen az estén főhősünknek, nem a megszokott, ősz, bajszos, kissé remegő kezű öreg Simon bácsi hozta a vacsoráját, hanem a szép, fiatal, ápolt haju, szép arcú Piroska és a csodálatos külső, csodálatos belsőt is takart.
Szóba jött az az igazságtalanság ami Jánoskát érte. Majdnem le lökte a vizespoharat a könyökével. A lány akit Piroskának nevezett el, hirtelen elkapta a poharat, megakadályozva azt, hogy lepedőjén egy vizfolt legyen. Ám ekkor a lány feje lassan elindult Jánoskához, ez kölcsönös volt. Nyitott ajkaik egymáshoz értek, a lány gyönygyfehér fogai a Jánoskáéhoz értek, a kezei elkezdtek a lány felé de félúton vissza roggyotak oda ahonnan elindultak. Ekkor a lány el hátrált és végig nézte ahogy Jánoska megeszi adagját.
Ákos bácsi mindig is tudta, hogy ezt nem Jánoska tette. Ezért fel ajánlotta, hogy aki tette, menyjen el hozzá és ezt megoldják hat szem közt, senki sem fog tudni róla és nem hozzák nyilvánosságra.
Jánoska itt már nem épp kicsi ahol a dohányos korszaka kezdődik, de nem is egészen tíz. Dohányos korszakát az elemi iskola idején kezdte. Mindig a kocsissal szívtak, aki néha még kérte hogy nagynénie sziváras tálcájából vegyen némi Hölgy szivart. A lopást a negyedik napon meg elegelte így a kocsis is dühös lett rá. Egy piaci árulásból való csubukból szivarra valót vettek. Konkrétan itt kezdett el szivarazni egészet 1966-ig amikor az orvosok megtiltották neki.