Hogy Kell Szeretni? {Yoonmin ff~}♡

6

Jimin szemszöge:

Persze, hogy nem tudtam egy helyben a seggemen maradni

Bementem a táncolók közé és utána meg is ijedtem a tömegtől szóval kimentem elzárkózni a mosdóba.

Belenéztem a tükörbe és egy teljesen más fajta ember nézett vissza rám.

Vagy mindig is ilyen voltam?

Ki vagyok én?

Mégis, hogy tudna valaki egy ilyen csúfságot szeretni mint én?

Na jó, elég.

Szedd már össze magad Park Jimin!

Nem omolhatsz így össze!

Egyedül erősen meg kell maradnod a magad talpán.

Lehajtottam nehéz fejemet a mosdókagyló felé. Hagytam még egy kicsit, hogy a fejembe folyon a vér.

Utána kicsit lassabban felemeltem nem túl hirtelen egy sóhajtás kíséretében.

Hát akkor vegyük lazára a dolgot

Belőttem a sérómat ami eddig szanaszét állhatott és az ingemen kigomboltam fent pár gombot, hogy levegőhöz jussak.

Legközelebb amikor kisétálsz ezen az ajtón egy új emberként mész ki.

Egy kis magabiztosságot erőltess magadra. Csak játszd el a szereped.

Menni fog nem?

Egyszer majd belejön az ember gondolom...

Ez a szar meg már nem kell.
Kigomboltam a mandzsedtámat is majd felhajtottam az ingujjamat.

- Aish - leakartam tépni a kötést, de úgy látszik akkor a finomabb, kicsit több ideig tartó letekerős módszert kellett alkalmaznom.

Mikor végre megszabadultam tőle egyből a szemétben landolt.

Alkaromon a saját magamnak okozott kárt nézegettem.

Fogjuk rá annyira nem is vészes és nem is annyira mély.

Végülis még életben vagyok vagy mi.

Csak a hegek maradnak meg egy ideig...

Nem akartam többet látni, visszahajtottam a csuklómra az inget és miközben elindultam az ajtó felé elkezdtem visszagombolni.

Megálltam egy pillanatra és vettem egy mély levegőt...

- Mély levegő, gyerünk menni fog ez. - lassan kifújtam - Mennie kell - megkomolyodva kinyitottam az ajtót és megindultam a folyosóra ahol belebotlottam Hoseokba.

- Hű, de rég láttalak. Nagyon eltűntél.
Pedig te aztán tudsz party állat is lenni ha akarsz - nevetett fel majd szemeivel kutatni kezdett.
- Minden okés?

- Persze, persze - mondtam neki nyugodtan egy mosolyt eröltetve magamra ami nem tudom miért, de most jól esett

- Veled mi a helyzet? - tettem fel neki a kérdést kiváncsian, mert tényleg érdekelt és az is, hogy a hozzá hasonló emberek mit kezdenek itt magukkal.

- Jah djt keresek most éppen. A dj párbajhoz. - kémlelt körbe izgatottan majd visszafordult hozzám csalódottan és komoran folytatta
- De nem nagyon találok rá érdemes jelentkezőt.

- Wáó, nem is tudtam, hogy itt játszanak olyan zenét is a klasszikuson kívül ami számomra már kezd unalmassá válni.

- Ohh, eddig ott kínlódtál?