Vakáció Jonas Módra

52. Fejezet

Ahogy elnémult a mentő éles szirénája, úgy váltotta fel a rendőrautók kék-piros villogása. Hangos fék csikorgással parkoltak le, és szálltak ki autóikból a járőrök. Sötét kék uniformisukkal teljesen bele olvadtak az utca sötétjébe. Az emberek egyik része, két-három fős csapatokba rendeződve a masszív épületbe rontott meg, míg a kint maradtak felmérték a helyszínt. A művelet parancsnoka és hű társa azonnal a járdaszegélynél ácsorgó Royhoz és Aurórához lépett.

- Wǎnshàng hǎo! Nǐ huì shuō zhè zhǒng yǔyán ma? (Jó estét! Beszélik a nyelvet?) - szólalt meg először a parancsnok. Vállát több, fénylő kitüntetés díszítette. Fején ott volt az a lapos tetejű kalap, amiről fel lehetett ismerni. Miközben beszélt levette orráról sötét szemüvegét, megmutatva a két fiatalnak kezét takaró fekete kesztyűjét.

- Bocsánat fingom nincs mit mondott. Kérem ismételje meg angolul! - válaszolt Roy a maga laza hangnemében. A két rendőr összenézett, mintha valami vérig sértette volna őket, majd megforgatták szemüket.

- Azt kérdeztem, hogy beszélik-e a nyelvet, de már kaptam választ köszönöm - mondta újra a vezető. - A társam és én szeretnénk feltenni néhány kérdést, ha megengedik - folytatta felszegve állát. Minden erejével azon volt, hogy tiszteletet parancsolón viselkedjen, de apró termete és tömzsi alakja miatt inkább egy kerti törpére hasonlított.

- Be kell mennem a kórházba - nyögte Auróra. Kiszabadította magát Roy karjai alól és elindult a furgon felé. A fiú azonnal megragadta csuklóját megállítva ezzel, hogy belelépjen a jármű orránál felgyülemlő ragacsos tócsába. A rendőrök azonnal észrevették a vért. Szemüket keskenyre húzva mérték végig a nőt és fiatal barátját. A parancsnok társa keze önkéntelenül is az oldalán pihenő pisztolyra siklott. Szögletes álla megfeszült, mintha csak citromba harapott volna. Roy azonnal vette az adást. Elengedte a nő kezét és védekezőn az égnek emelte tenyerét.

- Nem mi lőttük le Nicket.

A két rendőr mit sem törődve a fiúval Aurórára nézett. A riporter mély levegőt vett, majd sóhajtva visszafordult.

- Figyeljenek - kezdet halkan, mint aki nem akarja, hogy mások is hallják, amit mond - a barátomat most vitték be a kórházba, mert egy pszichopata lelőtte. Nem maradhatok itt vallomást tenni. Muszáj utána mennem.

Láthatóan nem hatotta meg őket a kijelentés, így muszáj volt taktikát váltania.

- Ha bevisznek a kórházba útközben mindent elmondok maguknak. Ehhez mit szólnak? - alkudozott tovább. A parancsnok arca enyhülni látszott, de társa továbbra is úgy nézett rájuk, mint egy támadni készülő pitbull.

- Főnök, úgy tűnik az Interpolnak igaza volt. Tényleg itt rejtőztek a skarlát medvék. A helyszínelők több láda illegálisan beszállított fegyvert találtak, valamint több cellában raboskodtak emberek akaratuk ellenére. Ezenkívül találtunk még pontosan tíz kilogramm tudatmódosítószert bontatlan csomagolásban. A hely tele van a gyanúsított Cameron Carter ezredes ujjlenyomataival. Továbbá elfogtuk Mr. Hsziung lányát Miss. Seyoungot - szakította meg a csendet egy közrendőr. Kezében bizonyítékokkal teli zacskókat szorongatott. Arca büszkén ragyogott. A parancsnok keserűségét leváltotta a remény és siker édes mámora. Kirántotta a járőr kezéből a csomagokat, majd a fényfelé fordítva közelebbről szemügyre vette.

- Wǒ zhēn bù gǎn xiāngxìn (Ezt nem hiszem el) - motyogta egyre szélesebb vigyorra húzva száját. Pont akkor fordult újra a rendőr felé, mikor két másik embere a már említett Seyoungot taszigálta ki egy járőrkocsi felé. A nő folyamatosan kínai nyelven káromkodva próbált szabadulni a szorításból, de minden erőfeszítése hasztalannak bizonyult. A rendőrparancsnok mellé érve arca ugyanolyan gonosz grimaszba rándult, mint Cameroné, mielőtt az ügynök a kocsiba lökte volna. Szavait úgy köpte a rendőrök felé, mintha késekkel dobálózott volna, majd Aurórára nézett.