Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Harminchetedik fejezet

-Tudod, hogy képtelen lennék bántani téged. - felelte végül a férfi és végre eleresztette a lányt, aki hirtelen ragadta meg a férfit arcát és állánál fogva kényszerítette őt, hogy nézzen bele szemeibe.

-Akkor csinálj velem amit csak akarsz. - dünnyögte és beharapta Káin alsó ajkait, mire a férfi egész testén borzongás futott végig.

-Nem fogok belemenni ebbe. - mondta rekedtes hangon, miközben tekintete elsötétült. - Részeg vagy és bosszúra szomjas. Csak kínzol engem.

-Vagy csak én sem tudlak bántani téged. - suttogta Summer és rátapadt a bérgyilkos ajkaira. Hosszú és szenvedélyes csók volt, de nem tarthatott sokáig. Elizabethnek pont sikerült annyi időre kizökkentenie a bérgyilkost, hogy megfordítsa pozíciójukat. Újra a férfi torkához emelte az eddig kezében szorongatott kését. 

-Azt eléggé kétlem. - dünnyögte Káin a hozzá szorított pengére utalva.

-Inkább beszélj! - parancsolta Liz, mire ő végre megadta magát a lány akaratának.

-Mit akarsz tudni? - vonta fel szemöldökét gúnyosan, miközben védekezően tartotta fel kezeit.

-Az igazat. - vágta rá Summer és még közelebb férkőzött a bérgyilkoshoz. A férfi egyszerre simult hozzá a lányhoz és a falhoz is. Csapdába esett. - Mielőtt Christian meghalt, azt mondtad, hogy nem te tehetsz Grace haláláról. Akkor ki?

-Garcias. - felelte Káin nemes egyszerűséggel. 

-És mégis miért? - faggatózott tovább.

-Mert rossz minőségű kokóval üzletelt. Ráadásul a zacskók anyaga sem volt a legjobb, amiben szállították. Az egyik kilyukadt a nővéred gyomrában, már nem tehettem érte semmit. Mikor oda értem haldoklott és kérte, hogy szabadítsam meg a fájdalmaitól. Ezért lőttem le. - Liz némán hallgatta végig a történetet, miközben kíváncsian fürkészte a férfi arcát, hogy ki tudja olvasni tekintetéből, igazat mond-e. Végül leeresztette karját és visszarakta zsebébe a kést.

-Még nem végeztem veled. - mormogta fenyegetően. - De egyenlőre hiszek neked. Amúgy is  a segítségedre van szükségem.

-Az előbb még meg akartál ölni, most meg már kellek neked? - csattant fel a férfi felháborodottan.

-Igen, mert neked is szükséged van rám. - vágott vissza Elizabeth erélyesen. - Meg fogom bosszulni az íreken Christian halálát. Vagy veled vagy nélküled, de megcsinálom. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

-Az a szerencséd, hogy én is annyira ki akarom nyírni a mocskokat, mint te. - dünnyögte Káin és elszántság csillogott szemeiben.

-Helyes. Mert akkor rögtön  indulunk, miután ezek itt kidőltek. - utalt Summer a nappaliban lévő bandára.

-És utána mi lesz? - vonta fel szemöldökét a bérgyilkos kérdően. - Bosszút állsz rajtam is?

-Az volt a terv. - felelte Summer komolyan. - Divide et impera. Oszd meg és uralkodj. - felelte, majd magára hagyta a bérgyilkost.

Éjjel kettő felé mindenki  visszavonult a szobájába aludni, csak Káin és Elizabeth maradt ébren. A férfi az utolsó simításokat végezte előkészített tervén, miközben a lány idegesen járkált fel-alá szobájában, kezében a levéllel.

A bérgyilkos állításai teljesen összezavarták és úgy hitte az egyetlen mód amivel tisztázni tudja magában a történteket, ha végre elolvassa az írást, amit nővére rá hagyott. Így hát végül letelepedett ágya szélére és olvasni kezdett.

Lizzie,

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen hangvételben kell neked levelet írnom, de sajnos a múltban elkövetett hibáim ma utol értek engem és keményen meg fogok fizetni értük. 

Nem meséltem el neked, mert szégyelltem magam miatta, de amikor még fiatalabb voltál és nekem kellett a pénz, a mexikóiaktól kértem kölcsön. Pontosítva Hugo Garciastól. Tudom, hogy őrültség volt, de hidd el nekem, hogy nem volt más választásom.

Most, ennyi év távlatában már nagyon bánom akkori döntésemet, de változtatni nem tudok rajta. Kérlek bocsáss nekem.

Pár nappal ezelőtt a mexikóiak felkerestek engem, hogy rójam le a tartozásomat, amit meg is tettem, de a dolgok balul sültek el. Garcias bandája ideges, amiért nem tudom nekik átadni az anyagot, de attól félek, hogy már soha nem is fogom tudni. Az egyik zacskó kilyukadhatott, aminek következtében több gramm kokain úszkál a véremben. Csak idők kérdése és meg fogok halni. Izzadok és folyamatosan hőhullámok gyötörnek, már a légzésem is egyre nehezedik, szóval tudom, hogy nagy bajban vagyok. Minden porcikám remeg és fáj, én pedig csak azt kívánom, hogy bár valaki megtudná szüntetni a bennem eluralkodó fájdalmat. Egy golyó a fejbe kegyesebb halál lenne, mint ez.

Ami Bonniet illeti, rendkívül aggódom érte, de tudom, hogy ha én elmegyek, akkor is biztonságban lesz. Nem mertem elárulni, de amikor gyámot kellett megneveznem számára, nem téged írtalak be, mert tudtam, hogy az anyaság nem neked való. Mrs Rochester gondjaira bíztam, tudom, hogy nála jó kezekben lesz. Kérlek, azért ne feledkezz meg unokahúgodról, mert szüksége van egy olyan erős női példaképre, mint amilyen te vagy. 

Nagyon szeretlek kishúgom. Minden nap hálát adtam a Jóistennek, hogy egy olyan testvérrel és társsal áldott meg, mint amilyen te vagy. Nálad szeretőbb családra nem is lelhettem volna és ezért örökre hálás leszek neked.

Szeretettel;

Grace