Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Harminckettedik fejezet

Summer és Káin némán sétáltak egymás mellett a villa hátsó kertjében. Elizabeth mindenképpen szeretett volna egy kis friss levegőt szívni, így a bérgyilkos is kénytelen volt vele tartani, hisz nem akarta egyedül hagyni a lányt. Mindenhova követte őt és mindig rajta tartotta  a szemét. Cselekedetei gyengédségről árulkodtak, de hangja közben ugyanolyan rideg és kemény volt.

-Hogy érzed magad? - fordult Summer felé és közönyös pillantásokat lövelt felé. Káin ilyen volt, soha nem mutatta ki valódi érzelmeit. Csak nagyon ritkán.

-Jobban. - felelte Elizabeth, miközben csillogó szemekkel meredt a virágokra. Arca kivirult a nyugalomtól, bőre már nem volt sápadt. Szőke hajának tincsei olyanok voltak, mint a nyári napsugarak. Ezért is adta neki Káin a Summer a nevet anno. Mert mikor a lány megjelent, a férfi hideg és zord életéből meleg nyári napokat varázsolt.

-Szóval mi a terv? - fordult Káin a mellette battyogó lány mellé. - Most, hogy betöltötted a 18-at szabad vagy. - Elizabeth gondolkozva meredt maga elé, miközben tovább haladtak Miami belvárosában. Ilyenkor már több hónapja a fiúval bandázott és annyira hozzá szokott társaságához. hogy el sem tudta képzelni, hogy nélküle éljen.

-Nem tudom. - felelte őszintén és megrázta fejét. - Szeretnék új dolgokat tanulni, felfedezni a világot, csak menni amerre fúj a szél. - felelte és tekintete álmodozóan csillogott, de hamar újra komorrá változott. - De tudod, hogy nincs rá elég pénzem. És egy árvaházból kikerült suhanc vagyok. Na meg tulajdonképpen otthonom sincs.

-Vettem észre. - forgatta meg szemeit a fiú. - Többször vagy nálam, mint a nővérednél.

-Te mondtad, hogy befogadsz engem. - fordult vele szembe hirtelen a lány. Hangja felháborodottan csengett.

-Nem. - ellenkezett Káin. - Én azt mondtam, hogy megtanítalak, hogyan csalj ki minél több pénzt minél több helyzetből. Tudod, hogy legalább valamire a hasznodat vegyem.

-A hasznomat? - vonta fel szemöldökét Elizabeth és közben tovább folytatták útjukat a fiúval. - Milyen kedves vagy. - felelte szarkasztikusan.

-Ne vegyél mindent  magadra Lizzie. - felelte a bérgyilkos. - A világ önző és kegyetlen. Szokj hozzá.

-Ezt úgy mondod, mintha nem tudnám. - vágott vissza a lány türelmetlenül, majd megtorpant, mikor Káin lakása elé érkeztek. - Akkor viszlát holnap? - vonta fel szemöldökét kérdően, mire a bérgyilkos csak mogorván forgatta meg szemeit.

-Ellőtte még mutatni akarok valamit. - válaszolta és szó nélkül megragadta a lány csuklóját, majd felvezette otthonába.

-Az előbb még az volt a bajod, hogy túl sokat vagyok itt. - dünnyögte Elizabeth, miközben belépett a bejárati ajtón.

-Ja igen, az elég idegesítő. - mormogta a fiú, mire a lány sértett pillantásokat lövelt felé. - De még nem adtam oda a szülinapi ajándékodat.

-A szülinapi ajándékomat? - ráncolta össze homlokát Liz, majd hitetlenül nevetett fel. - Mégis mióta törődsz velem?

-Á, nem törődök. - mosolygott rá pimaszul Káin. - De talán így könnyebben tudok megszabadulni tőled. - felelte és egy apró dobozt nyújtott át a lánynak. Elizabeth habozott, hogy átvegye-e, de a fiú nagyon erőszakosnak bizonyult, így elfogadta az ajándékot. Káin kíváncsian figyelte Lizt, aki összeráncolta homlokát, ahogy kezébe vette a kis kártyát.