Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Kilencedik fejezet

-Most már elmondjátok, hogy mi történt oda bent? - kérdezte Christian, mikor már messze jártak a hoteltől.

-A lehető legrosszabbul ment minden. - felelte Aiden. - O'Kelly fájlait buktuk, esélyünk sem volt megszerezni azokat.

-Még szerencse, hogy Káiné megvannak. - emelte fel Summer diadalittasan a kezében lévő tárgyat.

-Káiné? - fordult hátra meglepetten az orosz.

-Jézusom Summer! - temette kezeibe arcát Carter gondterhelten. - Tudod te mi minden lehet azon a laptopon?

-Nem, elképzelni se tudom. - felelte a lány. - Ezért gondoltam, hogy jó szajré lehet.

-Nem. Ez minden, csak nem jó szajré. Most rögtön meg kell szabadulnunk tőle.

-Mégis miért? - kérdezte Summer felháborodva.

-Már felesleges Aid. - felelte Moslow fejcsóválva. - Tudják, hogy nálunk van.

-Na jó, én ezt nem értem. - motyogta a lány és kérdően nézett rá a mellette ülő fiúra. - Ha O'Kelly adatai kellettek, akkor most Káiné miért nem jók?

-Azért, mert Sean O'Kelly csak egy kibaszott aranyhal a sok cápa között. Nincsenek terhelő bizonyítékok a laptopján, de talán lett volna pont annyi, hogy megbuktassuk Benettet. - mondta Carter ingerülten. - De Káin egészen más súlycsoport. Szerinted mi a fasz van rajta egy kibaszott bérgyilkos kibaszott gépén?

-Azt én honnan tudjam? - kelt saját maga védelmére Summer.

-Látod, ez a kurva nagy gond. Az, hogy te soha nem tudsz semmit. - vágta hozzá a fejéhez idegesen Aiden. - Sikerült ránk haragítanod az egész ország legveszélyesebb fejvadászát!

-Nem tűnt olyan vészesnek. - vont vállat Summer hanyagul.

-Oh, azt el is hiszem. - válaszolta a fiú gúnyosan. Christian némán figyelte a két hátul ülő alak vitáját. - Csak hogy képzeld el aranyom, attól, hogy valakinek van két szép szeme és hajlandó megcsókolni téged, még nem jelenti azt, hogy legszívesebben nem lőne le téged az első adandó alkalommal.

-Ezt tudom, mert te vagy rá az élő példa. - vágott vissza Summer dühösen, miközben Moslow próbálta visszafojtani nevetését.

-Ez betalált. - mondta somolyogva.

-Te fogd be és vezess! - hördült rá Carter indulatosan. -Te pedig. - fordult a lányhoz. - Örülnék ha félretennéd a szarkasztikus megjegyzéseidet, mert kurvára nem vicces ez a helyzet. Mi van, ha Káin most is követ minket és megtudja, hogy hol lakunk? Az is ilyen kibaszott vicces lenne, ha álmodban vágná el a torkod?

-Na jó, elég volt! - szólt közbe Christian most már komolyabban. - Haver nyugodj le, még nem tudjuk mi van azon a pendriveon. Lehet, hogy teljesen ártalmatlan. 

-És ha nem? - vágott bele szavába Christian. 

-Akkor Sanchez tudni fogja, hogy mit kell tenni.

-Remélem, hogy igazad van. - motyogta Carter sértődötten.

Az út további része csendesen telt, míg Moslow újra  meg nem szólalt. Summer és Carter sértődötten ültek a hátsórészen, miközben Christianből kibukott a régóta fejében motoszkáló kérdés.

-Summer. - szólalt meg, mire a lány felé kapta tekintetét.

-Igen? - vonta fel szemöldökét, az orosz egy mély sóhajt vett.

-Miért van egy szívásnyom a nyakadon? - kérdezte és a visszapillantótükörben újra megnézte a lány kékes bőrét. - Ti Carterrel odabent....? Tudod.... - motyogta félénken.