Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Harmincharmadik fejezet

Elizabeth egyedül ücsörgött kint erkélyén. Káin békésen aludt bent szobájukban, de a lány nem tudott elszenderedni. A friss nyári levegő kiszellőztette elméjét, miközben szomorúan kémlelte a felette húzódó csillagokat.

Érdekes dolog a gyász.

Vannak jobb és vannak rosszabb napok.

Ez az éjszaka a rosszabbakhoz tartozott. Summer folyamatosan halott nővérére gondolt és arra, hogy mennyi mindentől fosztották meg őt. Ráadásul elvesztette unokahúgát is, pedig megesküdött, hogy akár az élete árán is megvédi a kislányt. De csúfosan elbukott és nem maradt senki más, csak ő.

Próbálta felidézni utolsó találkozását Grace-el és Bonnieval, de utána úgy döntött, inkább nem kínozza  tovább magát. Sokszor azt kívánta bár helyet cserélhetne nővérével és most ő heverne holtan. Talán mindenki jobban járt volna.

-Mit csinálsz idekint? - egy álmoskás hang rántotta vissza Elizabethet a valóságba és ijedten kapta tekintetét az ajtóban álló Káin felé.

-Semmit. - vágta rá egyből és próbálta kerülni a férfival való szemkontaktust. Nem olvashatta ki tekintetéből a mérhetetlen nagy fájdalmat.

-Jobban tennéd, ha nem hazudnál nekem. - dünnyögte a bérgyilkos és lehuppant egy székre pont a lánnyal szemben. Kíváncsian dőlt előre. - Min gondolkozol?

-A jövőn. - hazudta Summer és megkísérelte száműzni fejéből nővére gondolatát. - Vissza kell mennem a bandához. - Káin értetlenül ráncolta össze homlokát.

-Vissza akarsz menni? - vonta fel szemöldökét. - Miért? 

-Van még egy kis elintézni valóm. - mormogta és szemeiben határozottság csillogott.

-És Carterhez van köze? - faggatózott tovább a bérgyilkos, mire Elizabeth csak megcsóválta fejét.

-Nem, ez most nem róla szól. - motyogta szomorúan, majd a bánattól csillogó tekintetét ráemelte az előtte ülő férfira. - Grace meghalt. - mondta és hangja megremegett. Káin elkerekedett szemekkel meredt az előtte ülő lányra, lélegzete elakadt döbbenetében. - Ahogy Bonnie is.

-Grace és Bonnie halott? - kérdezte, majd idegesen beletúrt hajába, miközben próbálta megemészteni a hallottakat. - És ezt honnan tudod? - hangja rideg volt.

-George Lee mondta el nekem. Pár nappal ezelőtt elém hajított egy mappát, amiben a nővérem gyilkosságának adatai szerepeltek.

-Sajnálom. - dünnyögte Káin és tekintete együttérzésről árulkodott, bár szavaival nem tudta kifejezni érzéseit. Aki nem ismeri, az azt hihetné, hogy nem érdekli a téma, pedig szimplán csak beszélni nem tud róla.

Summer összekulcsolta kezeiket és egy keserű mosolyt küldött a férfi felé.

-Ki fogom deríteni, hogy ki ölte meg őket. - jelentette ki elszántan. - És aztán hidegvérrel megölöm. Pont, ahogy ő tette a családommal. - elgondolkozva meredt maga elé, tekintete elsötétült, ami Káint egy pillanatra megrémisztette.

-Hagyd, hogy segítsek. - vágott közbe a bérgyilkos, arca komor volt. - Mostantól nem hagylak magadra.

-És mi lesz a mexikóiakkal? - vonta fel szemöldökét Elizabeth. - Hugo Garciassal és a neki tett ígéreteddel?

-Azzal te ne foglalkozz. - mormogta mély hangon és kezeibe vette a lány meseszép arcát. - Holnap első dolgom lesz beszélni vele. 

-Nem akarom, hogy miattam kerülj bajba. - motyogta Summer, pillantása aggodalmas volt. Káin egy széles vigyorra húzta ajkait.