Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Harminchatodik fejezet

-Csak próbálok beszélgetni. - rántott vállat az orosz, majd folytatta történetét. - Azt mondta, hogy azért akarta, hogy átverd Cartert, mert rühellte őt, amiért Sanchez többet foglalkozott vele. Azt is mondta, hogy biztos volt a dolgában, mert idézem: -Annál rosszabb nincs, mint hogy rájössz álmaid asszonya egy csaló, aki csak a pénzedért volt veled és kihasznált.

-Kibaszottul nem vagyok erre kíváncsi. - forgatta meg szemeit Elizabeth, de Chris folytatta.

-Aztán majdnem beleőrült, mikor megtudta, hogy  közted és Carter között komolyabb a dolog és együtt kettesben le fogtok lépni. Akkor jött rá, hogy mennyit is jelentesz neki és ezért veszekedett veled, mielőtt elutaztál volna. Nem akarta, hogy elmenj. - Summer egy mély levegőt vett és türelmetlenül emelte égnek tekintetét.

-Ez évekkel ezelőtt történt és semmi jelentősége nincsen. Miért beszélünk még mindig erről? - fordult frusztráltan Christian felé, aki csak nyugodtan vezetett az autópályán.

-Csak szeretnélek emlékeztetni rá, hogy Káin mennyire szeret téged. És hogy szándékosan sosem ártana neked. - pillantott rá oldalra a fiú. Elizabeth nem válaszolt. Szomorúan könyökölt ki a kocsi ablakán és elmerült zavaros gondolataiban. 

Pár perc múlva Chris félrehúzódott az úton, mikor haza értek és feszülten fordult a lány felé.

-Nem megyünk? - vonta fel szemöldökét Elizabeth és a bejárat felé biccentett fejével.

-Előtte még oda kell adnom valamit. - felelte az orosz, majd előhúzta zsebéből a levelet.

-Mi ez?

-Káin küldi. - Summer egyből forgatni kezdte szemeit és már szólásra nyitotta volna száját, de Chris félbeszakította. - Tudom, hogy mit gondolsz, de ezt Grace írta neked. - Elizabeth értetlenül ráncolta össze homlokát.

-Hogy került hozzá a nővérem levele? - kérdezte, mire a fiú egy mély sóhajt vett.

-Ő adta oda neki, mielőtt... - Christian nem fejezte be a mondatot, szomorúan sütötte le tekintetét. Elizabeth szigorúan mérte végig a fiút és dühösen kezdte el harapdálni belül a száját.

-Add ide! - nyújtotta végül kezét a fiú felé és türelmetlenül fújtatott egyet. Az orosz átadta neki a papír darabot. - Nem ígérem, hogy elolvasom. - dünnyögte a lány, mielőtt kiszállt  a járműből. - Te nem jössz? - fordult vissza az oroszhoz.

-Még van egy kis elintézni valóm. - felelte. - Vacsorára visszaérek.

-Ahogy akarod. - mormogta Summer, majd becsapta maga után az ajtót.

Summer a napja hátralévő részét az alagsorban lévő edzőteremben töltötte. Vagy eszelősen püfölte a boxzsákot vagy teljesen átszellemülve dobálta célba apró késeit. Egyre csak Káin járt az eszében és a levél, ami ott lapult fent a szobájában. Furdalta oldalát a kíváncsiság, ugyan akkor tartott tőle, hogy ha elolvassa Grace írását, akkor a benne eluralkodó dühöt el fogja nyomni a szomorúság és a gyengeség.

Idegesítette a mai találkozás a férfival, még ha ő nem is látta Elizabethet. Egyre csak azon járt az esze, hogy miért volt a temetőben Káin és miért vitt virágot szerettei sírjára. Tette arra utalt, hogy belül mélyen erős bűntudat és gyász gyötri, de a lánynak nehéz volt elhinnie, hogy a  bérgyilkost ez motiválta.

-Zavarhatok? - Aiden lágy hangja szakította félbe gondolatait, meglepetten fordult az újonnan érkező alak felé.

-Persze. - lihegte fáradtan és kilépett a ringből. - Történt valami? - ment közelebb a fiúhoz, mire ő csak megrázta fejét.