Összezárva egy fuckboyal [BEFEJEZETT]

37. Rész

(Zsebkendőket előkészíteni!)

...-Martinus minden rendben?-kérdezte Mac.
-Nem, hívd ide Sarat.
-Jo-majd futott is Sarahoz,közben idejöttek páran és hívták a mentőket.

^Sara szemszöge^

Berontott hozzám Marcus, hogy Tinus nincs jól én meg egyből szaladtam is, Olivert odaadtam a nagyszüleinek, hogy vigyázzanak rá.

-Martinus úristen-könnyesedett be a szemem.
-Sajnálom Sara hallgatnom kellett volna rád, de ezt a kicsit már nem hagyhattam volna ki.
-Jolvan, nem lesz semmi baj.
-Hát nem vagyok biztos benne, mert eléggé fáj a szívem, szédülök is, alig érzem magamban a leleket.
-Martinus erős vagy és túl fogod élni.
-Igazad van erős vagyok-és abban a pillanatban érkeztek meg a mentők. Én meg Mac mentünk vele. A mentők ott a helyszínen csináltak vele valamit utána elindultunk.
-Sara.
-Igen Martinus?
-Nagyon szeretlek.
-Én is nagyon szeretlek.
-Meg mégvalami.
-Mi az?
-Add ide a kezed.
-Jo-majd odaadtam a kezem és ráhúzott egy gyűrűt.
-Úristen Martinus ez... ez gyönyörű.
-Olyan gyönyörű mint te.
-Ahjj Martinus ne csináld ezt velem.
-Hát pedig muszáj lesz-majd megöleltem és elkezdtem bőgni.
-Marcus, téged is nagyon szeretlek, meg az egész családomat, de téged mint ikertestvéremet a legjobban. Te voltál a másik felem aki mindig ott volt velem és támogatott.
-Martinus ne csináld ezt, nem teheted ezt velünk.
-Sajnálom...-majd megérkeztünk a kórházba és bevitték Tinust egy terembe, mi meg a terem előtt várakoztunk.

Fél óra múlva kijött az orvos és Marcussal gyorsan odarohantunk hozzá.

-Ugye nincs semmi baja?-majd az orvos lehajtotta a fejét.
-Sajnos nem tudtuk megmenteni, olyan gyenge volt, hogy képtelenség lett volna.
-Ez nem lehet-majd összeestem a kórház közepén és elkezdtem bőgni, Marcus meg átölelt és ő is elkezdett sírni. Marcus azonnal felhívta Anneékat, hogy mi történt és, hogy jojjenek ide.
-Azért még be lehet menni hozzá, hogy utoljára lássam?
-Igen-majd bementem hozzá.
-Ezt nem hiszem el. Nem történthet ez velem. Szeretlek Martinus. Tudom, hogy már nem hallasz de tényleg nagyon szerettelek és örökre hűséges leszek hozzád. Remélem jó helyre kerülsz és még ott sem fogsz elfelejteni.

Nem tudom, hogy ezt hogyan fogom feldolgozni, de biztos nehezen. Nagyon hiányozni fogsz-majd megöleltem és adtam az arcára egy puszit. Hirtelen egy fura érzést éreztem mintha visszaölelt volna, de biztos csak behalucináltam. Gyorsan kimentem a teremből mielőtt megjobban elkedek sírni, de persze nem maradt el az se.

^Pár nap múlva...

(nemtudom ti, hogy vagytok vele, de ennek a résznek az írása alatt végig bőgtem)