Összezárva egy fuckboyal [BEFEJEZETT]

29. Rész

... 15 óra^

Martinus felkelt és Anne nemrég ment el. Én meg ülök Martinus mellett az ágyon és birizgálom az egyik hajszálát.

-Szeretlek Sara.
-Én is Martinus-majd féloldalasan az ölébe húzott és átölelt.

Mélyen a szemembe nézett és elkezdett közeledni hozzám, majd megcsókolt. A kezeit lassan végigsimította a derekamon, majd később megállt a fenekemen,mire rámarkolt. Be kell vallani nagyon jól esett. Ebben a pillanatban csörrent meg a telefonom. Gyorsan odaszaladtam a telefonhoz és felvettem.

^Hívás^

-Szia Sara.
-Szia Jack.
-Hol a faszoba vagy?
-Itt vagyok a kórházban.
-Mi történt?
-A barátom szivrohamot kapott de szerencsére nem történt nagyon komoly dolog, és most itt vagyok. De ha eljössz ide akkor mindent elmeselek.
-Jo, már megyek is.
-Jolvan akkor, szia.
-Szia.

^Hívás vége^

-Ki volt az?
-Csak Jack, ő az aki a családjával befogadott engem az utcáról.
-Oh értem.
-És azóta velük élek.
-Értem. Sajnálom......-hajtotta le a fejét.
-Mit?
-Hát, hogy olyan bunkó voltam veled akkor...
-Ahhjj ne sajnáld, igazából Marcus indította el ezt az egész lavinát ami itt történt. De rá sem tudok haragudni.
-De akkor is nagyon szégyenlem magam, nemtom, hogy ez nekem akkor miért volt jó.
-Hát én sem, de már ez régen volt, felejtsük el ami akkor volt.
-Hát jo-majd kb 2 percig csendben ültünk és néztünk magunk elé.
Egyszercsak megtöröm a csöndet és megszólalok.
-És az igaz amit valamelyik nap útközben mondtál, hogy nem érdemeltem volna megeg ilyesmi?
-Igen teljes mértékben.
-Nagyon szívhez szóló volt az amit mondtál. Meg mindvégig volt egy olyan előérzetem, hogy valami a két történetünk közt stimmel, de azt hittem hogy csak egy véletlen egybeesés, de nem, te vagy az, az első és az egyetlen szerelmem Martinus Gunnarsen.
-Te is nekem Sara Petterson. Te vagy a legszebb lány akit valaha láttam

^...