In The Devil's Hand

Bűnbeesés 2.

-Anya?-jött a hang mögülem, hátra pillantottam. De bár ne tettem volna, főleg alsónadrágban. Egy felsőben és egy bugyiban állt a lépcső alján.

-Szia Katherine.-épp nyitottam volna a száját de megelőztem.

-Mrs. Johnson, Emma. Ez nem az aminek látszik.-mondtuk, egyszerre az utolsó mondatott a most már mellettem lévő lánnyal.

-Sokat ittunk tegnap és hát, nem úgy sült el az este második fele ahogy gondoltuk.-mondta Kath és rám nézett, egy fajta biztosítást várva a részemről. Hevesen bólogatni kezdtem, hogy tényleg így történt.

-Hát márpedig én úgy látom elég jól sikerült.-mondta és sejtelmesen elmosolyodott.-De tudom mit akartok mondani, "egyszeri alkalom volt, nem lesz több ilyen". Mivel olyan dologról van szó amit már elég régóta várok, ezért nem mondom el senkinek. Sziasztok.

-Hát pedig meg tudnám szokni.-mondtam és folytattam utam a konyhába.

-Mit? Azt hogy anyám ránk tör? Jól mondta, egyszeri alkalom volt és több nem is lesz.

-De azért még egy kávét ihatok, nem raksz ki ugye?

-Csinálj nekem is.-ezzel el is tűnt az emeleten. A telefonom valami csoda folytán a nappaliban volt, írtam is Ethannek hogy sürgősen beszélnünk kell.

×Katherine×

Épp mikor felértem a szobámba, Amara hívott. Legalább ő tud normálisan időzíteni. Felvettem a telefont és kihangosítottam, hogy tudjak közben öltözni.

-Kath nem érdekel mit csinálsz, de vásárolni akarok ezért eljössz velem vásárolni.-szólt bele köszönés nélkül.
-Neked is szia, és kivételesen elmegyek veled mivel akarok valamit mondani, de kurvára nem telefon téma.
-Oh, pletyka?
-Inkább bűnbeesés. 20 perc múlva legyél nálam.-raktam le a telefont, és folytattam az öltözést, és még rendbe szedtem magam. Mikor kész lettem lementem a konyhába ahol egy bögre kávé, és egy cetli volt.

"Itt a kávéd, én elmentem majd még találkozunk. -Életed legjobb menete."

-Ki volt életed legjobb menete?-kérdezte valaki mögülem, én meg annyira meglepődtem, hogy a konyhapult alatt lévő fegyvert előrántottam, és a személy fejéhez fogtam.

-Amara! Az isten áldjon meg. Le is lőhettelek volna.-förmedtem rá.

-Jól van na. De most komoly, te még a konyhában is fegyvert tartasz?

-Fő a biztonság.

-Na de ki is írta a cetlit?

-Daniel..-motyogtam.

-Micsoda?? Az a Daniel? Nem is tudom mit beszéltünk tegnap. Várjunk csak. Ez az ő műve?-kérdezte és végig nézett a nyakamon. Oké megérdemeltem, Daniel háta után.

-Nem bazdmeg, megtámadott a porszívó.-Mit csináltál vele hogy ezt kaptad?-kérdezte csillogó szemekkel miközben elindultunk a kocsim felé.

-Mondjuk azt, előfordulhatott, hogy egy kicsit szétkarmoltam. Bemegyünk a Diamonds-ba mert nekem kell még egy kávé.

-Tökéletes, addig elmesélheted részletesen a tegnap este történéseit.-hát persze hogy a szaftos részletekre kíváncsi, nem is ő lenne.

-Akarod mondani inkább a ma hajnal és reggel történéseit.-javítottam ki, ha már képben akar lenni.

Miután megkaptuk a kávénkat már indultunk is volna ki, ha nem találjuk szembe magunkat a két jómadárral. Daniel azóta átöltözött, fekete farmer, edző cipő és egy fehér V nyakú felső volt rajta ami alól most nem csak a tetoválásai hanem, a hajnali nyomok amiket magam után hagytam azok is, elég szem előtt vannak. Hülye vigyorral köszönt, de amikor meglátta a mellettem álló személyt a mosolya lefagyott az arcáról.

-Ivanov..-biccentett Daniel.

-Reyes..-Amara és Daniel ki nem állhatják egymást. Bár szerintem sosem fogom megtudni az okát.

-Ethan, Dan jobb keze és legjobb barátja, állok szolgálatodban. Bármiről is legyen szó.-kacsintott ez az isten barma. Daniel velem együtt forgatta szemét, mivel már elég jól ismerjük Ethant.

-Remek. Akkor most már ha mindenki ismer mindenkit, mi mennénk is.-köszönés nélkül léptem ki a kávézóból, mellettem Marával.

-Ilyen jobb kéz nekem is kell.-mondta mikor nyitottam a kocsim.

-És mire használnád te azt a jobb kezet?-kérdeztem, bár lehet nem akarom tudni a választ.

-Az csak rám és rá tartozik..

-Mellékesen megjegyezném, férjnél vagy.

-Jaj Kath, hűséget fogadtam, nem pedig vakságot.-mondta, én pedig rosszallóan ráztam meg a fejem.