Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Harmincegyedik fejezet

-Jézusom. - suttogta maga elé Káin döbbenten és a lányhoz lépett, hogy kezeibe vehesse megviselt arcát. - Mi történt vele? - pillantott fel kérdően Javierre.

-George Lee tartotta fogva az FBI egyik különleges külföldi létesítményében. Ha jól látom éheztették és néha jól meg is kínozták. - Káin aggódóan tekintett le a kába lányra és szeme sarkában egy apró könnycsepp keletkezett, de még csírájában elfojtotta.  - Az utóbbi pár napban már nem is törődtek vele, magára hagyták egy romos épületben, ahol egy komoly tüdőgyulladást is összeszedett. Az út alatt sokszor riadt fel sikoltozva, de valószínűleg csak a magas láza  miatt, ezért adtam be neki gyógyszert. 

-Akkor jobban lesz? - vonta fel szemöldökét a bérgyilkos, de ez a kérdése még a benne jó mélyen megbúvó gyermeki naivitásra vallott.

-Most még egy ideig igen, de nem ígérhetek sokat. - rázta meg fejét Javier szomorúan. - A sok rossz körülmény mély nyomott hagyott az egészségén. A lány haldoklik. - mintha villám hasított volna Káinba, úgy kapta szikrázó tekintetét a mexikóira. Hallani sem akart ilyenekről, olyan opció nem volt, hogy elveszíti Lizzy-t.

-Az alkunkban az állt, hogy megvéditek őt mindentől! - csattant fel dühösen, majd felpattant és fenyegetően hajolt Javier felé. - Mint látod az nem sikerült, szóval nekem itt ne magyarázz róla, hogy haldoklik, hanem csinálj valamit baszd meg! - kiáltotta és a mellette lévő autó tetejére csapott.

-Mégis mit? - vonta fel szemöldökét a mexikói frusztráltan. 

-Kezdetnek elég lenne az, hogy vissza viszel minket a bázisra. - mormogta Káin egy fokkal nyugodtabban. - Kórházba nem vihetem, szóval a nálatok lévő orvosra kell bíznom. Világos? - ráncolta össze homlokát szigorúan és íriszei veszélyesen csillogtak. Javier csak egy apró bólintott, majd intett a férfinak, hogy kövesse őt.

-Szállj be. - dünnyögte, majd beült a kocsiba. Mielőtt Káin is követte volna példáját, gyengéden emelte ki Elizabethet a csomagtartóból, majd hátsó ülésekre fektette be. Az ájult lány mellett helyezkedett el és fejét ölébe rakta. Gyengéden simított végig  arcán, miközben hajával kezdett játszadozni.

Javier sietősen rontott be Hugo Garcias villájába, mire minden szem rászegeződött. De nem volt sok ideje magyarázkodni, mert mögötte már megjelent Káin is kezében a haldokló lánnyal.

-¿Dónde está el médico? - kérdezte sietősen, mire a hallban lévő férfiak csak döbbenten mutogattak az egyik szoba irányába. Javier bólintott egyet és intett a bérgyilkosnak, hogy kövesse őt. A helyiségben egy férfi üldögélt és meglepetten kapta fel fejét az újonnan érkező vendégekre. Összeráncolta homlokát, ahogy Summerre emelte tekintetét.

-¿Que paso? 

-Ella está muy enferma. Está agonizando. - felelte Káin spanyolul. Elmondta, hogy Summer nagyon beteg és a halálán van, mire az orvos csak megcsóválta fejét.

-¡Déjame verla! - parancsolta, mire a bérgyilkos tette amit mondott és közelebb vitte hozzá a lányt, hogy megnézhesse. - ¡Oh, Dios mío! - sápítozott az öreg. - Tengo que darle infusión ahora. - motyogta és már el is kezdett keresgélni a szobában, miközben Káin elfektette Summert az ágyon.

-Megtudja menteni, ugye? - fordult a bérgyilkos Javierhez, aki csak tanácstalanul rázta meg fejét.

-Nem tudom, hombre. - mormogta csüggedten. - Nem maradt más, minthogy imádkozzunk. - suttogta és megveregette  a bérgyilkos vállát.

-Nekem az nem elég. - dünnyögte a férfi és hevesen lépdelt oda a lányhoz, hogy összekulcsolja kezüket. Elizabeth továbbra sem volt eszméleténél, arca sápadt volt és ujjai jéghidegek. - Liz. - suttogta és gyengéden simított végig arcán, elfojtva könnyeit. - Maradj velem. Kérlek. - egy apró csókot lehelt ajkaira, majd az orvos szakította félbe.