Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Huszonhatodik fejezet

Tiszta volt a terep így a délivel együtt másztak vissza Sanchez irodájába.

Mikor mindketten földet értek, Elizabeth csendre intette Nadiát és előre settenkedett, végig a hosszú folyosón. Mikor a lépcső fordulóhoz értek, lent megpillantottak egy FBI-ost, aki az első fok lábánál állt.

Summer megtorpant és arra utasította a lányt, hogy várjon az emeleten. Kezébe vette pisztolyát, majd mikor a férfi közelébe ért, egy hatalmas lendülettel vágta tarkón.

De az alak még mindig talpon maradt és pisztolyával már fordult volna Liz felé a kezdeti sokk után. Szerencsére Summer még elég gyors volt, így hirtelen ragadta meg az ügynököt és tapasztotta bal kezét szájára hátulról, hogy elhallgattassa. Job karjával átölelte a nagy darab férfi nyakát és fojtogatni kezdte. Az FBI-os először próbált ellenállni, de kevés sikerrel járt. Pár másodperc múlva eszméletlenül hullott a padlóra, mire Summer csak büszkén húzta ki magát. Erre a kiütésre még Káin tanította meg.

Intett Nadiának, hogy most már jöhet. aki döbbenten tekintett végig rajta.

-Ez meg mégis mi a franc volt? – kérdezte hüledezve, mire Summer gyorsan elcsitította partnerét.

-Shhh.

-Tudom, tudom... - dünnyögte a déli most már suttogva, de lelkesedése, még most sem hagyott alább. – Olyan vagy, mint valami igazi kém.

-Csak szerencsém volt. – zárta rövidre a témát Summer. Nem most volt itt az ideje, hogy a harcművészeti képességeit vitassák meg. – Kint már nem lesznek őrök, úgyhogy sima utad lesz a kocsiig. Szerencsénkre a vihar elég nagy felfordulást okoz. Meg van slusszkulcs?

-Meg van. – bólintott a lány.

-Akkor menj! – utasította Summer. – Amint meg vannak a fiúk, indíthatod a kocsit. – mondta még utoljára, majd megvárta míg a lány kioson az épületből. – Akkor jöjjön a terv második fele. – mormogta maga elé, majd újra a nappali ajtajához settenkedett.

Az elmúlt pár percben a fiúk nem mozdultak a helyükről, de a helyiség most már hemzsegett a szövetségiektől.

Elizabeth megpillantotta a szőke hajó ügynököt, aki az előbb is itt volt. Arra a következtetésre jutott, hogy ő lehet a főnök. Leellenőrizte, hogy nála van-e fegyvere, majd egy mély sóhajt után berontott a helyiségbe.

-Engedjék el őket! – az egész tér berezgett Liz erélyes hangjától. Tekintete kemény és rideg volt.

Az összes szempár rászegeződött, aztán egy pillanat múlva már a fegyverek is.

-Ha jól sejtem maga Elizabeth. – lépett elé az ismeretlen férfi.

-Summer. – dünnyögte a lány, miközben dermedten állt az ajtóban, kezeit reflexszerűen a magasba emelve.

-Tök mindegy. – dünnyögte az ügynök ellenszenvesen. – A nevem Robert Thompson, szövetségiügynök vagyok. – mutatkozott be. – Az illem úgy kívánná, hogy kezet fogjak önnel, de attól tartok, hogy ez most nem fog megtörténni. Nehogy valami hülyeséget csináljon véletlen. – vetette oda gúnyosan és ajkait egy pimasz mosolyra húzta.

-Szerintem túl élem. – mondta Lizzie szarkasztikusan és türelmetlenül égnek emelte tekintetét.

-Summer mi a francot keresel itt? – csattant fel Carter dühösen. Újra szólásra nyitotta a száját, de akkor egy ügynök lépett hozzá fenyegetően

-Kuss! – mormogta és egy hatalmas pofont kevert le neki. Aiden fájdalmasan szisszent fel, miközben a két mellette lévő barátja dühösen próbált nekiugrani az FBI-osnak. A lány ijedten kiáltott fel és villámló tekintettel pillantott fel a hatóságiak főnökére.