Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Huszonhatodik fejezet

Óvatosan osont fel a lépcsőn, majd sétált végig a hosszú folyosón. Út közben rengeteg ügynököt látott, de szerencséjére, az összeset sikerült elkerülnie.

Mikor Summer belépett az irodába, azt üresnek találta. Viszont az FBI-al ellentétben, ő tudta, hogy Sanchez privát zuga felett egy padlás húzódik, aminek a feljárata a plafonon bújt meg.

A lány körbe kémlelt, de egy hatóságinak sem volt nyoma a közelében, így gyorsan nyúlt fel a lelógó kampóért. Megragadta azt és egy határozott mozdulattal rántotta le.

A létra hirtelen támadt előtte, mire Summer szélsebesen mászott fel rajta, majd húzta vissza maga után. A helyiségben sötétség honolt, ide fent még inkább lehetett hallani a viharos szél süvítését. Az eső cseppek hangosan kopogtak a tető ablakokon, amiken keresztül szűrődött be a szoba egyetlen fény forrása az utcai lámpák által.

Summer arra eszmélt, hogy egy hideg fém tárgyat tartanak tarkójához.

-Egy mukkanás és lelövöm! – fenyegetőzött az alak, mire Elizabeth csak megkönnyebbülten sóhajtott fel.

-Én vagyok az. – mondta és szembefordult támadójával.

-Summer? – vonta fel Nadia meglepetten szemöldökét. – Mit csinálsz itt? Pont, hogy menekülnöd kéne.

-Miért is? – kérdezett vissza a lány értetlenül.

-Mert az FBI érted van itt. – felelte a déli riadtan. – Valami dokumentumokat keresnek rajtad.

-Remek. – dünnyögte Liz mogorván. – Egyáltalán hogy találtak ránk?

-Nem tudom. – csóválta meg fejét Nadia. – De ez most a legkevésbé érdekes része a történetnek.

-Igaz. – értett egyet Summer. – A fiúkat elkapták, Sanchezről nem tudsz valamit?

-Szerencsére ő nem volt itt, mikor rajtunk ütöttek. A következő ügy részleteit ment megtárgyalni egy ügyféllel. – felelte a déli. – Jimmy üzent neki, mielőtt felráncigált ide és megparancsolta, hogy addig ki ne merjek mozdulni, amíg a szövetségiek el nem mennek.

-Pedig most kénytelen leszel. – motyogta Elizabeth és elgondolkozva meredt maga elé. – El kell tűnnünk innen.

-De hogy? – vonta fel szemöldökét a Nadia kétségbeesetten. – A fiúkat már letartóztatták, sehogy sem tudnánk őket kihozni.

-Azt mondtad az FBI értem van itt és a dokumentumokért. – pillantott fel a délire Liz, mire ő csak egy aprót bólintott.

-Igen.

-Akkor én fogok egyezkedni velük. – jelentette ki Summer, mikor már fejében összeállt a kész terv.

-Micsoda? – kiáltott fel Nadia döbbenten. – És ha elkapnak?

-Csak bízz bennem. – vágott közbe Elizabeth, hangja komolyan csengett. Szemei elszántan csillogtak.

-Oké, rendben. – egyezett bele a déli és egy mély levegőt vett, hogy megnyugtassa magát. – Mi a terv?

-Nesze. – Summer előkapta slusszkulcsát és a lány kezébe nyomta. – Én előre megyek és megtisztítom a terepet, te addig osonj ki és bújj el a kocsimban. A lényeg, hogy lapulj meg ott és legyél készenlétben az érkezésünkre. Én hozom a fiúkat. Rendben? – vonta fel szemöldökét megerősítést várva.

-Rendben.

-Akkor indulás. – jelentette ki Summer, majd felnyitotta a csapóajtót, és mielőtt lelökte volna a létrát, körbe kémlelt, hogy nincs-e a közelben szövetségi.