love.. [KILLUA X READER]

Régi emlékek

A 2. Fázis kezdetét vette. Gon egy Kurapica nevű fickóval ment, Killua meg velem a karjai közt. Nem gondoltam volna hogy a kis gyász haverom ilyen rendes is tud lenni. Bár erre nem a legbüszkébb, kigondoltavolnaugyehát. Dehát majd még kihasználom ezt a gyengepontját.
-Killua..?
-Haa? Mivan?-nézett le rám tengerkék szemeivel, kis pírral az arcán.
-Mm.. Tudunk beszélni egy kicsit a 2. Fázis után négyszemközt?-belém meg mi ütött?
-Ezt miért most kérded? Nem jó a fázis végén megkérdezni? Tch~ Miért ne tudnánk? Most is így beszélünk nem? Miért nem most mondod amit akarsz?-mire is számítottam nála..
-Jolvan na, bocs..
-...Nem, én bocs.. Vagy mi.. Tch~

A 2. Fázisnál ugyanúgy futni kellett a pasas után, csak egy kissé parás helyen. Egy ilyen erdőszerűségnek tűnt (mi ez a szó xdd). Itt vagy 20 embike eltűnt, vagyis kb. 180an maradtunk. Itt már csak 40kmt tettünk meg. Én Killua haverral mentem. Kb 5-10km után már nagyjából a saját lábamon futottam, bár néha megbotlottam és akkor Killua lecseszett hogy ő megmondta hogy neki kéne még vinnie de én kiküszködtem hogy egyedül is tudok tovább futni.. Nem szeretek mások segítségére hagyatkozni.. Amúgy tőle ez elég furi volt.. T-talán féltett volna? Hm, kitudja. Lehet hogy nem akarta hogy mégjobban kimenjen a bokám vagy szerezzek valami sérülést ami miatt meg kell állnunk.

~Time skip~

-Úgy látom végeztünk a kövi fázissal.
-Ja.. Akartál velem beszélni NéGySzEmKöZt-emelte ki nyálasan az utolsó szót.
-Oh, tényleg! El is felejtettem.
-Ezen sem lepődök meg.
-Hahaha.. Na de mielőtt beszélünk keressük meg Gont és nézzük meg hogy él-e még.
-Oksa-pont indultunk volna Gon felkutatására amikor annyit érzünk hogy valami.. vagyis valaki hátulról a nyakunkba ugrik:
-Y/NNN! KILLUAAAA!
-Oh, sz-szóval még.. é-él. G-on meg..fogsz..foly-folytani-próbáltam nem megfulladni és tájékoztatni a tényről kedves fűszálunkat.
-Oh-uhm.. Bocsika.
-Baka~
-Sziasztok!-szólalt meg egy középmagas arany hajú katonaszerű srácocska.
-Szia? Te ki vagy?
-A nevem Kurapica, Gonnal vagyok. Örvendek!
-Mi is!
-Ti pedig bizto-
-Killua és Y/N, cső... asszem?!-oh szóval nem csak velem ilyen gyökér, ez megnyugtató.
-Te biztos Kurapica vagy!
-Igen! Örülök hogy megismerhettelek titeket!-dobott felénk egy kedves mosolyt.
-Mi is rettentően.. Aucs!-vágtam pofán azt a gyászt.
-Killua, Y/n, mi elmegyünk Leorióért, majd még összefutunk! A 3. Fázisig megkeresünk titeket! Na hellóó!-ujjab barátot szerzett a gyerek? HOGY? Ő csak úgy belebotlik valakibe és legjobb barátok lesznek én meg örülök hogy vannak barátaim. Taníthatna a möster.
-Hali!
-Cső.
-Sziasztok!-mikor elmentek Killua rögtön felém fordult:
-Akkor elmondod amit akartál mondani?
-Hát ooo... Bocsi hogy kérdezem, kissé személyes lehet de.. Miért vagy ennyire bezárt? Nem akarsz senkivel ismerkedni, látásból elítéled az embereket. Egyedül Gont tűröd el magad körü-
-Meg téged se nyírtalak még ki és egyenlőre nincs is tervben.. Asszem.. A többihez meg semmi közöd sincsen! Mégcsak most ismertük meg egymást, nem kell ennyi mindent tudnod rólam ilyen hamar! Vagy úgy gondolod de?!-ordította le a fejemet. Aki körülöttünk volt kb mindenki minket nézett.
-Bo..csánat, é-én.. Jó.. Inkább most megyek, nem zavarlak..-itt kissé sírhatnékom volt. Azt nem értem hogy ez a pár mondat amit tőle hallhattam miért hatott meg ennyire?! Pont nem vagyok az az érzékeny ember, sokkal durvább szavakat is dobtak már felém, de azokra meg nagyívbe tettem. Akkor az ő szavaira miért nem? Ő? Miket beszélek.. Killua.. Tch~ "ő"

Leültem egy messzi fának a törzséhez ahol nem volt senki és semmi, majd kitört belőlem a sírógörcs, nem bírtam visszatartani. Pár perc múlva megjelent előttem egy bohóc szerű alak:
-Zsepkendőt?
-K-köszönöm...
-Miért sírsz kicsi lány?(KICSI LÁNY XDD KIÉGTEM MAGAMON ISMÉT)
-Semmi.. Ön, ön kicsoda?
-Oh, a nevem Hisoka. Téged hogy hívnak?
-Én.. Én Y/n vagyok.
-Értem, hát-
-Hagyd békén.-szólalt meg egy ismerős hang.-Hagyd békén, nem érted? Bohóc.
-K-Killua?
-Oh, már értem, nem is zavarok tovább.-mit ért? Mi ez a fej amit vág? De komolyan, mit ért? Ez hülye, egyikünk sem lát bele a fejébe.. gondolom én?
-Y/n...Nagyon sajnálom.. Nem akartalak megbántani, egyszerűen.. A feljött emlékek kavarogtak bennem.-kezdte el simogatni a vállam.. ez jó érzés volt.
-M-már mondtam hogy.. nem baj.
-Látom..-ebben a pillanatban nem nagyon tudott mit csinálni, megölelt. A testemet egy furcsa érzés lepte el.. Mégis megmelengetett, jó érzés volt.
-Figyelj, elmondom mi a bajom és hogy mi ennek az oka.
-De nem kell mert nem szeretnéd elmondani én meg nem szeretném ráderőltetni.
-De, akarom mert megbízok benned. És Gonban is megbízok, bár néha nem látszik. Szóval. Én a Zoldyck családból származok, tudod az orgyilkos családból. Régen én is orgyilkos voltam de "felhagytam" vele. Sosem volt egy barátom sem, sokáig azt sem tudtam mi az a "barát". De most hogy megismertem Gont meg persze téged is.. Fhuu de utálok ilyet mondani de nem tudom másképp kifejezni.. Betöltöttétek azt a "hiányt" a szívemben.-pirult el kissé amit gyorsan észre is vettünk ezért elkapta a fejét. Ekkor megöleltem. Úgy éreztem akkor, hogy az a legnagyobb dolog amit tehettem. Nagy nehezen felfogta hogy mi is történik és vissza ölelt.
-S-sajnálom. Sajnálom, hogy ilyen múltad van és hogy ezt a terhet cipeled magadon ilyen régóta.
-Na, azért ne mondd úgy mintha te tehetnél erről.
-Jolvan, jolvan.. És köszönöm..
-Mit köszönsz?
-Hogy a barátodnak tekintesz és hogy megbízol bennem.-nem tudom mi ütött belém, de fejem rádöntöttem a vállára, amire elpirult, majd belefúrtam a fejemet vállába (UGYE SZÓISMÉTLÉS)-így kezdődött az érzelgősebb része a barátságunknak. Talán az egész barátságunk itt kezdődött.. Vagy mégsem?

[Teháát itt a kövi rész:3 remélem tetszik a story! Ha igen, olvasd el a másik könyvem is, arigatō, csók<3]