Vadász vizsga

905 30 17
                                    

Minden tök átlagosab kezdődött:
Reggel 8:00.. Várjunk! 9kor indul a vizsgám! El fogok késni!
Gyorsan felkaptam egy fekete pulcsit és egy fekete nadrágot amin rengeteg zseb volt. (Hajad színe) hajamat, melyben (kedvenc színed) tincsek voltak kifésültem, megmosakodtam majd sminkemet feldobtam. A tegnap estéről megmaradt gofrim volt a reggelim amit egy bögre forró kakaó mellett elfogyasztottam.

Tudniillik egyedül élek. A nevem y/n. Apukám autóbalesetben elvesztette életét, anyukám pedig nem tudta ezt feldolgozni, beleőrült a fájdalomba és itt hagyott. Itt hagyott egyedül, tétlenül. Ez 2 éve történt, 11 voltam. Ebből lehet tudni hogy most vagyok 13. Na de térjünk vissza a jelenbe.

Megreggeliztem, fogat mostam majd felvettem fekete cipőmet (sötét vagyok mint a csillagos ég xd) majd kezembe kaptam a deszkám (szintén fekete:3) és elindultam a vonathoz. Nem kellett átszállnom, így végülis időben odaértem. Mikor odavittek a helyszínre, volt vagy 200 ember körülöttem. Megbámultak de tettem rá. Mondjuk elég sötét öltözetem volt a koromhoz képest de sebaj.
Kerestem egy üres helyet a falnál aminek neki is támaszkodtam, felvettem fülesemet és elkezdtem zenét hallgatni. Mire észbe kaptam dupla annyi ember vett körül.
Végre elkezdődött a vizsga. Az 1. Fázis a futás volt. Hogy pontosítsak, követni kellett egy fura pasast. Itt gördeszkámra pattantam s elindultam vele a csávó után ha már az a feladat. Minden jól ment ameddig nekem nem jött egy srác. Haja és ruházata zöld volt, kb egyidős lehetett velem. Mogyoró barna szemeivel az én (szemed színe) íriszeimet fürkészte.
-Jaj, bocsánat, nem akartam! Nem akartam neked futni csak az egyik barátommal versenyeztünk és nem figyeltem magam elé. Mégegyszer sajnálom!
-Nincsen semmi gond.-válaszoltam lazán.
-Oh, el is felejtettem! A nevem Gon. Gon Freech.-hm, ismerős a családneve-Téged hogy hívnak?
-Y/n vagyok.
-Értem. Oh, látom gördeszkázol! A barátom is! Bemutathatlak neki?
-Miért is ne.
-Remek! Gyere akkor, odaviszlek. Amúgy.. Hány éves vagy?
-13, te?
-Én is! A barátom 14.
-Éértem!?-Miért nem mond nevet a "barátom" helyett? Na mindegy
-Sziaaa Killua!-köszönt a fiúnak oda Gon.
-Csá-Huh, flegma azért.. Mint én.. Hehe
-Hadd mutassalak titeket be egymásnak-mutatott rám- Y/n, ő Killua, Killua, ő Y/n.
-Miért mutatsz be idegeneknek? Bőven elég vagy te is csak hogy tudd.. Baka~
-Jaj, akkor nem zavarom meg őfelségét, a viszont nem látásra! Umm, bocsi Gon-kezdtem baszogatni a srácot.
-Hogy minek is neveztél fekete királynő!?
-Királynő? Huh, ez megtisztelő de ameddig őfelsége a király addig én nem szeretnék királynő lenni.. Vagy őfelsége ezt akarja?-néztem rá egy "na erre mondj jó visszavágást" fejjel.
-BAKA! Ki vagy te hogy ilyeneket mondj rólam? Nem is ismersz.. Tch~
-Ezaaz, végre ideges vagy! Ez volt a célom, mondjuk nem volt nehéz teljesíteni.. Na csövii!-indultam volna el de az a gyász visszarantott a csuklómnál fogva ami miatt a mellkasára estem. Mindkettőnknek paradicsom vörösbe valtott a feje. Gon meg csak végignézte ezt az egészet tátott szájjal.
-M-mit csinálsz?!-ekkor ellöktem magamtól, de ő visszavágott:
-Ohohoh! Úgy látom nem csak engem lehet zavarba hozni!-nézett rám egy perverz fejjel.
-M-mi?! Tch~
-DE ARANYOSAK LENNÉTEK EGYÜTT!-Hirtelen kiabált fel Gon.
-H-HOGY MI?!-Támadtuk le Gont egyszerre ezzel a fehér gyásszal.
-Együtt! Mint barátok.
-Szerencséd te fűszál..-fenyítette be Killua haver.
-Okéé, bocs. Hehe, de akkor is jól mutatnátok együtt.-nézett ránk szeme sarkából zöld barátunk.
-Tch~ Még hogy én vele..-puffogott hófehérke.
-Ahh, hogy mii? Mit vétettem ellened hogy ilyet mondasz nekem? Ez annyira meghat engem.-kezdtem bele az oszkárdíjas alakításomba.
-Jaj, meg ne sajnaljalak.
-Naa de komolyan, legyünk barátok inkább!-esedeztem neki
-Tch~ majd meggondolom.-kezdte beadni a derekát. Ezután nagy nehezen elkezdtünk ismerkedni, barátkozni. Végül kiderült hogy tökre hasonlítunk egymásra.

~Time skip~

Végre vége lett az 1. Fázisnak, a következő helyszínre értünk. Kb 80 kmt tettünk meg. Tch~ ez még semmi de már most kidőlt a fél társaság. De legalább kevesebben vagyunk (antiszoc fejem elnézni xd)
A 2. Fázis előtt kaptunk negyed óra pihenőt.. Hogy minek az jó kérdés dehát na.. Gon rejtélyes módon eltűnt szóval Killuával maradtunk. A fal mellett ültünk. A kínos csendet a fehér gyász törte meg:
-Amúgy.. Mióta deszkázol? Úgy láttam hogy elég jól megy ez neked.-mondta kis pírral(?!) az arcán. WHAT? E-ez most engem figyelt? Elismert? Engem? Ez mit érezhet ilyenkor? Na mindegy, nem értem de nem is akarom.
-Asszem 3 éve valahogy. Te?
-Azigen. Én csak 2.
-Amúgy te is jól gurulsz.
-K-köszi.
-Na és milyen deszkán kezdtél?
-Pennyboard, bár elég kicsi volt egy olyan nagy deszkához képest, mint amim most van, így nehezen ment először. Te?
-Az egy jó kezdés. Én skattel kezdtem de most longboardom van.
-Tök menci. Nekem most skatem van ugye.
-K-ki próbalhatom? Persze ha nem gond.-amikor vele beszélek úgy érzem van bennem valami folytogató érzés amit eddig még soha nem éreztem.
-P-persze.. Ha eléred! Hah!-állt fel és használta ki azt az 5 centiét.
-Oi! Így az életben nem próbálhatom ki! Inkább feladom.-erre leültem tőle az ellentétes irányba fordulva, majd bedurciztam.
-Huh, ez idegesítő. Jézusom, jolvan itt va-ekkor kikaptam deszkáját a kezéből majd rohanásból felugrottam arra.
-O-oi! Akkor én a tiédet viszem el!-azt hitte meghatott de ez nem így volt.
-Nyugodtan, ez jobban tetszik.
-Oh, igen? Akkor visszaveszem! Gyere csak ide!
-Jaaj, de ijesztő! Azt lesheted!-erre elindult felém, de gyorsabb volt mint én. Túl gyors. Már nem tudott megállni, rámborult, de hogy én ne sérüljek(?!) a mellkasába fúrta a fejemet. 2-3 gurulás után megálltunk.
-Aucs!
-Hehe.. B-bocsi, ezt nem így terveztem.
-Nem baj.. Viszont már elengedhetsz. Kicsit uhm..-a mellkasán feküdtem még mindig, ő alul én felül (͡° ͜ʖ ͡°) egyik kezével a fejemet szorította magához, másikkal pedig a derekamat.
-J-ja t-tényleg, bocs, nem akartam.-épphogy felkelhettem volna amikor Gon a semmiből előkerült.
-Hú, meddig kerestelek titeke--Ti mit csináltok? HAAA! DE ARANYOSAK VAGYTOK! TI ÖSSZEJÖTTETEK?!-kapott fangörcsöt a gyerek.
-DEHOGYIS!-ordította vissza Killua-Csak felborultunk deszkázas közben.. Amúgy hol voltál?
-Ooké.. Jaah csak egy Kurapica nevű emberrel beszélgettem.
-Szólhattál volna ha elmész.-álltam volna fel, de a bokám nem így akarta. Összeestem, de két kar elkapott. Killua karjai. Mindketten elvörösödtünk.
-Oi! Jól vagy?-kiabálták egyszerre.
-I-igen..-Próbaltam ráálnni a lábamra de ez nem jött össze ezért ismét megmentett az előző két kar.
-Oké én viszlek majd. Gyere ugorj a hátamra.
-M-mi?
-Ooké én nem is zavarok, megyek Kurapicához.
-TCH~ BAAKA!-ordított utána Killua.
-Oh öm, igen ez kellemetlen így. Akkor inkább felveszlek a karomba.-JÉZUS, MILYEN IZMOS!
-M-miért segítesz? Csak magadat akadályozod. Miért nem hagysz itt mint a többi játékost?-néztem kék íriszeibe vörös fejjel.
-Mert én mentem neked?!.. De nehogy túl gondold, első és utolsó hogy én ilyet csinálok.. Tch~ A barátok megteszik ezt egymásért, nem?-kapta el paradicsom fejét.
-Jolvan, jolvan.. Akkor őfelsége a barátjának tekint engem? Mily megtisztelő!
-Csak fogd a kezedbe a deszkád és menjünk, jó?
-Ookéés! ...És.. Kö-köszönöm.. Tényleg.
-Azta, te tudsz ilyet mondani? Hát ezt nem gondoltam volna!
-Hahaha, nagyon vicces..-Ezzel elindultunk a 2.Fázisra.

[Naa itt is lennék az első résszel, nem mondhatjátok hogy rövid lett:3 Ha eddig tetszik a story akkor kövesd tovább<3
Big hug, csók!
Btw 1176 szó!]

love.. [KILLUA X READER]Where stories live. Discover now