Nyári kaland

11

Még egy pillantást vetettem Lénára, majd szépen lassan, elagyalva a történteken, baktattam vissza a barátaimhoz. Nagy megkönnyebbülten láttam, hogy a sátor, amiben Bálinttal voltunk, már nincs a helyén. Talán jobb is, hogy nem én mentem el. Ilyen kalandban, amit Lénával éltem át, mikor lett volna részem? Talán soha. Ahj, de olyan aranyos az a lány... már most hiányzik.
T: Olíviaaa!! -ugrott a nyakamba- Baszki hol voltál? Már kezdtem aggódni. Az este vissza akartam menni egy jó éjt puszira, de már sehol nem voltál.
O: Jaj ne haragudj! Akartam írni sms-t, hogy kicsit kiruccantam Lénával.
T: Kiruccantál? Mostanig? Déli 12 óra van.
O: Hát elmentünk a vidámparkba, ahová te nem szerettél volna jönni velem.
Á: Csáo csajszik, mizu?- jött közénk Ági nagy vigyorral.
O,T: Szia Ági- mondtuk kórusba.
T: És aztán jól telt?
O: Hú nagyon vagány szerkentyűket próbáltunk ki. Nem is tudom, hogy nem szereted őket.
T: Hát van amit szeretek. De túl veszélyesek szerintem.
Á: Miről van szó?
O: Voltam a tegnap éjszaka vidámparkba és épp azt mesélem.
Á Amiután elmentünk? Piásan? Egyedül? Normális vagy? És csak most érsz haza? Jézusom!
O: Nyugi már, egy ismerősömmel voltam. Vigyázott rám. - picit piros is lett az arcom ahogy ezt kimondtam.
Á: Már a frászt hoztad rám. Kerestünk.
O: Jó jó bocsi, elfelejtettem írni. Végül ott aludtam Lénával. Nem volt kedvem visszajönni és egyedül szomorkodni.
Á: Ezt mondjuk meg tudom érteni.
T: Gyertek már használjuk ki a napot, alig van már pár napocskánk együtt.
Egész nap a csajokkal lógtam. Igaz, vagány társaság, meg imádom őket, de folyton Lénán járt az agyam. A csajok már többször megszólítottak, hogy nem is hallom, amiket mondanak nekem. Hogy teljesen elvagyok. Azt gondolják a szakítás miatt vagyok el. De fu, talán rosszul is kellene éreznem magam, amiért időt sem hagytam magamnak. Bár már olyan régen csak voltunk egymás mellett. Talán nem is kellene haragudnom azért amit tett. De azért nem így kellett volna véget érjen.
Legbelül talán sikerült megbékélnem azzal, ami történt. Sokkal jobban szeretek megbocsátani. Bár felejteni, attól még nem felejtek. De a lelkemnek így a legjobb. Harag nélkül.
Lányokkal autókáztunk egy óriásit a környéken. Én vezettem, a zene dübörgött, a lányok énekeltek teljes hangerővel. Már csak egy valakit akartam az autóba. Ennek ellenére jól telt. Áginak a haja csak úgy lobogott, ahogy kibújt a szélső ablakon és kiabált az egész világnak, hogy mennyire szabad és neki vannak a legjobb barátai. Hihetetlen őrültek, annyira szeretem, amikor nincsenek hétköznapi problémák, csak a szép táj, pihenés és szórakozás.
Egy vagány kilátóhoz értünk, amikor pittyent a telefonom. Ránéztem és Léna volt az messengeren. Annyira megörültem neki. Eszébe jutottam. És mosolyogtam csak úgy a telefonomnak, amit Ági már ki is fürkészett, de nem szólt semmit. Gyorsan megnyitom, amikor ez fogadott:
- L: Hey! Azt mondtad írni fogsz xD
Annyira jól esett. Ezek szerint hiányol. Hamar válaszoltam is rá.
- O: Sziaa! Írtam volna is, te kis türelmetlen! 🤣
- L: Jó, hát nem bírok annyit várni. Elvonási tüneteim vannak 😅
- O: Nézd hol vagyok most! (Kép csatolva)
- L: wao! Ez hol van? De gyönyörű a kilátás!
- O: Nem messze a gáttól. Picit eljöttünk a lányokkal. Annyira hoztalak volna téged is! 🥺
- L: Nem baj. Este azért találkozunk igaaz? 🙈
- O: Este 8 órakor azon a helyen, amelyiket mutattam? 🤩
- L: Tökéletes! 😁 ajjj már alig várom!
- O: Én is, hidd el! Akkor ott tali! 😌
- L: Rendben. Csak óvatosan mászkálj majd. 😌
- O: Édii! Oké, csak a te kedvedért vigyázom majd 🤭
- L: Pussz!
- O: 😚
A beszélgetés nagyon sok pozitív energiát adott. Egyszerűen olyan jól esik vele minden. Még ha egy apró semmiséget ír, akkor is.
Mosolyogva mentem Ági és Tamara mögött. Vagány terepet jártunk be közösen, fotózkodtunk, ettünk egy vagány étteremben. A kempinghez tartva ismét vagány hangulatban mentünk, kedvenc dalainkat énekelve.
Később már csobbantunk is egy nagyot, hisz hihetetlen meleg volt. Béreltünk vízibiciklit, aminek az elején még egy csúszda is volt. Nekünk sem kellett több! Mint a gyerekek! Fel a bicikli tetejére majd zsupsz a vízbe.
Annyira gyorsan eltelt az idő. Eszembe jutott, hogy nekem sietni kellene, hisz találkozóm van Lénával.
Gyorsan összeszedtem magam. Felvettem egy nagyon szép lenge ruhát magamra, a kedvenc parfümömmel fújtam be magam.
A lányoknak szóltam, hogy megyek picit sétálni.
Mivel hamarabb kész voltam a kelletnél, gondoltam elsétálok Léna fele, mehetnénk együtt is. Ahogy ezt átgondoltam, már vettem is az irányt arra fele. Messziről kiszúrtam már, alig vártam meglephessem. Egy kis meglepetéssel is készültem neki. Izgatott voltam nagyon. Mivel láttam, nagyon beszélget valakivel, ezért gondoltam maradok még távol, ne zavarjam meg őket.
Amikor láttam, hogy a sátor fele veszi az irányt, megindultam én is. Megvártam, amíg mindenki elmegy, Léna bement a sátorba. Én lopakodva osontam a sátor elé, majd hírtelen bedugtam a fejem a sátorba és elkiáltottam magam. Léna épp melltartóban volt már, mivel épp öltözött, én pedig egy hírtelen ütést éretem az orromon. Léna ijedtében orrba csapott én meg még a sátorból is kidőltem. Egyszerre kellett volna sírjak is meg kacagjak is.
L: Mi a franc? -nevette el magát. - hát te teljesen őrült vagy?! Jól vagy?
Én csak feküdtem egy őrült nyakatekert pózban, ahogy kiestem a sátorból és fogtam az orrom, majd óriási nevetésbe törtem ki.
O: Ez aztán a reflex. Micsoda erő!
L: Ne csodálkozz. Halálra ijesztettél. Azt hittem valaki kukkol!
O: Én kukkolhatlak? -néztem rá pimaszul
L: Te talán igen.