Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Huszadik fejezet

-A fiókokat nézted? – kérdezte Chris.

-Persze. – felelte a bérgyilkos.

-Az alsó alját is? – az orosz lehajolt az utolsó fiókhoz és kihúzta azt.

-Alját? – ráncolta össze homlokát Káin. – Ezt meg hogy érted?

-Ez egy dupla fenekű. – mutatott rá a bútorra, majd kivette az alsó lapot, így felfedve a fiók valós tartalmát. Egy pisztoly, egy zacskó, amiben fehér por volt (valószínűleg kokain) és egy piros gomb pihent meg benne. Káin és Christian mosolyogva tekintettek egymásra, majd megnyomták a gombot. A velük szemben lévő fal hirtelen mozdult el helyétől. Mögötte egy újabb szoba tűnt fel, aminek a közepén ott pihent egy vasból készült szekrény is. A széf.

-Úgy látom kapásunk van. – nevetett fel az orosz és az újonnan megnyílt helyiségbe sietett. – Sanchez nem árulta el, hogy mi kell nekünk a széfből.

-Jobb is, ha nem tudjátok. – dünnyögte Káin és próbálta felmérni a terepet.

-Plusz pénz van benne, csak nem avattok be minket, hogy ne kelljen osztozkodni? – kezdett el kérdezősködni Chris. – Vagy ott tartja Benette az ékszereit?

-Nem. – mormogta a bérgyilkos. – Mi csak egy haszna vehetetlen dokumentumot fogunk elhozni.

-De miért? – vonta fel szemöldökét az orosz?

-Először is – kezdett bele Káin. – Az a halom papír nekem kell, hogy leszállítsam Hugo Garciasnak. De titeket nem akartunk bele mártani az én ügyleteimbe. – mondta, miközben különböző kombinációkat ütött be a széf kinyitásához szükséges kódnak. – Másodszor pedig; Benette tudni fogja, hogy itt jártunk és az egyből leesne neki, hogy bepoloskáztuk, ha nem vittünk volna el semmit. Szóval tulajdonképpen ez csak egy elterelés.

-Értem. – mormogta Christian maga elé meredve elgondolkozva. – És tudod mi a széf kódja?

-Úgy nézek ki? – pillantott vissza Káin frusztráltan az oroszra.

-Jó, bocsi. – motyogta a fiú, majd jobbnak látta, ha visszamegy az irodába. Komótosan sétált oda az ablakhoz és kezdte el kémlelni az előtte elterülő arénát. A közönség tombolását még innen is lehetett hallani. A ring egyik sarkában Aiden, míg a másikban egy nála jóval nagyobb férfi helyezkedett el. Mindketten éppen bemelegítettek a rájuk váró meccsre. Cartertől pár méterre volt Summer, a ringen kívül. Egy csapat másik lánnyal lelkesítették a tömeget, mindnyájan ugyanazt az öltözetet hordták: egy fekete bikini felsőt és egy rövid bőrgatyát. A lányt elnézve, Christiannek újabb ötlete támadt. – Te Káin. – sietett be a férfihoz. Szerintem meg van ki tudhatja a széf kódját.

Elizabeth sóhajtva vette kezébe tábláját, amire nagy kacskaringós betűvel csak ennyi volt írva: 1. menet

A mellette álló lányra tekintett, aki valahogy lelkesebbnek tűnt nála. Lábai csak úgy topogtak, kezei remegtek az izgalomtól. Nagyon fel szeretett volna már menni abba a ringbe.

Hirtelen lépett oda hozzájuk egy nagydarab biztonsági őr, majd húzta fel nekik a zsinórokat, hogy feljussanak a két boxolóhoz.

-Csak kecsesen lányok! Mosolyogva. – vetette oda utoljára, majd eltűnt a tömegben. Summer mielőtt elkezdett volna sétálni az ideiglenes színpadukon, körbe tekintett. A lelátón ülő emberek még most is fogadásokat kötöttek a meccs kimenetelére, a bukik alig győzték szedni a pénzt. Az egész helyiség sör s dohány szagban úszott, a lecsúszott nézők már kiabálva várták az esemény kezdetét.

-Summer, kéne a segítséged. – szólalt meg adó vevőjében Christian.

-Most annyira nem érek rá. – duruzsolta a lány, majd felemelte a táblát és azt kezdte el mutogatni a közönség felé. Az ott ülő férfiak felkurjantottak, szinte mindenki megőrült. Volt, aki utána fütyült, de olyan is akadt, aki ocsmányságot kiabált be neki. Liz nagyon kellemetlenül érezte magát, legszívesebben egy óriási zsákot húzott volna magára, ami takarja, majd elviharzott volna a ringből.