Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Tizenhetedik fejezet

- Mikor Lizzie szólt, hogy benéz, gondoltam készítek magunknak vacsorát. - jelent meg hirtelen a hármas előtt és mindenkit belökdösött az étkezőbe. - Szerencsétek, hogy mostanában annyit eszek, mint három elefánt. - nevetett fel vidáman és rámutatott hatalmas pocakjára.

-Hány hónapos vagy? - érdeklődött Carter.

-Hat és fél. -felelte Grace, miközben mindenkinek szedett a táljára ételt.

-Hű. - szólt közbe Summer és nővérére tekintett. - Akkor elég régóta nem voltam itthon.

-Nekem mondod kisasszony? - pillantott rá a nő szemrehányóan és csípőjére biggyesztette kezeit. Már most úgy viselkedett, mint egy igazi anyuka. - Ha nem mindig csak a bajt keresnéd, akkor gyakrabban meg tudnál látogatni.

-Majd igyekszem. - tekintett Elizabeth testvérére. - Ígérem hamarosan vége.

-Ajánlom is. - bökött Grace a lány felé villájával. - Ne hagyd, hogy Káin belerángasson a rosszba.

-Arra nem gondoltál, hogy a húgod maga a rossz? - vonta fel szemöldökét a bérgyilkos.

-Nálad rosszabb nem lehet. - vágott vissza a nő és egy gúnyos vigyort villantott, mire a férfi csak megforgatta szemeit.

-Na jó, inkább tereljük a témát. - szakította félbe Liz a kínos szituációt. - Például mesélhetnél róla, hogy ki az apja a gyereknek. - vetette fel.

-Tim. - válaszolta Grace, mire Summer elfintorodott. 

-Ne húzd a szád, te gyatrábbakkal is jöttél már össze. - felelte a nő és egy sanda pillantást vetett Káinra, aki értetlenül vonta fel szemöldökét.

-Nem kedvelem Timet. - pillantott Elizabeth nővérére.

-Nem is kell. - felelte. - Mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok, lelépett. Szóval úgy tűnik egyedülálló anya leszek. - mondta és egy keserű mosolyra húzta ajkait.

-Sajnálom. - motyogta a lány és összekulcsolta kezüket nővérével. - Biztos menni fog ez? - kérdezte és komolyan pillantott fel. - Egyedül?

-Ugyan már Liz. - legyintett Grace egyet szabad kezével.  - Majdhogynem egyedül neveltelek fel téged és még élsz. Egy kisbabával egyszerűbb, mint veled.

-Ez igaz. - vont vállat Summer. - Jó nővér vagy és csodás anyuka is leszel. - mosolygott rá biztatóan testvérére.

A vacsora további része nyugodtan telt. Az asztal a lányok trécselésétől volt hangos.

-Na ne, tényleg ezt csinálta? - pillantott Aiden kérdően Gracere, aki éppen egy gyerekkori történetet mesélt el Elizabethről.

-Bizony ám. - bólintott a nő, míg a lány csak szégyenkezve tenyerébe temette arcát. - Ő volt az árvaház réme.

-Azt elhiszem. - felelte a fiú nevetve. - Egyébként részvétem a szüleitekért. - tette hozzá, mire Grace értetlenül ráncolta össze homlokát. Summer kelletlenül húzta el száját, míg Káin végre felkapta tekintetét a tányérjából.

-Oh Carter. - mosolyodott el kárörvendően. - Az egész este alatt körülbelül egyszer tudsz megszólalni, de akkor is belenyúlsz a tutiba.

-Édes, mi Lizzel nem vagyunk vérszerinti testvérek. - mondta Grace. - Az árvaházban találkoztunk, de sokszor szakítottak szét minket a különböző nevelőszülők miatt.

-Mi? - vonta fel szemöldökét Aiden és hitetlenül Summerre emelte tekintetét. -Azt mondtad a szüleid meghaltak tinédzser korodban, ezért a nővéred lett a gyámod. - mormogta Carter, miközben Káin csak egy  önelégült vigyorral figyelte a műsort.