Bátyus élvonalban

➳5

You are my sin

Poppy Jones

————————————

Akár mennyire is meglepő boldogan pattantam fel enyhén fáradtan de ez semminek számít a feltörekvő kicsattanásomhoz képest.

Nincs egy tükör amibe beletudnék nézni mivel egyenlőre csak a fürdőben van amely Jacob szobája mellett helyezkedik el.

Tudom nagyon veszélyes az ,hogy egy fedél alatt élünk de könyörgöm túlságosan jól néz ki viszont azzal tisztában vagyok ,hogy beszélgetésen kívül köztünk semmi sem lehet.

Még is lábujjhegyen rohantam a fürdőbe ami pedig fogadott nem volt túlságosan bíztató.

Egyszerű szürke térdig érő pólómmal semmi gond nincsen csak a hajam kócos de ezt orvosolom is. Arcomat hideg vízzel megmostam majd szembe néztem tükörképemmel.

Egyenesen felcsendült egy bennem megfogalmazódott kérdés.

Most komolyan a tesómnak akarok megfelelni?

Megráztam az arcomat tenyeremet felnyújtottam és csalódottan léptem ki.

Egy dolog viszont megdermedésre késztetett.

Mivel kilépett az ajtón egy szál alsó nadrágba. Hasa láttán muszáj volt a pólómat megrázni mivel a hőség hirtelen férkőzött be hozzám. Zavartan még is magabiztosan néztem végig minden szegletét. Ujján egy gyűrű ékeskedett nyakában egy lánc mely hatására elvándorolt a figyelmem széles vállaira. Kusza tincsei  ,arca pirossága igazán aranyos ábrázatot nyújtott.

—Reggelt?—megköszörülte torkát még sem fordult máshová egészen addig még fel nem csúszott a pólóm ez hatására pedig combjaimat figyelte.

—Neked is.—gyors iramban haladtam el mellette és vonszoltam végtagjaimat a konyhába.

Ha akár egy perccel tovább maradok nem álltam volna jót magamért de ha teljesen őszinte akarok lenni akkor ő sem.

—Fél óra és jönnek a költöztetők addig lehetnél kicsit nőiesebb.—anya kedvesessége ma nem ismer határokat.

—Egyenlőre nem az apukák jönnek be de azért köszi a tanácsot megjegyeztem.—gúnyosan kacsintottam mivel ehhez ma nincs hangulatom.

—És kimondta ,hogy szedd fel őket? Annyit kértem ,hogy öltözz fel normálisan.—idegesen vágta le a kezében lévő bögrét.

Csengő hangjára mind ketten ijedten néztünk fel. Mélyen a szemébe nézve pedig megrántottam a vállamat ezzel jelezve ,hogy most már úgy is mindegy.

Imádom ha végül az lesz amit én akarok.

Szeretem anyát és a mindenem de néha olyan beszólásokkal illet amit nem veszek jó néven ez az öltözködés pedig a mániája ha minden nap nem tesz valami megjegyzést rá akkor soha.

Feszülten léptünk ki amint pedig a fiúk megpillantottak minket nem fűztek hozzá semmit ne ,hogy ők is bele keveredjenek.

Meg amúgy is pár napja lakunk náluk mi közük lenne hozzá.

—Ezt a matracot gyerekek vigyétek fel kérlek.—a többes szám és a nyájas hangjától most felfordult a gyomrom.

Megragadtam az egyik végét majd várakozóan néztem Jacob-ra.  Egy furcsa fejet vágott de lényegében ő is megemelte.

Az ajtót a fél kezemmel kivágtam a küszöb felett pedig alig bírtam megemelni. A lépcső láttán pedig csak derűsebb hangulatom lett. Döcögősen de megindultunk viszont az egyik fokba megbotlottam ezért az egész eldőlt egyenes rám.

—Szedd már le rólam te szerencsétlen!—visítva ordítottam mivel momentán nem igazán erőltette meg magát.

—Én vagyok a szerencsétlen? Akkor te mi vagy? Mivel nem tudom fel tűnt e de kettőnk közül te vergődsz szerencsétlenül a földön.—szemöldökét kérdőn felvonta az ideg pedig szétáradt mindenhol.

—Hogy lehetsz ennyire elviselhetetlen?—hisztérikusan másztam ki.

—Akarod mondani elviselhetetlenül jóképű?—idegesítő vigyorát képes lettem volna letörölni.

—Én nem értem magamat ,hogy volt közöm egy ilyen emberhez.—nálam pedig ez volta a végszó.

Minden kérdés nélkül lesétáltam nem foglalkoztam Thomas-al a költöztetőkkel csak elakartam innen menekülni.

Hosszú távon kétlem ,hogy bármi is javulna sőt csak rosszabbodni fog. Ez az egész költözés család kavarás kiborít.

A lelkemet ki kell öntenem és addig innom ameddig már minden könnyűnek fog tűnni.

Nem kellett sokat gondolkodnom rajta hova is fogok menni mert a lábaim maguktól vezéreltek.

Az ismerős csengőt nyugodtan nyomtam meg mert tudtam haza értem.

—El kell mennünk valami erőset venni.—vigyorogva figyeltem barátnőm "na már megint mi történt" arckifejezését.