➳2

4.2K 131 6
                                    

You are my sin

Poppy Jones

——————————————

Unottan túrtam villámmal a nagy adag tésztába amit elém raktak. Nem akartam bunkónak tűnni ezért elfogadtam de annyira nem vagyok érte oda,hogy ennyit megegyek belőle.

Én olyan tipikus pizzás lány vagyok amiből bármikor bármennyit képes lennék megenni.

—Anya nekem lassan el kéne indulnom tudod ma megyünk Ava-val abba a házibuliba.—szúrós pillantása láttán kicsit behúztam a nyakamat.

—Menjél csak nyugodtad.—Thomas anya helyett is válaszolt amiért most hálásan néztem rá.

Kitoltam a székemet vissza fordulva pedig búcsúzólak intettem egyet.

Hosszú órák elteltével végre friss levegőt szívhattam magamba.

Barátnőmmel ma hivatalosak vagyunk egy egyetemi buliba. Mi viszont még csak gimiben járunk de olyan baráti körrel rendelkezünk ahol a jóból soha nem maradunk ki.

Nem tervezek a külsőmön változtatni nem akarok senkinek megfelelni. Független lány vagyok aki sok helyzetben szeleburdi és nem törődő de fixen hatalmas szíve van.

Szerencsére Ava itt lakik a közelben így nem kellett a lábaimat zsibbadásig lefárasztani.

Otthonosan nyitottam ajtót és vettem fel a sarokban gubbasztó fehér papucsot amit még személyesen nekem vettünk.

—Mennyit tudsz te készülődni?—hangosan tettem fel kérdésemet mire a szobájához értem.

Szőke begöndörített haját látva jól tudtam nem kell már sok és kész lesz mivel az utolsó lépesekben szokott fogalakozni vele.

—Tudod jól ,hogy meg kell adni a módját!Amúgy is azt mondják most többen lesznek mivel a szomszédos egyetemről is jönnek.—vörös rúzsát rutinosan kente ajkaira.

—Ez remek.—szarkasztikusan dőltem be a puha ágyba amiből nincs is sok kedvem kivánszorogni.

[...]

Körül belül egy órája nézhetem ahogyan kapkodva szaladgál egyik zugból a másikba.

Indulásra készen intett nekem én pedig fellélegezve követtem.

Egy taxi várt minket a ház előtt ami elvisz Florida másik végébe.

Unalmasan dobogtattam ujjaimat lábamon miközben Ava legújabb barátság extrákkal kapcsolatának titkait fejtette ki nekem. Annyiszor mondom el neki ,hogy idővel csak magát fogja ezzel össze törni de nem fogadja meg a tanácsom. Amit már el is engedtem ,igaza van ameddig a saját bőrén nem tapasztalja addig csak a saját feje után megy.

Sötétségbe nyúló napom mintha végét járná még is ekkor kezdődik csak el.

Közösen miután lerendeztük a fuvar árát amit egyébként nevetségesnek találok ,de valamiből nekik is meg kell élniük.

—Mehetünk palizni szépséges barátnőm?—nevetve nyugtáztam túlpörgött énjét.

—De csak mértékkel!—ez sokkal inkább neki szólt mint nekem.

Belépve nem fogadott olyan látvány amit ne láttam volna eddig. Mindenhol emberek ,hallás károsodó zenék , fű illata a piával keveredve.

Pompás.

Első körben a pulthoz szállingóztunk mivel az ilyen bulikat legalább egy kis ittas állapot nélkül kegyetlen kibírni.

Kedvenc italunk a vodka keverve egy kis ezzel azzal, mikor mi esik kézre. Négy rövid után döntöttünk úgy, hogy csatlakozunk a túlfűtött táncparkettre.

Egymás kezét fogva vettük fel a zene ritmusát. Nem is számított az,hogy mi szól csak az emlékek és a pillanat kiélvezése.

Vigyorogva néztem végig ahogyan egy göndör szőke fiú leszólítva kezdett el beszélgetni barátnőmmel. Jobban megfigyelve pedig elképesztő mennyire illenek egymáshoz.

Viszont ezen nem sokat tudtam gondolkozni ugyan is.

Két kéz fonódott derekam köre. Hátulról közelebb húzott magához melynek hatására fűszeres illata orromba szökött. Kérdőre vonni készültem az idegent de amint szembe kerültünk egymással megtört minden magabiztonságom.

Fekete egyenes haja kuszán állt még is tökéletesen igéző kék szeme meglepetten figyelte hol az arcomat hol pedig a számat. Arca íve megbolondított ahogyan pedig mosolyt eresztett felém gödröcskéi irdatlanul aranyosan ékeskedtek. Egyszerű ,letisztult stílusa imponálva csalogatott.

Több diák ugrált körülöttünk ,ordítottak torkuk szakadtából ahogyan csak bírtak. Mi még is egymást feltérképezve csodáltuk.

Szívem hevesen dobogott ahogyan egyre csak közelebb láttam magamhoz.

Ajkaink hevesen vággyal teli szenvedéllyel tapadtak egymásra. Nyelveink azonnali küzdelemmel csitították egymást.

Érdekelt minket egymás neve? Nem!

És az,hogy ennek mi lesz a következménye? Nem!

Ez csak egy este kalandja melyre holnap már emlékezni sem fogunk.

Még is ezer wattos mosolya szemem előtt lebegett.

Másnapra pedig már csak a pokolba kívántam minden tettemet,gondolatomat és döntésemet.

Bátyus élvonalbanDove le storie prendono vita. Scoprilo ora