Sunshine Rodriguez bérgyilkos, Florida bűnözőinek legkegyetlenebbike. Egy fiatal nő, akinek különleges képességei ismeretlenek a Savant Hálózat előtt és akit még soha senki nem kapott el.
Victor Benedict, a lenyűgöző telepatikus hatalommal megáldot...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Margery irodájában ülni sok szempontból olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben és kisgyerekekként vártuk volna anyánk büntetését. Míg mi próbáltunk bűnbakot keresni, valakit, akire a dühe nagy része rászállhat, ő azt egyenlően osztotta el mindenki között. Habár azért mindig akadt valaki, aki kivívta végül magának a nem túl megtisztelő figyelmet. A különbség annyi volt, hogy lélektársam főnöke még akkor is ijesztő és tiszteletet parancsoló volt, ha kivételesen nem csináltunk semmit, amiért kikelhetett volna magából.
Ezúttal Blondie volt az áldozat, akin Margery leginkább rajta tartotta a szemét, noha a teljes csapatom, Morgan és Georgie, valamint Vick, Bree és Jackson közül válogathatott. Barátnőm igyekezett eltűnni a székében mellettem, még ha a magassága ezt nem könnyítette meg neki. Buzgón tanulmányozta a lábait, miközben körmeit módszeresen, újra és újra végighúzta a karján, mozdulata nyomán egyre vörösebb csíkokat hagyott fehér bőrén. Bár mindannyian hozzászoktunk a Szövetségnél töltött évek alatt a megfélemlítéshez, de ez az anyatigris más eszközökkel operált, mint a Caudillo. Nem fenyegetett meg se burkoltan, se nyíltan, hogy megölet, semmi halálos veszélyt nem tárt elénk, mindössze elég volt ránk néznie, hogy még az el nem követett bűneimet is megbánjam. Végre rájöttem, hogyan vívta ki magának hatalmas tekintélyét: akárhányszor találkozott a tekintetünk, éreztem, hogy szó szerint kiszipolyozza belőlem a képességemet, és hiába nyúltam utána, nem tudtam elérni. Ezt az érzést pedig képtelen voltam megszokni, ugyanolyan intenzitással kezdtem lúdbőrözni elvesztett erőmtől, mint a legelső alkalommal.
- Értem a tervüket, de a lényeg nem világos – cövekelt le Blondie és előttem Margery karba font kézzel. – Azért akarják véghezvinni ezt az egész akciót, hogy bejussanak a Szövetség rendszerébe?
- Igen – válaszoltam bizonytalanul. Nem volt tiszta, mi olyan felfoghatatlan ebben.
- Azt hittem, magának – nézett le szőke barátnőmre a nagyfőnök – ezzel nem lesz semmi problémája. Sőt, mikor utoljára négyszemközt beszéltünk, azt mondta, kezeskedik érte, hogy fel tudja törni.
- Ó, fel is fogom – kapta fel a hacker dacosan a fejét, erősen koncentrálva nézett farkasszemet a fölé tornyosuló nővel. – Amint elhelyeztünk a szerverteremben egy pendrive-ot. Vagy chipet. Bármit.
- És ezt miért nem tudta már egy héttel ezelőtt megosztani velünk?
- Mert valamit nem vettem számításba.
- Mégis mit? – horkant fel Margery, egyik szemöldöke a magasba emelkedett.
Blondie felállt, hogy szemmagasságba kerüljenek.
- Azt, hogy ez a rendszer tökéletes. Nem lehet csak úgy, a semmiből feltörni.
- Igen? Nos, beismerem, pont a Sziréntől nem vártam volna ezt a magyarázatot. De mondja csak, kedveském – lépett közelebb hozzá -, mitől olyan biztos ebben? – A kérdésre barátnőm arcán ördögi, de büszke mosoly terült szét.
