Sunshine Rodriguez bérgyilkos, Florida bűnözőinek legkegyetlenebbike. Egy fiatal nő, akinek különleges képességei ismeretlenek a Savant Hálózat előtt és akit még soha senki nem kapott el.
Victor Benedict, a lenyűgöző telepatikus hatalommal megáldot...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az aranyló Dom Pérignon buborékjai lassú, lusta táncot jártak az elegáns, kristály pezsgőspohárban, amit szórakozottan forgattam a kezemben. Tekintetemmel hol a táncparkettet, hol pedig az exkluzívan elegáns étterem tojáshéjszín abrosszal letakart asztalainál ülő, vagy épp újonnan érkező vendégeit pásztáztam. Az, hogy jelenlegei célpontom Miami Beach, sőt, egész Miami legdrágább vendéglőjében kérte a számára kedvezőnek tűnő találkát, elég sokat elárult róla. Például azt, hogy Pennsylvania lehet a leggazdagabb állam a Szövetségben – pályafutásom során egyedül ennek a tagállamnak a bűnözői voltak azok, akik bármikor megengedhették maguknak, hogy ehhez hasonló, puccos helyeken játsszák el a Két rossz fiú üzletel című szituációt. Valamint arról is tanúskodott, hogy a küldött testőrsége kiemelkedő, a váratlan támadások és gyilkosságok eshetősége meg sem fordul a fejében – mintha egy „Gyertek, lőjetek nyugodtan!" feliratú táblával állt volna ki egy halom rakétavető elé azzal a tudattal, hogy a haja szála sem fog görbülni.
Ám anno pontosan az ilyen alakok likvidálására képeztek ki. Megtanultam, hogyan használhatom a képességem arra, hogy néhány másodperc leforgása alatt hatástalanítsak akár egy harmincemberes testőrgárdát, mindezt a legprecízebb, leghalálosabb távol-keleti harcművészetek ötvözésével. Fogalmam sincs, hány személyt osztottak be védelemnek, de az én fejemben a mai este forgatókönyve már réges-rég megírásra került – a hibázás pedig nem volt a lehetőségeim és a terveim között.
Ráadásul a célszemélyt igencsak különleges bánásmódban kell majd részesítenem – a Caudillo utasításai alapján -, hiszen elkövette a legnagyobb bakit, amit ebben a szakmában el lehet követni: megpróbált átállítani egy jobb kezet. Randy már akkor érezhette a hullaszagot, mikor megkapta az ajánlatot, de szerencsére a sírásást a kényelmes bőrkanapéjából, egy pohár bíborvörös Chateau Cheval Blanc társaságában akarta élvezni, így a mai magányos bevetésem pont kapóra jött. Már úgyis kezdtem unatkozni...
- Hölgyem. – Nem bírtam elnyomni a szám sarkába kúszó mosolyt, mikor megéreztem a kecses, mégis erős férfikezet az enyémen, ami a már ismerős, jóleső bizsergést váltotta ki belőlem, néhány pillanattal később pedig meghallottam a zubogó pezsgő hangját, ahogy Victor teletöltötte a félig üres poharam.
Felpillantottam lélektársamra, és meg kellett állapítanom, hogy ismét őrületesen nézett ki – a szemem sarkából észrevett hölgyek elismerő tekintetét látva nyugtáztam, hogy nem én voltam az egyetlen, aki erre a következtetésre jutott. Igencsak drágának tűnő, hollófekete öltönyt viselt, tojáshéjszín inggel, valamit lazán megkötött nyakkendővel. Haját hátrafogta, ám néhány tincs elszabadulva hullott az arcába, nekem pedig az a különös késztetésem támadt, hogy kisimítsam őket onnan – szerencse, hogy kartávolságon kívül magasodott fölém, így az egyetlen, amit tenni tudtam, hogy egy óvatos mozdulattal elrejtettem a már előkészített pisztolyom.
