Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Tizenharmadik fejezet

-Nincs miért a bocsánatomért esedezned. - nézett bele Summer keményen Káin zöld szemeibe. - Nem érdekel, hogy mit csinálsz és nem érdekelsz te sem. - az orvvadász ennek hallatán egy önelégült mosolyra húzta ajkait.

-Akkor miért sirattál meg, amikor azt hitted, hogy meghaltam? - kérdezte magabiztosságot sugárzó tekintettel. - Beszéltem a többiekkel, és egyikük sem érti, hogy miért törtél össze az elrablásodtól, hogyha szándékosan voltál itt.

-Szimplán féltem, hogy a mexikóiak utánam jönnek.

-Ismerlek már téged Elizabeth. - harapta be ajkait Káin. - Sose mutatod ki, ha félsz. És az a szöveg is elég gagyi, hogy az elmúlt pár hónap csak színjáték volt. Ideje beismerned magadnak az érzelmeidet. - Summer lesütötte pillantásait, mire a férfi gyengéden emelte meg fejét állánál fogva. A lány dühösen préselte össze száját.

-Nekem nincsenek érzelmeim. - jelentette ki mereven, hangja kimért volt.

-Még Carter iránt sem? - kérdezte Káin pimaszul. Elizabeth nem válaszolt. Szótlanul sütötte le tekintetét, majd hátat fordított a férfinak és kimérten sétált vissza az ablakhoz. Gondterhelten meredt az előtte elterülő tájra. Nyilvánvaló volt, hogy még mindig van valami közte és Aiden között. Miután a fiú elhagyta őt, egyiküknek sem sikerült lezárniuk kettejük kapcsolatát. És most, hogy újra találkoztak, a sebek feltépődtek és az érzelmeik fellángoltak. Summer szerette volna visszakapni azt a Cartert, akibe pár évvel ezelőtt beleszeretett, de ahogy teltek a napok, úgy halványodott el ennek a vágynak a beteljesülése is.

-Tudod jól, hogy mit érzek iránta. - felelte végül a lány ajkait harapdálva és óvatosan a férfira pillantott, aki most már mellette helyezkedett el.

-Tudom. - dünnyögte Káin rekedtes hangon. - És irántam...-kezdett bele mondatába és zöld íriszeit egyenesen Elizabethre vezette. - ...érzel valamit?- Summert váratlanul érte a kérdés. Meglepetten tekintett fel a bérgyilkosra.

-Szeretni? - vonta fel szemöldökét. - Nem. - rázta meg fejét és halkan felhorkantott. - De annyi ideje ismerjük már egymást, hogy valamilyen szinten kötődöm hozzád. Talán a tolvajbecsület. - mondta Summer és egy félmosolyra húzta ajkait. - Vagy bajtársiasság. - Káin követte a lány példáját, majd szótlanul meredt maga elé. Elizabeth szeme sarkából figyelte a férfit. Hosszabb barna haja belelógott arcába, amit pár napos borosta fedett. Orra hegyes volt, állkapcsa markáns.

A lány elgondolkozva támaszkodott neki az ablakpárkánynak. Fáradt volt, de ahogy az eddig eltelt éjszakákon, ma sem tudott volna nyugodtan aludni. Félt lehunyni szemeit, mert akárhányszor ellepte őt a sötétség, csak Káint látta, ahogy Hugo Gracias meghúzza a ravaszt és a halálba küldi a férfit.

Pár hónappal azután, hogy Aiden lelépett, Káin és Summer újra találkoztak. A lány pénz hiányában volt, a férfinak meg partner kellett a következő akciójához, így kötöttek ki egymás mellett.

Cigifüst és alkohol szaga keveredett a levegőben. Az ír kocsma kikupálódott azóta, mióta Liz utoljára ott járt. Az ismerős barna boxokban hemzsegtek az emberek, az épület falai zöldben pompáztak. A lány a bárpulthoz sétált és megkocogtatta az előtte álló férfi vállát. Az alak értetlenül fordult hátra, de mikor meglátta Summert, zöld szemei felcsillantak.

-Nocsak, nocsak. Ki tért vissza közénk. - mosolyodott el gúnyosan és belekortyolt italába. - Már kezdtelek hiányolni, Elizabeth.

-El is hiszem. - mondta szarkasztikusan és lehuppant Káin mellé. - A szokásosat kérném. - fordult a csaposhoz.

-Na hát! - kiáltott fel az öreg férfi boldogan, és egyből a párhoz sietett. - Te itt? Milyen régen láttalak már!

-Az elmúlt időszakban Lizzie elég elfoglalt volt. - szólt közbe a bérgyilkos.