Történetünk (AOT [Erwin x Levi /Eruri/])

4. rész

Túléltük az akciót. Senki nem halt meg Erwin osztag vezető felügyelete alatt. Sajnos ez a tény nem mondható el a parancsnokról. Mármint ex parancsnokról. Szinte mindenki meghalt azok közül akik vele tartottak a jobb szárnyban. Miután vissza értünk a falak közé le is mondott és Erwint választotta meg az utódjának. Ezt a döntését nagyon sokan támogatták igy már a visszatérésünk másnapján le is zajlott a ceremónia. Erwin hivatalosan is parancsnok lett. Még ezen a napon este ünneplés képpen beültünk a fiatal parancsnokkal egy kocsmába.

-Erwinre! Az új parancsnokra! – Hange nagy vidáman felemelte sörös korsoját az égbe. Mindannyian követtük és felemeltük poharainkat egy nagy koccintásra.

Nem voltunk sokan. Csak Hange, Mike, Nanaba, Erwin és én. Szűk kis társaság de kellemes volt. Mindenki boldog volt és én ennek csak örülni tudtam. A végén már szinte elvesztettem az időt. A négyszemű úgy ivott mint ha nem lenne holnap és még Mike-t is kihívta egy ivó versenyre. Nanaba és Erwin próbálta vissza tartani a két eszementet de a végén még is csak egy hatalmas ivó verseny lett. A kocsma többi vendége is oda jött az asztalunkhoz és még fogadásokat is kötöttek. Nem volt katonához méltó de én is fogadtam. Mivel nem tudtam dönteni feldobtam egy érmét. A fej volt Hange az írás Mike. Az érme a fejet választotta. Hangera fogadtam.

-Na gyerünk Mike! Mivel kezdjünk!?

-Nyolc korsó sört! – az üvöltöző tömeg közt megjelent a felszolgáló is aki szépen kihozta a söröket majd a versenyzők elé rakta. Négy Hange elött, négy Mike elött. Nagy korsók voltak és minőségi sör volt. Ez mellett pedig már jócskán volt bennük alkohol, nem lesz jó vége de most már kíváncsi vagyok rá.

Még egyet! Még egyet! – végeztek az elsővel majd pedig azonnal neki álltak a másodiknak. A hangzavar hatalmas volt körülöttünk. „Még egyet” ez volt a fő mondatuk amit Erwin is elkezdett egy idő után, míg szegény Nanaba csak fogta a fejét hogy milyen idiótákkal van körülvéve. Átérzem de jelenleg én is az idióták közé tartozok.
-Még egyet. – Nem üvöltöttem mint a csőcselék de nekem is megtetszett ez a mondat.

-Na mi az Hange.. Lassulunk? – Mike az utolsó kortyát fejezte be a harmadik korsónál amit hamarosan Hange is követett.

-Csak egy kis elönyt kapsz te örült! Hahaha! – lecsapta a korsót majd szinte ugyan abban a pillanatban felvették a negyediket.

Mike a felénél letette az italt és kifeküdt az asztalra. Szinte azonnal elaludt és álmában a terítőt szaglászta. A négyszemű befejezte az italt és megint lecsapta az asztalra.

-Éljen!!!

-Ahh!!!

A tömeg tombolt, Hange büszkén felállt az asztalra majd elkezdett úgy nevetni mint aki most szállt alá az örültek paradicsomából. Azok akik Mikére fogadtak szépen oda adták a pénzünket és haza mentek. A csőcselék is szépen lassan eltűnt, a késői órákban sokan indultak haza aludni. Később Hange is fáradtan újra leült az asztalhoz majd a verseny társát követve lefeküdt az asztalra.

Ahh.. Nem hiszem el. Hé felkelni! – a mérges Nanaba rácsapott egyet az asztalra mire mindkét részeg társunk felébredt. -Ideje haza menni! Haza viszem őket. Még igyatok egyet de utána ti is menjetek majd haza. – Nanaba elköszönt tőlünk és magával vitte a részegeket is. Egyedül maradtam Erwinnel.

-Mit szólnál ha inkább elmennénk sétálni? – nem akartam újra elfutni. Beleegyezően bólogattam majd elhagytuk a kocsmát. Egymás mellett sétáltunk a sötét utcákon. Nem beszéltünk csak mentünk előre. Egészen addig míg el nem értük a folyót ami átszelte a várost. Nekidőltem a korlátnak majd a szemöldök felé fordultam. Volt köztünk két méter de így is érezhető volt hogy sokkal nagyobb termete van mint nekem, gyönyörű szemeit le sem vette rólam, egyenesen csak rám nézett, mintha a világ többi része megszűnt volna létezni neki.

-Levi. Akkor miért rohantál el tőlem? – kérdésére egy dobbanást kihagyott a szívem.

-Miért rohantál el tőlünk mikor megkérdeztük hogy hol vagyunk az alakzatba? – kérdésre kérdéssel feleltem. Miért érdekelheti azt hogy miért rohantam el? Ő a hibás az miatt amiért az nap úgy viselkedtem.

-Én is oda fogok költözni a táborhelyre. Mint parancsnok mindig ott kell lennem a katonáim mellett. Meg így minden nap találkozhatok veletek is, a barátaimmal. – Témát váltott és még kínozni is akar?

-Tch... Vak vagy? Inkább hagyj békén és legyél a barátaiddal – Megint elakartam menekülni de Erwin azonnal megfogta a karomat és oda húzott magához.

-Levi. Legyél a szobatársam. Hogy ha reggel felkelek te legyél az első személy akit meglátok. – Erwin kicsit elpirult és már nem fogta a kezem, csak egyenesen mosolygott rám. Elkezdtem érezni az arcom lángolását és a szívem is hevesebben kezdett el verni. Nem bírtam vissza fogni magam. Megfogtam pólójánál és lehúztam egy csókra. Először meglepődött de utána már szenvedélyesen csókolt vissza engem. Erős karjait pedig a derekam köré tette. Mikor abba hagytuk a csókot eltoltam magamtól.

-Rendben. Leszek a szobatársad. – Egymást néztük teljesen vörösen. A pír az arcán még ki is emelte gyönyörű kék szemeit. Órákig tudtam volna nézni.

-Akkor menjünk a bázisra. Haza a kis szobánkba. – a férfi akit szeretek a kezét nyújtotta felém. Úgy éreztem mintha álmodnék. Mily gyönyörű álom. Megfogtam a kezét és együtt pedig mentünk tovább haza. Haza, talán ott lesz majd az otthonom ahol Erwin van? Valóra válhat az álmom hogy otthonom lesz?