Történetünk (AOT [Erwin x Levi /Eruri/])

3. rész

Két hete már hogy papírokat vittem a nagy szemöldökű osztag vezetőmnek, most pedig itt vagyunk egy a szállasunk melletti nagy placcon a többiekkel. Nagy eséllyel a falakon kívülre megyünk és most lesz az eligazítás. Nem bánnám ha tévednék és itt maradhatnék teát iszogatni. A sok szarság a földalatti városban, a sok titán, a társak halála után már csak nyugalmat akar az ember.

-Emberek! – megjelent a parancsnok. Mindenki a szívére helyezte a kezét és őt nézte, kivéve én. Én a mögötte sétáló vezetőmet néztem. Erwint.
Elmerültem a gondolataimba. A kék szemeibe. Egyáltalán nem figyeltem a parancsnok unalmas beszédére. Amikor Erwin beszél nekünk az teljesen más. Lehet csak nekem nem tudom.
-Az eligazításnak vége! Mindenki menjen a csapatába! -Itt a vele járója annak hogy nem figyeltem.

-Hé négyszemű! Gyere egy kicsit. – Félre hívtam egy kicsit Hanget aki pontosan mögöttem állt Moblittal. – Melyik csapatba vagyok?

-Hogy mi? Levi! Azt hittem ennél jobban figyelsz!

-Ne ilyen hangosan! Egek!

-Mi vonta el a figyelmedet!? Vagy te is izgatott vagy a titánok miatt!? Nagyon remek! Segítesz elkapni egyet?

-Nem vagyok féleszű mint te! Csak annyit mondj el kérlek hogy melyik csapatba vagyok.

-Hát én elmondanám csak hát maradjunk annyiban hogy egy cipőben járunk. – Inkább nem mondok semmit. Fogadni mernék rá hogy a titánokról beszélgetett Moblittal. -Kérdezzük meg Erwint. Ő állítja össze mindig az alakzatot.

-Tch.. Azt akarod hogy hülyének nézzen minket?

-Miért eddig nem nézett annak? – Idiótákkal vagyok körülvéve. – Erwin! Gyere ide egy kicsit.

-Te meg mit csinálsz!?

-Meg kell tudnunk hol vagyunk és Erwin barátunk. Ő nem fog kiakadni ezen.

-Sziasztok. Miben segíthetek? – Ez kínos lesz.

-Nos én és Levi nem figyeltünk az eligazításon és hát nem tudjuk hol vagyunk. – Erwin bele temette arcát a kezébe.

-Ti most szórakoztok velem?

-Kérlek Erwin csak mond meg hol vagyunk! Akció után leszidhatsz majd minket! – Hange szinte majdnem térdre borult előtte.

-Erwin. -Mélyen a szemeibe néztem. -Kérlek mond el nekünk. Az akció után önként megyünk majd a parancsnok elé ha azt akarod. – akaratlanul felnyúltam és gyengéden megfogtam a vállát. Erwin mintha zavarba jött volna. Nem tudtam eldönteni.

-Balszárny hátsó közép kettes. Készülődjetek. Hamarosan indulunk. – Gyorsan megfordult és vissza sietett a többi osztagvezetőhöz. Ő is ilyet érzett mikor én menekültem el tőle?

-Gyerünk Levi! Indulunk kell! – Gondolataimból Hange rángatott ki éles hangjával. Hogy bírja ezt Moblit nulla huszonnégyben elviselni?

Mint ahogy mindig felvettem a manőverezőt, megigazítottam ruhámat és elraktam egy törlő kendőt. Gyűlölöm magamon és a pengéimen a titán mocskot. Még akkor is ha egy idő után eltűnnének.
Mivel én lettem az első aki elkészült elindultam a lovam felé. Már a kezdetek óta ő a lovam. Gyönyörű fekete szőre van és nem riad meg egy könnyen. Gyerekkoromban sohasem gondoltam volna hogy egyszer ilyen állatom lesz. Sőt. Még a ló fogalma sem volt tiszta. Megsimogattam a társamat aki fejét neki támasztotta az enyémnek. Elmosolyodtam egy pillanatra. Mosolyomat hamar levettem az arcomról hiszen egyre többen lettek körülöttem. Szépen lassan mindenki elkészült. Akik már voltak kint a falon túl nyugodtak voltak. Tudták mi fog jönni. Ahogy az újoncokra néztem tele voltak energiával és arról áradoztak hogy mennyi titánt fognak megölni. Remélem életben maradnak.