𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒕 𝒉 𝒊 𝒓 𝒕 𝒆 𝒆 𝒏 𝒕 𝒉

Dominik gondterhelt arccal törölte le a szememből kicsorduló könnycseppet, amit érzékelve azonnal észbe kaptam és egy nagy levegőt véve ültem fel az ágyon. Gyorsan áttöröltem az arcomat kezeimmel, és már egyáltalán nem éreztem magamat álmosnak.

Szégyelltem magam, amiért ezek a szörnyű dolgok történtek velem. Dominik egyáltalán nem szolgált rá arra, hogy ne élvezzem vele a szexet, de nekem nem ment. Szörnyű embernek gondoltam magamat. Mardosott belülről a bűntudat, amiért egy ilyen eszméletlen férfi sem tudja kizárni azt a két szörnyeteget. Pedig minden porcikámmal azt akarom, hogy azok a napok örökre elfelejtődjenek. Attól pedig nagyon félek, hogy elmondjam neki, ki vette el a szüzességemet.

- Mi a baj? - éreztem, ahogyan szintén felül, közvetlenül mellém. Nem válaszoltam, csak szótlanul babráltam a körmömet az ölembe ejtve. - Lexi, mondj valamit, mert megőrülök!

Még mindig szótlanul ültem, kitudja meddig gondolkodtam az elmúlt időszakon. Harcoltam a démonjaimmal, akik folyton ott lebegtek előttem, 14 éves korom óta. Senki sem hallgatott meg akkor, mindenki kinevetett, amikor elmeséltem. Anyukám őrültnek gondolt. Utált engem, pedig semmi rosszat nem tettem ellene. Szeretni akartam, de nem tudtam. Mindent megtett, hogy a gyerekkorom tönkremenjen. Férfiaktól férfiakig járt. Egy idő után már követni sem tudtam, kivel is kufircolt. Mindenért engem okolt, illetve apámat, aki hamar otthagyta, nemsokkal születésem után. Fogalmam sincs róla, hogy él-e még, de nem is érdekel. Soha sem kereste a lányát, pedig nagyon vágytam arra, hogy legalább az egyik szülőm foglalkozzon velem.

De egyedül Dóri foglalkozott, a szüleivel együtt. Azt viszont Dóri tudta egyedül, mit műveltek velem, a szülei pedig csak később jöttek rá. És nem is akartam soha senkinek megemlíteni. Most mégis úgy érzem, Dominiknak tudnia kellene róla...

Az aggódó barátom felé fordultam, egy mosolyt erőltetve arcomra. Nem álltam erre készen, még nem...

- Nincs baj - nyúltam kezéért, amit engedett, hogy megfogjak. - Ne haragudj, csak nem tudtam, hogy miért nem tudtam elélvezni én is - nem akartam hazudni annak az embernek, akit ennyire szeretek. De nem tudtam szembenézni a valósággal. Ez egy olyan dolog, amit más sem szívesen újságolna el.

Egy hatalmas kacagás hangzott fel mellőlem, amitől nekem is jobb kedvem lett. Ennek a fiúnak hatalmas hatása van...

- Bébi, nincs olyan probléma, amit ne tudnánk megoldani! - a takaró alá nyúlva férkőzött be tetovált karjával a lábaim közé. Onnantól kezdve pedig mindketten sikeresen kielégülve kezdtük a napunkat.

*

A születésnapom izgalmasan sikerült. A reggeli kiborulásomat teljesen ki tudtam zárni, ugyanis a barátaim nem engedtek unatkozni egyetlen pillanatra sem.

Dominikkal közösen lezuhanyoztunk a reggeli akciónk után, majd a konyhába érve, felöltözve üdvözöltük Dórit és Rault, akik egy meleg öleléssel köszöntöttek fel születésnapom alkalmából.

- Na és mi a mai program? - kérdeztem izgatottan, a számba gyömöszölve a nutellával megkent amerikai palacsintámat. Mind a négyen az étkezőasztal körül ültünk, és a Dóri által készített reggelit ettük.

- Mit szólnál egy kis Müncheni kiruccanáshoz? - ahogy Dóri kimondta, mit is terveztek, szinte azonnal felcsillantak a szemeim. Nem laktunk olyan messze a német várostól, viszont soha sem jártam még ott. Az pedig, hogy a születésnapomon eljuthatok a kedvenc embereimmel, felfoghatatlan.

- Mikor indulunk? - csak ennyit tudtam kérdésére felelni, hiszen olyan izgatottság fogott el, mint amikor valaki megnyeri a lottón a főnyereményt. Bár én úgy gondoltam, hogy tényleg egy nyertes vagyok, ilyen nagyszerű emberekkel.