𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒕 𝒉 𝒊 𝒓 𝒕 𝒆 𝒆 𝒏 𝒕 𝒉

A kettesben eltöltött két napunk felejthetetlenre sikerült. A kibontakozó kapcsolatunkban mély nyomott hagyott, hiszen hatalmas élményekkel gazdagodhattunk. Egy csodálatos hely legszebb látványosságai lenyűgözve hatottak ránk. Régen éreztem magam ennyire boldognak. Dominik személye nyugtatóan hat rám. Azt érezteti velem, hogy biztonságban vagyok. Hiába töltötte be csak a huszadik életévét - vagyis nagyon fiatal hozzám képest - , igazi nőnek érezhettem mellette magam. Szeretve és megbecsülve vagyok általa, ami számomra egy igazi öröm.

Mivel szörnyű vagyok ajándékozás tekintetében, rengeteget gondolkodtam, mit is vehetnék egy olyan fiúnak, aki bármit megszerezhet magának. Így esett a választásom egy igazán szép órára, amit a hétköznapokon előszeretettel viselni szokott. Az arca boldogságot sugárzott, ahogyan megpillantotta a csomagolásban ajándékát, így valamelyest megkönnyebbültem.

Aznap a hegyekben folytattuk a kirándulásunkat, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tóra és a városra. Közben sikerült rengeteget beszélgetnünk és nevetnünk. Számomra mindennél többet jelentett, hogy egy ilyen fantasztikus emberrel ismerkedhettem meg.

Nagyon szomorú voltam, amikor a kellemes hétvége után vissza kellett rázódnunk a szürke őszi hétköznapokba. A kórházban minden ment a maga módján. Betegek jöttek és mentek, nem unatkoztam a munkanapjaimon. Sokat munkálkodtam az éjszaka folyamán, amitől nagyon el voltam keseredve. Sokszor aludtam volna inkább Dominikkal otthon, a puha ágyamban, minthogy a kórház folyósóin rohangáljak. De az élet nem kívánságműsor. A kötelezettségemet kellett cselekednem.

Dominik nagyon jól haladt a gyógyulásában. Egyre komolyabb edzéseket végzett, bár a csapatba még nem térhetett vissza. Minden igyekezetemmel szerettem volna támogatni őt a felépülésében, minden orvosi tudásomat szerettem volna átadni, és örültem, amikor rövid idő alatt sikerült hatalmas szinteket lépnie.

Amikor tehettük, együtt töltöttük a szabadidőnket. Szinte minden éjszakát - amikor nem a munkában temetkeztem - nálam töltött, és egy jó film mellett, összebújva élveztük egymás társaságát. Sokszor például csak sétálgattunk a városban. A hideg időjárás ellenére minden percét élveztem, hiszen azzal a fiúval lehettem, aki teljesen elcsavarta a fejemet, és felolvasztotta a kemény szívemet. Ebben az egy hónapban minden tökéletesen alakult, talán túl tökéletesen is.

Lassan elérkezett a december, ami az én születésnapomat is jelentette. Pár éve már nem igazán örültem ennek az ünnepnek. Rettentően félek az öregedés gondolatától, főleg így, hogy a 23 életévemre ébredtem egy szombati napon. Dominik mozgolódására lettem figyelmes az ágyban. Dominik felé fordulva pislogtam fel a halovány hajnali fényben. Barátom elragadó látványára lettem figyelmes, ahogyan a fekete mobilját nyomkodta. Kissé borostás arcát megvilágította a készülékből szűrődő fény, amitől szívem hevesebben kezdett verni a mellkasomba. Nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam meg csodálatos arcát, amit bármikor meglátok, egyre jobban szerelmes leszek.

- Ne bámulj ennyire, mert zavarba jövök! - mosolyodott el, miközben kócos fejét felém fordította.

- Miért hiszed azt, hogy minden körülötted forog? - játékosan megforgattam a szememet. - Túlságosan egoista vagy, Szoboszlai - nevettem fel, természetesen nem gondoltam komolyan. Bármit lehet rá mondani, de azt, hogy egoista, azt a legkevésbé.

Nem kaptam választ, csupán egy párnát éreztem arcomhoz csapódni. Tetetett felháborodással, nem törődve az álmossággal, ültem fel az ágyban, és a saját párnámat megfogva ütöttem meg Dominikot. Minden erőmet beleadva csapkodtam a vigyorgó arcát, de csak hatalmas nevetést hallottam mellőlem.

Amikor már úgy gondoltam, hogy megérdemelte, amit kapott, visszatettem a párnát az eredeti helyére, majd én is visszafeküdtem rá.

- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen harcias vagy - jelent meg előttem kissé fáradt arca, ahogyan testem mellett megtámaszkodott kezeivel. Mellkasunk szinte teljesen összeért. A vágy szinte azonnal eluralkodott rajtam, ahogy ennyire közel kerültünk egymáshoz. A levegőt szinte kapkodtam az izgatottságtól, valamint Dominik meztelen felsőtestétől, ami a támaszkodástól befeszült, így az izmai jól kivehetőek lettek. Borostás arcát egy elképesztő félmosolyra húzta, szemeivel pedig szinte égette a bőrömet. Kezemmel tarkójához nyúltam, és amilyen gyorsan csak lehetett, lehúztam magamhoz egy csókra. Egy csókból egyre több lett, hiszen a szenvedély mélyen utat tört bennünk. Annyiszor vágytam már arra, hogy végre igazán együtt lehessünk, de ez eddig nem történt meg. Féltem attól, hogy olyan rossz lesz, mint évekkel ezelőtt. Rettegtem a tudattól, hogy valakivel intim kapcsolat alakuljon ki, de abban a pillanatban félre akartam tenni a gátakat magamban. Teljesen Dominiké akartam lenni, hiszen szeretem őt.