𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒔 𝒆 𝒗 𝒆 𝒏 𝒕 𝒉

A bizonyos beszélgetés óta Dórival eltelt négy hét. Ebben az egy hónapban semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy dolgoztam, ráadásul szinte mindig az éjszaka folyamán. Rettentően unatkoztam Dominik nélkül, pedig csak két napig találkoztam vele. Abban a két napban viszont annyira a szívemhez nőtt, hogy nehezen viseltem a hiányát. Üres volt a kórház nélküle.

Viszont nem hanyagoltuk el egymást. Minden nap keresett, vagy írt vagy pedig telefonon kommunikáltunk. A szívem hevesen dobogott, amikor először megláttam a nevét a kijelzőn, amint hívást indított velem. Rögtön utána történt, miután utoljára láttam őt a kórházban. Megmelengette szívemet, hogy ez a fiú nem felejtett el engem, ráadásul még ő kereste a társaságomat.

Szinte mindenről beszélgettünk és azt éreztem, hogy megtaláltam a másik embert, akiben kezdek mélyen megbízni. Nem mondanám azt, hogy nem félek tőle, hiszen benne van a pakliban, hogy eljátsza a bizalmamat.

Dominik Magyarországon tartózkodott ebben a négy hétben, úgyhogy nem tudtunk találkozni. Otthon gyógyult, és mindig örömmel mesélte, hogy mennyivel jobban érzi magát. Egyszer járt Salzburgban, akkor is egy kontroll vizsgálaton, viszont mentek is egyből haza, így nem láthattam. Pedig mennyire akartam vele találkozni. Látni őt élőben és szorosan megölelni férfias testét. Számomra mindennél többet jelentett volna.

Éppen a konyhában tevékenykedtem és egy egyszerű vajas kenyeret dobtam össze magamnak, majd azt jól megsózva, leültem az asztalhoz és a telefonomat magamhoz véve ellenőriztem Dominik üzenetét, amiben érdeklődött, hogy mit csinálok.

Mielőtt válaszolhattam volna, Dóri jelent meg mellettem, aki hatalmas vigyorral és csillogó szemekkel várta, hogy mondhassa a legfrissebb hírét. Túl jól ismerem ezt a nőszemélyt.

Lemondóan zártam le a telefonom képernyőjét és sóhajtva néztem rá a türelmetlen lányra, aki azonnal bele is kezdett a mesélésbe.

- Ma elmegyünk bulizni, úgyhogy lassan menj és készülődj!

Az égig emelkedő szemöldököm adta Dóri tudtára, hogy meglepődtem. Azon az estén mindent szerettem volna csinálni - főleg a focistával beszélgetni -, de bulizni semmi kedvem nem volt.

- Muszáj? - húztam el a számat, miközben haraptam az egyszerű ételemből.

- Egész nap azt a hülye telefonodat nézed - mutatott a régebbi IPhone készülékre, ami pont akkor rezdült meg, miszerint üzenetem érkezett. - Itt az ideje bulizni egyet! - csapta össze a két tenyerét izgatottan, majd felállva elhagyta a konyhát. Meg sem várta a válaszomat, így beletörődtem a sorsomba.

pataki_lexi Dóri elrángat ma este bulizni🙄

szoboszlaidominik Miért érzem azt, hogy semmi kedved elmenni?

pataki_lexi Jól érzed...

szoboszlaidominik Ennyire nem tudsz elszakadni tőlem?😏

pataki_lexi Miből gondolod, hogy miattad nem mennék?

szoboszlaidominik Csak reménykedem benne😝

Csak mosolyogva figyeltem a képernyőt, azon belül is a fiúval történő beszélgetésünket. Számtalan alkalommal zavarba tudott hozni, amióta ismerjük egymást és bevallottam már magamnak, hogy teljesen máshogy viszonyulok hozzá, mint bármilyen másik sráchoz, aki valaha az életembe került.

Lezártam a képernyőt és ahogy elfogyasztottam az uzsonnámat, elmosogattam a piszkos tányérokat. Utam egyből a fürdőbe vezetett, ahol minél gyorsabban letusoltam és megmostam hosszú barna hajamat, hiszen számítottam arra, hogy Dóri utánam órákra el szokta foglalni a fürdőszobát. Ez most sem történt másképp, ugyanis nem zavartatva magát, becsörtetett a helyiségbe, miközben én éppen csavartan testemre a törölközőt.