𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒕 𝒉 𝒊 𝒓 𝒕 𝒆 𝒆 𝒏 𝒕 𝒉

Pillanatok teltek el, de a focista már a hatalmas pizsamaként szolgáló pólómat húzta át a nyakamon, ami alatt nem viseltem semmit. Nem szégyenkeztem előtte, hiszen nem először látott engem teljesen csupaszként, de mégis olyan izgatottsággal élveztem, ahogyan dús ajkai csókokkal halmozták el mellkasom szinte minden pontját. Kezével szinte azonnal belenyúlt a bugyimba, ahol ujjaival is sikerült a lehető legjobban kényeztetnie. Szerettem volna elfojtani a nyögéseimet, hiszen Dóri barátnőm a másik szobában - valószínűleg - aludt.

Nem tudtam nem élvezni, de szerettem volna végre ténylegesen lefeküdni Szoboszlai Dominikkal. Tudtam, hogy ő is vágyott rá, és nem fog tudni sokáig várni, hiszen a férfi nemhez tartozik. Nem adott okot arra, hogy ne engedhessem magam neki teljesen.

- Domi! - szóltam neki halkan, de mintha meg sem hallotta volna, így nagyobb hangerővel ejtettem ki nevét, kissé eltolva magamtól. - Dominik! - csillogó szemekkel figyelt fel az arcomra, várva, mit is szeretnék mondani. - Nem így szeretnék elmenni - mosolyodtam el, miközben alsónadrágja széléhez nyúltam, készülve megszabadítani tőle.

Látszott először egy kis értetlenség az arcán, de hirtelen egy hatalmas vigyor jelent meg a száján, amint eljutott az agyáig, mit is kértem tőle.

- Biztos? - mintha egy kis bizonytalanság átsuhant volna tekintetében, de hamar biztosítottam arról, hogy teljes mértékben komolyan gondoltam.

Egy szempillantás alatt megszabadítottuk egymást az utolsó ruhadarabjainktól. Nehezen tudtam ellenállni Dominik testének, ahogy kikelt az ágyból és a széken lévő nadrágjához lépve elővett egy kis szürke csomagolást. Fogával sikerült felbontania, majd a megfelelő mozdulattal felhúzva magára, szinte azonnal magam felett találtam ismét. Fejem mellett megtámaszkodott egyik kezével, másikkal pedig a bejáratomhoz pozícionálta magát.

- Ha nagyon fáj, akkor...

- Csak csináld már! - nevettem fel, félbeszakítva mondandója közepén.

Alig habozott, nagyon óvatosan csúszott belém. Nem mondom azt, hogy nem fájt, viszont sokkal kellemesebb és élvezetesebb volt, mint amire emlékeztem. Amikor már teljesen elveszett bennem, és látta, hogy nem fáj annyira, elkezdett bennem először lassan mozogni. Nem volt kellemetlen, főleg úgy, hogy tudtam, Dominik nagyon figyel rám.

Egyre inkább gyorsított mozgásán, így mégjobban sikerül élveznem a szituációt. Láttam Dominikon, hogy hamarosan teljesen átjárja testét az élvezet, így rásegítve erre, kezeimet levezettem formás fenekéhez, amibe belemarkoltam. Egy mélyről jövő nyögést engedett el, miközben teste megremegett. Egy pár levezető lökés után kihúzódott belőlem, és a testén lévő izzadtságcseppekkel dőlt le mellém.

Hatalmas vigyorral figyeltem, ahogy lehunyt szemmel próbálta normalizálni a légzését.

- Valakinek több erőnléti edzésre lenne szüksége! - szinte egyből pimasz arcomra kapta csodaszép szemeit.

- Rettentően vicces vagy! - forgatta meg a szemeit, de belőlem csak egy hatalmas kacajt tudott kiváltani.

Amíg kiörömködtem magam rajta és a neki szánt poénomon, elővett egy tiszta zsebkendőt és a használt óvszert belecsomagolta. Otthagyva az éjjeli szekrényemen fordult vissza felém.

- Nyugtass meg, hogy te is élvezted - másodpercig tartó bámulása után megszólalt. Nem kicsit lepett meg a mondata. Az viszont nagyon jól esett, hogy érdekelte az én élvezetem is. Csak egy határozott bólintást kapott válaszul. - De nem élveztél el - jelentette ki, amivel pontosan tisztában voltam én is. Dominik isteni, minden szempontból, de talán a múltamból hozott rossz emlékek meggátoltak abban, hogy igazán elengedjem magam. Hiába akartam minden erőmmel ellökni magamtól annak a két embernek az emlékét, nem tudtam. Gyűlöltem őket teljes szívemből, amiért örökre megpecsételtek. Egy életen át kell viselnem a mocskukat, amiket rajtam hagytak.