Haikyuu!! Oneshots // KÉRÉSEK ZÁRVA //

Kenma X Reader

~~~

Kon'nichiwa!

Úgy láttam, hogy tetszett nektek az előző Kis Puding X Readerem, ezért jött az ihlet és úgy gondoltam "Miért is ne?". Drága barátnőm nagy örömére Kuroo X Reader friendship is került bele, amit próbáltam nem eltúlozni, de eléggé ki is használni... Többet nem is mondok!

Remélem el fogja nyerni tetszéseteket! ^^

~~~

Game Over

- Szia, [Név]! - köszönt Kozume a megbeszélt helyen.

- Hello, Kenma... - néztem csalódottsággal szememben.

- Miért szerettél volna találkozni? Menjünk be és meséld el! - és kinyitotta az ajtót, amin ugyan fájdalommal tele, de átmentem.

Leültünk és odajött egy nő hozzánk.

- Jó reggelt! Mit kérnének? - mosolygott, de most nem volt energiám viszonozni.

- Egy cappuccinot - mondtam.

- Kettőt - szólt a mellettem ülő is.

Próbáltam először nem a témáról beszélni, csak hallani az alap dolgokat róla újra és újra, mint régebben is. Közben meghozták a rendelésünket.

- [Név]... - szólított komolyan, mire felkaptam a fejem.

- Igen?

- Ne keríts kérlek... Miért hívtál ide? - tért a lényegre halkan.

- Ugye... Harmadévesek vagyunk és jövőre... - kezdtem volna.

- Ezzel nem mondtál újat, nem hiszem, hogy ez lenne amiért hívtál - és hangjában már az idegességet és a siettetést is hallottam kicsit.

- Oda akartunk menni mindketten ahová Kuroo is jár, téged pedig fel is vettek, igaz? - sóhajtottam.

- Igen. És?

- Nos, engem nem - néztem ki fejemből érzelem mentesen.

- Oh - hirtelen nem bírt semmit mondani. Sose volt a szavak embere, de ilyenkor valóban nagy kihívás neki támogatni vagy együtt érezni.

- Viszont... Felvettek egy másik szuper helyre, ahol médiát tanulhatok - folytattam.

- Hol van?

- Az ország másik felén - és továbbra se mertem arcára pillantani.

- Az... jó messze van - hajtotta le fejét.

- Tényleg nincs közel. Ilyenkor pedig számomra egy értelmes döntés létezik. Te menj Kuroohoz, ez már egy éves terv, neki és neked is jó lesz. Én, majd elmegyek abba a távoli egyetemre, viszont... viszont nem akarom, hogy szenvedés legyen a jövőnk. Kenma, mindkettőnknek ártana a távkapcsolat, nem tudnánk megoldani, hidd el. Gondoltam nyár elején szólok, hogy mielőbb megszokjuk. Igazából nem szeretném tovább kínozni magunkat, ennyit szerettem volna - álltam fel.

- Neked ennyit jelentett minden? - emelte fel végre lehajtott fejét.

- Nekem mindent jelentett a kapcsolatunk, de... pont ezért nem akarom elrontani a szenvedő távkapcsolattal - néztem egyenesen rá.

- Éppen most rontottad el helyette, esélyt sem adtál neki - morogta.

- Így, itt, most tudtuk a legjobban és leggyorsabban lezárni. Számunkra itt van a Game Over - erre könnyes szemeivel találtam szembe magam.