Haikyuu!! Oneshots // KÉRÉSEK ZÁRVA //

Bokuto X Reader

~~~
Nos, fáradt vagyok, de muszáj még Bokutonkkal egyet írnom, mert nem lehet őt megunni sosem<3 kis Akaashi X Reader pillanatokat is raktam az elejébe, úgyhogy az Akaashi simpek örülhetnek! >w<

~~~

Az angol zseni bagoly

- Légyszi, [Név]! Csak te vagy nekem! - könyörgött reménytelenül Bokuto, hogy megsajnáltassa magát velem.

- Na, meg persze Akaashi - kommenteltem.

- Már megszoktam ezt Bokuto-santól - sóhajtott az említett.

- De Akaashi azt mondta, hogy dolga van! Neked is van valami dolgod? Ha van, akkor muszáj őt tovább nyaggatnom! - esedezett a bagoly fiú.

- Légyszi - mondta Keiji, aki ugyan nem adott ki hangot, de le tudtam olvasni a szájáról.

- Nos... éppenséggel...pont ráérek ma... na meg holnap is - morogtam.

- Ez az! Akkor várlak a suli előtt! Sziaaa~ - pattogott el boldogan.

- Ketten vagyunk! - kiáltottam utána.

- Tipikus Bokuto-san - jegyezte meg a feladó mellettem.

- Viszont, akkor megkaphatnám? Tudod... mire célzok... Amit megbeszéltünk - próbáltam rávezetni.

- Persze, itt is van. A füzet, amelyben Bokuto-san összes hangulatát leírtam részletesen. Jobb, ha inkább fejből megtanulod, de a tapasztalat után tanul az ember a leggyorsabban, mint én -, mire benyúlt a táskájába és kihúzott egy baglyos füzetet, amin nagybetűkkel valóban fel volt írva:

"Bokuto-san Hangulatai - Hangulatváltozásai
Mit csinálj és mit ne bizonyos helyzetekben?
Kézikönyv Kezdőknek,,

- Ezer hála Keiji! - köszöntem meg, majd gyorsan elraktam a füzetet és féloldalasan gyengéden megöleltem, utána pedig már futottam is órára.

Tehát a tények:
Bokuto Kotaro, a Fukurodani fiú röplabda csapat kapitánya - egyben bagoly sereg vezére - megkért, hogy segítsek neki a félévi vizsgánál, mert a 100 pontból 50-t el kell érnie és már ugyenkkor tavaly is csak 57 lett neki... Nem az eszéről híres, ha csak nem röpiről van szó. Meg se kérdezte tulajdonképpen, hogy hánytól lenne nekem jó, csak elég volt az, hogy "ma" és kijelentette, hogy találkozunk a suli kapujában. Még csak fogalma sincs az órarendemről! Annyi szerencséje van, hogy Keijivel osztálytársak vagyunk, de attól angolon és egyéb pár tantárgyon más csoportba kerülünk, ilyenkor elfelezik az osztályt. 8 órám van minden pénteken, most a hatodikon ülök. Megkérdeztem Keijit, hogy van-e edzésük, de elmondása szerint ma elmarad, pont ezért kért meg ma Kotaro. Pontosabban ezért könyörgött.

Végigszenvedtem még a maradék órákat és szünetekben, vagy amikor csak tudtam a füzetet tanulmányoztam, amit Keiji adott. Mikor vége lett az összes órámnak kimentem a kapuba.

- Hey hey hey! [Név]! [Név]! - ordítozott a bagoly, amitől mindenki elkezdett bámulni és legszívesebben elsüllyedtem volna, de ezt nem tudtam megtenni sajnos...

- Oi, halkabban, Kotaro! Nem órád lenne még? - kérdeztem gyanakodva.

- Elmaradt az utolsó! - vigyorgott őszinte örömmel.

- Tch, szerencsés - húztam a szám, mivel nekünk persze mindig küldenek be minimum helyettes tanárt ilyenkor.

- Hey, hey, heeey~ indulhatunk hozzám? - és válaszomat meg sem várva már nagy léptekkel haladni kezdett miközben magával húzott karomnál fogva.