Haikyuu!! Oneshots // KÉRÉSEK ZÁRVA //

Osamu X Reader

~~~

Hey hey heeey röplabda bajnokok!
Itt is lenne egy kis Osamu X Reader kedves sanyi_fox kérésére! Ha olvassátok és már rájöttetek a lényegre, de úgy vélitek, hogy Reader-chan elég lassú felfogású ebben a részben, akkor kitartást kívánok, ne kapjatok agyvérzést a türelmetlenségben és próbáljatok nyugodtak maradni! XD
Ezek után remélem nem döntöttél úgy, hogy ez nem neked való, szerintem a Samu simpeknek - vagy bárkinek, aki hisz még rajtam kívül a Miya Twins Supremacyben - érdemes elolvasni :3
Remélem tetszeni fog! ^^

~~~

Legjobb tréfánk

Április 1. Mégis ki lehetett olyan nagyon ,,okos", aki kitalálta, hogy ilyenkor meg kell tréfálni az embereket? Számomra semmit sem jelent ez igazán. Minek prankelném meg a barátaim? Hogy megharagudjanak rám? Semmi értelme.

Ma is szokásosan felkeltem, megreggeliztem, fogat mostam, felöltöztem és elindultam a suliba.

- Szia [Név]! - köszönt hátam mögött Atsumu, a legjobb barátom.

- Oh szia... sztok! - tettem hozzá, mikor hátrafordultam és észrevettem, hogy Osamu is ott sétál mellette.

Csak intett egyet és megálltam, hogy közelebb érjenek. Mindig végig szoktuk beszélgetni az utat 'Tsumuval - pontosabban végig baromkodjuk -, de most visszafogottan válaszolt a kérdéseimre. Mintha kettő Osamuval sétáltam volna... De igazából ez nem is lenne olyan rossz... Igen, Atsumuval mindig együtt vagyunk, de általában a másik Miya is ott van és, habár ugyanúgy néznek ki, a tulajdonságai miatt 'Samuba estem bele. A szőke ezt már vagy egy éve tudja és kíváncsi, hogy mikor leszek elég bátor ahhoz, hogy elmondjam öccsének mit érzek iránta. Viszont továbbra is úgy gondolom, hogy a szürke hajú csak egy idiótának gondol, aki a testvérével baromkodik és kötelező elviselni. Persze Atsumu mindig erősködik, hogy engem nem soha lehet utálni -, ami persze erős túlzás véleményem szerint -.

Amikor odaértünk a suliba jól gondoltuk, csomó roppant ,,értelmes" diák próbált megprankelni mindenkit. Sunával összefutottunk, aki egy kisebb esernyővel járkált, ha pedig bármikor átlépett egy küszöböt kinyitotta és maga felé tartotta a tárgyat, nehogy a nyakába boruljon egy vödör víz. Sajnos mi nem voltunk ennyire átgondoltak, így nem hoztunk magunkkal ilyesmit. Beléptem az osztályba és elfelejtve Rintarot arra kaptam fel a figyelmem, hogy egy cserép lefordul és tartalma vele együtt zuhant. Már készültem volna az égésre, de máshogy sült el. Két kar hátulról megfogott és magával rántott az ajtón kívülre, olyan lendülettel, hogy a földre estünk, de neki jobban fájhatott, ugyanis végig ölében voltam.

- Ez... festék?! - akadt ki a harmadik személy. Felnéztem és a felháborodott Osamut láttam. Ezek szerint...? Lassan megfordultam és Atsumuval találtam szemben magam.

- Jól vagy? - nézett mélyen szemeimbe.

- Igen. És te? - erre csak bólintott egyet és elmosolyodott, közben arca pedig lángokban állt.

Miért pirult el? Hiszen legjobb barátok vagyunk és ezelőtt is voltunk már hasonló helyzetben. Amikor a szobájában a kedvenc sorozatunkból maratont tartottunk, akkor még közelebb voltunk egymáshoz, de nekünk ez természetes, nincs miért zavarba jönnünk.

Ezek után az összes óra alatt együtt mozogtunk az ikrekkel az épületben, mivel szerencsére egy osztályban is vagyunk. Extra óvatosan járkáltunk vagy ültünk le bárhová is. Aztán eljött az ebéd idő és lementünk az étkezőbe.