Flowers from 1970 [Magyar fordítás]

Időkapszula

Dream és George más módot találtak a kommunikációra, George-nak pedig az a zseniális ötlete támadt, hogy Dream egy időkapszulát hagyjon elásva valahol a hátsó kertben, hogy George megtalálja.

George feltöltötte a számítógépére a munkaprojektjét, és kisétált a nemrég vásárolt lapáttal. Dream elmondta neki, hogy a kerítés melletti sarokba tette, és remélte, hogy senki sem vette ki, mióta odatette.

Ezzel az információval George ásni kezdett. Fizikailag nem volt a legerősebb, de kitartóan szúrta az ásót a hideg földbe.

A szeme sarkából látta, hogy valaki őt nézi. Furcsán nézhetett ki, hogy egy gödröt ás a hátsó kertjében. Úgy nézhetett ki, mint aki sírt ás, hogy beledobjon egy holttestet. George vállat vont a férfi felé, ami arra késztette, hogy elsétáljon.

A férfi távozás közben gyorsan belenézett egy zsebében lévő jegyzetfüzetbe, és leírt valamit. George megijedt, hogy gyanús jegyzetek voltak, amiket jelenteni fog a rendőrségen.

Már több mint 15 perc telt el, és George felsóhajtott. Vetett egy pillantást a földön heverő földkupacra, és megrázta a fejét. Valaki biztosan megtalálta előtte a kapszulát.

Éppen azon volt, hogy a földet, amelynek kiásásán oly keményen dolgozott, visszalapátolja a gödörbe, amikor egy fénysugár érte el a szemét. Ott, a földbe temetkezve egy fémdarabka látszott.

George szeme tágra nyílt, amikor újra az ásóért szaladt, és addig piszkálta a földet, amíg egy pille alakú fémtartályt nem talált. Rá volt ragasztva egy ragasztószalag, rajta a "George" szóval.

Nem is fáradozott azzal, hogy visszalapátolja a földet, hazaszaladt, hogy leöblítse a konténer külsejét, és becsoszogott a szobájába.

Éppen időben, amikor a telefon csörögni kezdett. George felvette: "Dream! Megvan a kapszulád."

Dream felkacagott, "Szóval így van. Hát nyisd ki, kíváncsi vagyok, hogy a benne lévő dolgok meddig élték túl."

George-nak eltartott egy darabig, mert a rozsda egyfajta zárat képzett a varratok között, de végül olyan erővel pattant ki, hogy George egy nyögéssel hátradőlt egy kicsit.

"Jól vagy?" - Dream aggódva kérdezte a telefonba.

George felelt, "Igen, jól."

A kapszulában lévő néhány dolog szétszóródott a padlón, mivel így nyílt ki. George megragadta az első dolgot, amit meglátott.

Ráhunyorított: "Pú-Fú?" Megpróbálta elolvasni a csomagolást.

"Igen!" - Dream izgatottan mondta, "Imádom azokat."

"Mi ez?" - Az orrához tartotta, és beleszagolt, olyan szaga volt, mint a romlott cukorkának.

"Ez rágógumi. Nézd meg a lejárati dátumot." - Dream utasította.

A csomagoláson egy alig látható tintafolt jelezte a lejárati időt. "1971. augusztus 22." - George hangosan felolvasta. "Nem hiszem el, hogy ez sosem vonzotta a hangyákat."

George az asztalára tette az édességet, és valami másért nyúlt, amit a padlón talált. Egy kő volt az.

"Ez kvarc?" - Kérdezte George.

"Igen. Ez a kedvencem." - Vallotta be Dream.

George szorosan a kezében tartotta, "Akkor miért nekem adod?"

Dream az ágyán feküdt, hagyta, hogy a háttérben a lemezei szóljanak, és a tapétát bámulta.

"Akkor miért nekem adod?"

Hogyan válaszolhatott volna erre Dream? Azért adta George-nak, mert azt akarta, hogy a kedvenc embere megkapja a kedvenc dolgát, de mindez annyira rossz volt. Törődött valakivel, aki még nem is létezett.

Ő törődött a legjobb barátjával, Sapnappal is, de nem úgy, mint George-al, akivel még csak nem is találkozott.

"Dream?" - George a telefonba motyogta.

"Ó... igen, azt hiszem, csak nem hiszem, hogy a jövőben szükségem lesz rá." - Válaszolt őszintétlenül.

"Hm, rendben." - George hangja úgy hangzott, mintha kapkodná a fejét, hogy még több tárgyat összeszedjen.

A kapszulában más apróságok is voltak, például egy régi zenei kazetta és baseballkártyák. Egy idő után George meglátott egy kis dobozt, és a szeme elé tartotta. Aztán kinyitotta, száraz, repedezett és lejárt (korábban) mészfesték volt benne, ami most sötétzöld volt.

"Mit nyitottál ki?" - Dream halkan megkérdezte.

"Zöld festéket." - George belemártotta az ujját, és amit látott, meglepte. Az ujja beletört a kemény, repedezett rétegbe, és egy vizes, tartósított mészfestékbe, amelyről biztos volt benne, hogy az eredeti szín.

"Most már biztos csúnya, ugye?" - Dream viccelődött, de George a festékkel borított ujját nézte.

"Nem, ez tökéletes."

Georgenak volt egy ötlete. A konzervdoboz egy jó részét a kezére öntötte, és az egyik ujjával szétkente.

"Ott vagy? Mit csinálsz?" - Dream kérdezte, de George a hálószobája falához lépett.

Rápillantott Dream kézlenyomatára, és egy mozdulattal közvetlenül mellé helyezte a festékkel borított kezét. Érdekes volt a kezük méretbeli különbsége, valamint az a részlet, hogy Dream kézlenyomata régi és repedezett volt, míg George-é tiszta, friss és még mindig élénk színű.

George tiszta kézzel megragadta a telefont, "Igen, itt vagyok".

"Mit csináltál?"

George a két kézlenyomatot bámulta, "Semmit." - Motyogta.

"Ó." - Drem mormogta, "Hát van még egy dolog benne. A kapszula belsejéhez ragasztva. Megnézheted, de le kell tennem a telefont."

"Miért?" - Kérdezte George.

"Szia, George. Jó éjszakát." - Dream elköszönt, és még mielőtt George magyarázatot kérhetett volna, a kapcsolatuk megszakadt.

George sóhajtva tette le a telefont, és megnézte a kapszula belsejét.  A belsejében egy darab papír volt. Egy polaroid.

Dream volt az. Látszólag őszinte, egy másik személy által készített fotó volt. Mosolygott, gyönyörű szőkés haja volt, és magas termetű. Egy házimacskát tartott a kezében, és éppen abban a hálószobában volt, amelyben George.

George úgy gondolta, hogy nagyon jóképű. Kezdett elálmosodni, és a fényképet szorosan magához szorítva lehunyta a szemét.