Flowers from 1970 [Magyar fordítás]

Kristály labda

George kulcsaival a kezében lépegetett háza lépcsőjén komor tekintettel.

A környék csendes volt. Időnként elhaladó autók törték meg a némaságot, ám ez nem segített George elszigeteltségével és magányosságával folytatott küzdelmén.

Minél csendesebb volt, annál hangosabbak voltak gondolatai. Mikor belépett üres otthonába, akkora csend uralkodott el, hogy egy gombostű leesése is jól hallható lett volna.

Fölvánszorgott szobájába, kabátját a kezében tartva, miközben kulcsait az íróasztalára dobta, majd az ágyára rogyott.

Várt egy darabig, az elméje volt az egyetlen dolog ami társaságot nyújtott neki, és ez nem volt jó társaság. Minden csak a megbánásról és a szebb jövőről szóló forgatókönyvek voltak, ha a múltban jobb döntéseket hozott volna.

Hirtelen egy csengést hallott a szoba túlsó végéből. Ez nem az ő telefonja volt.  Az öreg, ütött-kopott mobiltelefonból jött a hang, amit akkor talált mikor ideköltözött.

Heteket töltött a megjavításával, de végül feladta, de most működőképesnek tűnt.

Odafutott a telefonhoz, majd beleszólt, "Helló?"

"Szia Sap, el tudod hinni, hogy Schlatt vezér a mai nap hunyt el szívinfarktusban? Ez hihetetlen!"- motyogott egy férfi a telefon másik oldalán.

"Bocsánat, de valószínűleg rossz számot hívo-.. Várjunk, ma?" - kérdezte George összezavarodva.

"Ohh elnézést kérek, de igen, ma. Kint van az újságban." - a hang válaszolt nem törődve azzal, hogy rossz számot hívott. 

George felhúzta szemöldökét. "Mindketten Florida vezetőjéről beszélünk?"

"Igen, ki másról?" - a férfi válaszolt. A vállrándítás tisztán kivehető volt a hangján.

"Schlatt vagy 50 éve halt meg, tudtad?" - George meg volt győződve róla, hogy vagy egy nagyon  műveletlen emberrel beszél, vagy csak teljesen meg van őrülve a telefonáló.

A férfi hangosan felnevetett. "Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem emlékszem, hogy Schlatt 1920-ban halt volna meg."

Ekkor döbbent rá George, hogy ez az ember nagyon nem tud matekozni. 50 éve nem 1920 volt. 

"Mindenki tudja, hogy ez 1970-ben történt. Majd a jobb kezét, Tubbot majdnem meggyilkolták másnap. - mondta George. 

Nem tudta miért akarta ennyire kijavítani a férfit, mégis megtette.

"Tubbo? Tubbot mindenki szereti. Ő most jól van, és éppen beszédet tart, hallgasd. - úgy hallatszott, hogy a telefon mozgolódik, majd hirtelen rádióra kapcsolt.  

A rádió alig hallatszott, de George ki tudott venni belőle szavakat, mint például "Ez egy tragikus veszteség.", és ilyenek. Határozottan úgy hangzott, mint Tubbo.

George realizálta, hogy egy őrült emberhez beszélt, és letette a telefont. Lefeküdt az ágyába, és nem több, mint 3 percig gondolkodott a telefon beszélgetésen elalvás előtt.

Másnap volt. George felvitt a szobájába egy tál müzlit reggelinek. Bámulta telefonját, és várta a "Hogy vagy?" üzeneteket, amelyek úgy tűntek sosem érkeznek.

Bekapcsolta számítógépét, nézett videókat, mikor a régi telefon újra megszólalt.

Elgondolkozott egy kicsit. Vajon akar ő megint egy őrült emberrel beszélgetni? De hát, nem volt senki, aki beszélgetett volna vele. 

Sóhajtott, majd felvette a telefont. "Hel-"

"Honnan tudtad?" - szólalt meg ugyanaz a férfi a telefonba.

"Mit?"

"Tubboról. Hogy valaki megpróbálta megölni őt ma." - kérdezte komoly szándékkal. 

George forgatta szemeit. "Megmondtam. A városban mindenki tudja. Tanultunk róla az iskolában, meg ilyenek. Te nem? Egyébként miért mondod azt, hogy 'ma?"

"Mennyi nálatok a dátum?" - a férfi kérdezte Georgeot. 

"Öööö.." - George elővette telefonját, hogy megnézze a dátumot. "2020. július 28."

Semmi válasz. Csak hangos levegővétel. 

Kis idő után a férfi újra megszólalt, "Itt a dátum 1970. július 28."

Ez erősítette meg Georgeot, hogy bárkivel is beszélt, biztos őrült. "Nézd, hogyha ez valamiféle átverés, én leteszem a telefont. Ez nem az én mobilom, és nem én vagyok 'Sap', akárki is legyen az."

"VÁRJ." - a férfi üvöltött. "A Manburg utca 821-ben laksz?"

George teljesen megrémült. A férfi tudja a lakcímét. Le fogja tenni a telefont, és értesíteni fogja a redőrö-

"Ne ijedj meg!" - a férfi olvasott a gondolataiban. "Az az én régi lakásom. Nos, az az én 'régi lakásom' számodra, de én is itt lakom épp.  A felső szinti hálószobának még mindig virágos a tapétája?"

"Igen." - George válaszolt tétován. 

"Ez azt jelenti, hogy nem változtatták meg, mióta itt élek! Adj egy percet." - A férfi csendben volt egy ideig, addig amíg George egy toll benyomását meg nem hallotta. 

"Mit csinálsz?" - Kérdezte George. 

"Nézd meg a fal sarkát az ablakhoz közel." - Utasította a férfi. 

"Miért?"

"Csak csináld." - George firkálás szerű hangokat hallott a telefon másik oldalán. 

George töprengett, de odament a szoba sarkához. "Mit kéne lássak?"

Hirtelen régi, elhasználódott tollnyomok kezdek megjelenni a falon, akárcsak az égő fa. "Szia." - Rajzolódott ki. 

"Látod ezeket?" - Kérdezte a férfi, mielőtt halkan kattintott volna egyet a tollával.

"I-Igen." - George a mellkasát szorongatta. Ez nem lehet lehetséges. 

"Ki vagy te?"

"Ki vagy te?"

Kérdezték meg egyszerre, de a férfi hamarabb adott választ. "Cl-.. Dream."

"Dream?" - George húzta fel a szemöldökét. 

"Ez egy becenév. Nem szeretném még elárulni az igazi nevemet, mivel lehet, hogy egy kém vagy, vagy valami."

George kuncogott. "Nos, George vagyok."

"Szóval George, mondd meg nekem, ki fogja megnyerni a világbajnokságot jövőre? Egy barát kérdezi." - Dream kérdezte poénkodva. 

"Úgy érzem ezt nem mondhatom el neked." - Válaszolt George. "Vagyis technikailag elmondhatnám, de nem szabad."

"A fenébe, azt hittem ez működni fog. - Dream kérdezte. "Akkor mesélj a jövőről. Milyen 2020-ban élni?"

"Hát.."