Hamvakban / YOONMIN oneshot/

Amikor két évvel ezelőtt megismerte Park Jimint, nem gondolta, hogy eddig fognak fajulni a dolgok. Már a megismerkedésük is szokatlan volt, de azóta Yoongi számára minden megélt pillanat felért a Mennyországgal. Az apró érintések, a törődő gesztusok, egy-egy kis kérdés, melyet egy hosszú nap után intézett hozzá a fiatalabb. Jimin előtt nem tudta, mi a szerelem, de vele megtapasztalta. Életet kapott. Reményt kapott. Szerelmet kapott. Yoongi sosem mert belegondolni abba, hogy mi lesz, ha ennek egyszer vége szakad. Hisz nem kellett belegondolnia. Tudta, ez nem csak örökké szól, hanem azon is túl. Ami köztük volt, annyira földöntúli, hogy egy percig sem kételkedett a jövőben. A jövőben, amiben Yoongi és Jimin egyet alkot. Ám most minden széthullni látszik körülötte. A kis boldogságbuborék, mely a szerelmüket körbevette, kipukkadt. De nem hirtelen. Szépen lassan kezdett eltűnni. Mint egy délibáb, melyet magad előtt látsz, majd ahogy azt hiszed, hogy egyre közelebb érsz, úgy fakul el fokozatosan. Csak ez rosszabb volt. Napok teltek el úgy, hogy Yoongi érzékelte ezt és ebben a bizonytalanságban élt. Előbb a kis titkolózások, melyek végül hazug szavakká váltak, melyek Jimin száját hagyták el. Először nem akart ezeknek súlyt tulajdonítani. Két év hosszú idő, és a legszebb szerelmekben is vannak hullámvölgyek. Hisz ettől lesz szép egy szerelem. „Egy apró veszekedés kétszer olyan erőssé teheti a kapcsolatot." - gondolta Yoongi magában. De ő nem akart veszekedni. Mégis, ahogy telt az idő, egyre több furcsaságot észlelt. Jimin máshogy kezdett viselkedni. Azok az apró gesztusok, melyek a szerelmet és az otthont jelentették Yoonginak, elmaradoztak. Nem volt jó reggelt puszi, nem volt kikészítve egy kis bögrében a kávé, mikor munkába indult, és már az sem érdekelte párját, hogy neki milyen napja volt. Ahogy ezek elmúlni látszottak, úgy kezdett a férfi elméje elborulni. Már nem lenne elég? Megunta Őt? Mindent megtett, hogy a lehető legtöbbet adja Jiminnek, de mi van, ha ez nem elég? Ha ez nem volt elég ahhoz, hogy maga mellett tartsa? Megcsalta őt, ebben biztos volt. Szerette volna tudni, hogy ki az a nő vagy férfi, akiben párja megnyugvást talált, de végtére is, annyira mégsem érdekelte. Nem lényeges. Hisz mindezek ellenére, Jimin az Övé. Vele maradt, nem ment sehova. Mellette kelt, mellette hajtotta álomra a fejét. Túljuthatnak rajta. Túljuthatnak rajta?

Yoongi idegesen dobolt a kormányon, miközben hajtott kifelé a városból. Épp végzett a munkában, mikor kapott egy sms-t Jimintől.

„Este 6-kor várlak a faházunkban." Yoongi nem számított sok jóra az sms láttán, így rögtön útnak indult. Ám mielőtt egyenesen az erdei nyaralójukba vette volna az irányt, tennie kellett egy kis kitérőt...

Jimin eközben izgatottan rendezgette a hálószobát a faházban. Igaz, évfordulójuk csak az elkövetkezendő szerdán esedékes, de most hétvégén mindketten ráérnek, így mostanra tervezte az ünneplést, legalább nagyobb lesz a meglepetés. Már egy éve, hogy közösen megvették ezt a kis faházat, és azóta nem tudták annyiszor használni, mint tervezték, így ideális volt. „Minden fából van itt, mégis annyira otthonos." – gondolta magában Jimin, miközben rózsaszirmokat szórt az ágyra. Tudta, hogy az idősebb nincs oda a romantikáért, de biztos volt benne, hogy könnyeket tud csalni a szemébe. Lassan két éve vannak együtt, és a fiatalabb minden napot csodaként élt még. Körülbelül három hete találta ki, hogy ezt a meglepetést picit felvezeti. „Ha kicsit közömbös leszek vele, jobban fog örülni." – szökött agyába akkor a gondolat és tartotta is magát ehhez. Nem akarta veszélybe sodorni a kapcsolatukat, így csak épphogy rájátszott. Nem főzött reggel kávét hyung-jának, nem csent tőle reggelente puszikat és bármennyire is érdekelte is, nem kérdezett rá arra, hogy milyen volt a napi meló. Mindent a meglepetés miatt tett.

Amikor Jimin meghallotta a közeledő autót, szíve hevesebben kezdett verni. Végre megkezdődhet a csodálatos hétvége kettesben. Idegességében fel-alá kezdett járkálni a szobában, még az ablakon sem mert kinézni, így nem láthatta, hogy Yoongi kivesz két benzineskannát a csomagtartóból és annak tartalmát elkezdi szétlocsolni a faház körül. Az idősebb gyorsan szedte lábait, hamar akart cselekedni. Pár perc múlva eldobta a kiüresedett kannákat, majd a kocsijához lépett. Revolverét, melyet előzőleg a kesztyűtartóba rejtett, most elővette és felhúzta. Nagyot sóhajtott mikor felnézett a házra és meglátta a bent pislákoló fényeket. A férfi agyát elöntő feketeség nem hagyott egy csepp józan eszet sem. „Biztos?" - kérdezte félszegen Yoongi. „Biztos!" – felelte magabiztosan a fekete árnyék melyet maga előtt látott, s amely cselekedeteit immáron teljesen irányította. Egyik kezében fegyverrel, másikban egy öngyűjtóval indult meg a ház felé.

Meggyújtotta.

Lángra kapott.

A tűz terjedni kezdett.

Gyorsan.

Jimin hamar észrevette a lángokat.

Szaladni kezdett a faház nappalija felé.

Yoongi állt ott.

Kezében fegyverrel.

A fegyvert Jiminre szegezte.

Meghúzta a ravaszt.

A fiatalabb szemében lévő félelem a másodperc töredéke alatt múlt el.

Még egy durranás.

Yoongi is a földre zuhan.

A két élettelen test hamar a tűz martalékává válik.

Együtt.

Örökre.